Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. '. jogosan állíthattam, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése bizonyos megszorítást fog maga után vonni, minthogy a jelen helyzetben törvény hiányában keletkezhettek felekezetek és a mint ki is jelentettem, közös ájtatosságra gyűlök, valamint közös nyilvános imaházakat tartók csoportjai tényleg keletkeztek és léteznek is. Ez igen természetes dolog, méltóságos főrendek, mert ha ez nem volna úgy, a mint előadtam, egyátalában felesleges volna intézkedni az iránt, hogy az országban támadó felekezetek elismertekké válhassanak az által, hogy bemutatják hit- és eikölestanaikat. Mert hisz akkor csak a jelen állapotot kellene változatlanul fentartani és akkor az illetők csoportokban mindig összegyűlhetnének, közös ájtatosságukat elvégezhetnék, nyilvános isteni tiszteleteket, tarthatnának és gyakorolhatnák mindazon testületi jogokat, melyeket ma gyakorolnak a bevett és ezentúl gyakorolni fognak az elismert felekezetek. Midőn tehát azt mondtam, hogy egyrészt a csoportokra vonatkozólag megszorítás foglaltatik e javaslatban, másrészt az egyesekre nézve teljes szabadság stipuláltatik, a mi szerintem határozottan szükséges: azt gondolom, semmiféle ellenmondásba magammal nem jutottam. (Helyeslés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Részemről az előttünk levő javaslatot átalánosságban elfogadom. A mi pedig annak részleteit illeti, részemről ma és most alig tudnám megmondani, mily irányban fogok az eddigi megjegyzések tárgyát képező harmadik fejezetnél eljárni. Ismertek ugyan előttem az erre nézve kifejtett aggályok, de ismeretlenek előttem azon módok, melyekkel azok, a kik a vallásszabadság elvéhez ragaszkodnak és a kik részéről a bizottsági tárgyalásban bizonyos módosítások helyeztettek kilátásba, ez aggályokat el akarják oszlatni. Számot vetve a részemről is jogosaknak elismert aggályokkal, részemről is hajlandó lehetnék elfogadni oly módosítást, mely a törvényjavaslat fő elveit nem veszélyezteti. Abban semmi veszélyt nem látnék, hogy ha egyrésze a főrendiháznak ezen vallási aggályok szempontjából a törvényjavaslat bizonyos részét módosítani óhajtja; de rendkivül sajnálnám és rendkívül szomorú dolognak tartanám, hogy ha ezen törvényjavaslat átalánosságban is visszavettetnék és megvallom, hogy már magában azt a szomorú tényt, hogy átalánosságban való elfogadása megtagadtatik azok részéről, a kik csak egy részletére nézve tesznek észrevételt, a legnagyobb sajnálattal látom, midőn ez történik ugyanazok részéről, a kik mintegy tiz és több év óta kissé elcsépelt és frivol játékot űznek a szabadelvűség szavával; azok részéről, a kik az ő tanaikkal évszázadok óta űzik az egyéni szabadság eltiprását, a melyet most ráfognak a szabadelvűségre, midőn azon merész állításig mennek ugyanazok, a kik évszázadok óta azon az alapon állanak, hogy csak a mi tanunk az igazi és máglyára azzal, a ki mást hisz! (Mozgás a jobboldalon.) És midőn ugyanazok, a kik ma a szabadéivüségre, a melynek alapján ezen törvény minden egyénnek jogot akar adni, hogy boldcguljon »á sa facon« mint nagy Frigyes mondta, ráfogják, hogy az egyéni szabadságot eltörli és ennek végconsequentiájaképen a vallásszabadságot egyátalában és egészében nem hajlandók elfogadni: ezt én igen szomorú jelenségnek tartom. Épp úgy, mint ezen általam frivolnak jelzett élczelés a szabadelvűséggel, frivol és mondhatnám elcsépelt az a játék, a felekezetnélküliséggel járó vallástalansággal és erkölcstelenséggel, hanem e tekintetben, hála istennek, »e pur si muove« és ma már isolálva állanak nemcsal a müveit világban azok, a kik még mulatságot találnak ezen szójátékban, de még azon egyház kebelében is, a mely ezen szójátékot űzi és a mai ülésben is ebből merítette argumentumait: ennek kebelében is »e pur si muove!« Én részemről ezek után megvallom, nem érzek bátorságot átalánosságban a vallásszabadság kérdéséről még csak beszélni is. Ugy tudom, hogy a mai művelt világnak absolute kivétel nélkül minden nemzeténél, minden osztályánál bizonyos országokban már évszázadok óta, Magyarország határain belől is egy fél évszázad óta elfogadott ezen elv annyira átment minden művelt férfiú gondolkozásába és érzé-