Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

28 LXI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS, emlitetl, ha ugyan felekezeteknek szabad nevezni — a melyeknek már ma is meg van engedve mííködésök, de engedélyezésük tulajdonképen törvényben nem gyökerezik; ezentúl tehát, miután a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat a kormányhoz felterjesztendő bizonyos alapszabályokhoz köti az ily felekezetek engedélyezését a jövőre, ha jól értettem, ezekre nézve bizonyos korlátok állíttatnak fel és nem hagyatnak szabadjára, mint a milyen felekezet például a nazarénusoké, a kik nem halhatnak meg az ország védelmében, mert nem szabad fegyvert fogniok. Engem valóban frappirozott ő nagyméltóságának ez a magyarázata. De csakhamar megadta rá a választ maga ő nagyméltósága, midőn később kétfelé osztotta a törvényjavaslat tartalmát, mondván, hogy az egyrészről a csoportos felekezetnélküliséget korlátozza, másrészről az egyének felekezetnélküliségének szabad tért nyit. Már most, ha valóban előnyös az, hogy mi a csoportos felekezetnélküliséget jobban korlátozzuk, mint eddig volt, akkor nem látom át, hogyan lehessen ezt korlátozni, midőn más úton arra, hogy mégis meglegyen ez a csoportos felekezetnélküliség, törvényben adunk kibúvót azzal, hogy ez a felekezetnélküliség egyeseknek, a kik ezer meg ezernyi lélekszámra is rúghatnak, megengedtetik. Tehát vagy áll az, hogy előnyös, ha korlátozzuk a csoportos felekezetnélküliséget, vagy nem áll. Ha áll, akkor szerény véleményem szerint nem czélszerű megengedni, hogy ezrek meg ezrek, mint egyesek, mint egyének felekezetnélküliekké válhassanak; inert ezzel el van tévesztve a czél, mely szem előtt tartatott. Különben részemről sokkal kevésbé félek az oly felekezetnélküliségtöl, habár az csoportos felekezetnélküliség is, a mely alapszabályait a kormányhoz felterjesztvén, engedélyeztetik, mint az oly felekezetnélküliségtől, melyet absolute nem ismer senki, mely mindenkor el van dugva és a mely csak alkalmat szolgáltat arra, hogy az egyes felekezetekből egyesek — nem tudom hány százalékban — kilépjenek. A mi végre azt a hypokritikus alapot illeti, nagyon jól fel tudom fogni, a mint ö nagyméllósága e tekintetben mondotta, hogy végre is azt nem lehet megakadályozni, hogy mindenki úgy érezhessen, oly hitfelekezethez csatlakozhassák, a mely neki tetszik; ez, elismerem, hogy elvileg nagyon szép és tetszetős, de ne felejtsük el, hogy az ember társadalmi lény és hogy épp úgy, mint — tegyük fel — a kormánypárlban, vagy bármely más pártban találkozhatnak egyesek, a kik különben igen jó mamelukok, de még sem egészen úgy gondolkoznak, mint a többiek, véleményüket azonban a pártkötelezettségnek alávetik: szintúgy szükséges, hogy minden társaságban legyenek olyanok, a kik a többiektől eltérőleg gondolkoznak. Gyulai Pál jegyző: Csáky Albin gróf ő excellentiája! Elnök: Méltóságos főrendek! Házszabályaink értelmében ugyan csak egyszer szabad szólni, de mivel Csáky Albin gróf ö nagyméltóságához kérdés - intéztetett, talán méltóztatnak megengedni, hogy ő nagyméltósága e kérdésre felelhessen. (Helyeslés.) Csáky Albin gr.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Minthogy a most felszólalt főrendiházi tag úr ő méltósága az én előbbi felszólalásomat olyannak mondta, mint a melyet meg nem érthetett, azt hiszem, nem élek vissza a méltóságos főrendek türelmével, midőn szavaim értelmének helyreigazítása czéljából szót kérek ! (Halljuk !) Azt hiszem, igen világosan fejeztem ki magamat, midőn azon szabályozásról szólva, mely a felekezetnélküliekre vonatkozik, azt két részre osztottam, mondván, hogy az egyik olyan, a mely a felekezetnélküliek csoportjáról szól, a másik pedig olyan, a mely az egyesekről szól, a kik sem egyik, sem másik felekezethez nem kivannak tartozni. Tovább menve ez okoskodás folyamán, kijelentettem, a mi teljes meggyőződésem, hogy a mi a felekezeten kívüli csoportokat illeti, e törvényjavaslat a jelen állapothoz képest tulajdonképen megszorítást tartalmaz. Megszorítást tartalmaz azért, mert az országban keletkező minden felekezetnek megengedi, hogy elismertté tegyék magokat az által, hogy bemutatva hit- és erkölcstanaikat, constatáltatják, hogy azok sem az állam törvényeivel, sem a közerköksiséggel nem ellenkeznek. Ily szempontból tehát, azt gondolom,