Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

J-j -AA V • UKUZAVJUÖ U XJJUÍOI 1894. október 5-én. Szlávy József koronaőr elnöklete alatt. Tárgyai: Eskü-letétel. — A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Andrássy Gyula gr., Eötvös Loránd b., Fejérváry Géza b., Hieronymi Károly, Josipovich Imre, Szilágyi Dezső. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órákor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai üJés jegyzökönyvét Gáll József jegyző úr lesz szives vezetni, a szólni kívánókat Gyulai Pál jegyző úr fogja jegyezni. Olvastatik az utóbbi ülés jegyzőkönyve. Gáll József jegyző (olvassa az október hó 3-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Felkérem Zichy Antal gr. ő méltóságát, hogy a legfőbb fegyelmi bíróság póttagjává megválasztatván, szíveskedjék az 1871 : VIII. t.-cz. 39. §-a értelmében letenni az esküt. (Olvassa az eskümintát.) Zichy Antal gr. (Leteszi az esküt. Éljenzés.) Elnök : A napirend szerint következik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Gyulai Pál jegyző : Gróf Zichy Nándor! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Még ha szokásom volna, sem mondanék ez alkalommal előrekészitett hosszúra nyúló beszédet, nem is szándékozom azokat, a kiket lelkiismeretük mélyébe leszállva, hitök és lelkismeretök nem cápa citált, egy rövidke előadással megtéríteni. Csak egyszerűen és határozottan óhajtom nézetemet a jelen helyzet és ezen törvényjavaslat iránt a méltóságos főrendek előtt elmondani, mert az talán mégis a helyzet megítélésére némi világot vethet és ez a világosság a jövőre nézve is egy kis mécsül szolgálhat. Azt a nagy keserűséget, a mely mi|bennüuk vagyon, azt a fájdalmas állapotot, a melyben mi ma tengődünk, azt nem mi idéztük elő, az nem akarva készült, és nem akarva készült a méltóságos főrendekben az ellenzés. Ezt a napirendről levenni nem emberi hatalom dolga, mig az ügyek úgy állanak, a hogy ma állanak, mert ez az ellenzés a lelkiismeret, a katholikus meggyőződés, a hitelv ellenzése, a kereszténységnek védekezése a kereszténységet megtámadó törvények és irányzat ellen. Hiú remény az, hogy ezt az ellenzéket el lehet altatni, hogy ezt egyikünknek vagy másikunknak soraink közül való kidülése elnémítja. Az nő és nőni fog naponkint, mert az isteni kinyilatkoztatott