Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LXni. ORSZÁGOS ÜLÉS. ¥1 él, a kikkel közös viszonyai néha ellenkezésbe is hozzák. (Élénk tetszés balfelöl.) Én elismerem azt, hogy az egyes vallásfelekezetekre nézve ezen törvényjavaslatnak s a létesítendő törvényeknek talán lesznek némely időleges következményei; de arról meg vagyok győződve, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatok az illető felekezetek vallását semmiben sem sértik, a doJog lényegére vonatkozólag semmiben sem károsítják, mindezek a felekezetek meg fogják hozhatni azt a nagylelkű áldozatot, mely az igazi szabadelvűség tana, hogy a közjóért feláldozzák, ha nem is vallásukat, hitöket, hanem legalább valamit régi szokásaikból. Haladás a régi szokások változtatása nélkül egyátalában nem lehetséges, s én kérem a mélyen t. főrendiházat, méltóztassék a törvényjavaslatot egészben és részeiben elfogadni. (Élénk helyeslés balfelől.) Gyulai Pál jegyző : Szapáry István gr.! Szapáry István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én azok közé tartozom, a kiknek lelkiismerete nem engedi, hogy saját szavazatukkal is hozzájáruljanak ahhoz, hogy a vallás szabad gyakorlata czímén egyszersmind a vallástalanság és a felekezetnélküliség is behozassék és törvénybeigtattassék. Ez a javaslat megtámad nézetem szerint minden hitfelekezetű egyházat, belevág a családi életbe, és azonfelül, nem azt a Magyarországot, a mely ezen a képen festve van, hanem a Szt István által alapított Magyarországot (Helyeslés jóblfelöl.) is aláássa, mert azt a kereszténység alapelveiből kivetkőztetvén, a szomszéd államok társadalmi kinövéseit fogja itt meghonosittatni és burjánoztatni. Ne csodálkozzanak azután a méltóságos főrendek, hogy ha a hitet is kiirtják a szívből, vagy legalább erre tért engednek; azok a kinövések nálunk is fognak létezni, és a tömlöczök majd anarchistákkal, a temetők öngyilkosokkal fognak megtelni. És ha szabad okoskodást engedünk a kisebb műveltséggel birő egyéneknek is az ilyen dolgokban, akkor majd csak a bolondok számát fogjuk szaporítani. (Derültség.) Minthogy meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat által hazánkban ilyen állapotok fognak fejlődni és éppen annak ellenkezőjét érnők el, a mint a minister úr általa elérni óhajt, én azt még átalánosságban sem fogadom el. (Helyeslés jobbfelől.) Gyulai Pál jegyző: Palíavicini Zsigmond őrgróf! Pallavicini Zsigmond őrgr.: Lemondok a szólás jogáról! Gyulai Pál jegyző: Ifjabb Széchenyi Imre gróf! Ifj. Széchenyi Imre gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Bocsánatot kérek, hogy rekedt vagyok és hogy miután ma egyátalában nem szándékoztam beszélni — absolute nem készültem. Szükségesnek tartottam azonban mégis felszólalni, nem azért, mintha a szakminister úr ő nagyméltóságának valóban remek, mondhatnám akadémiai székfoglalójára refiectálni kívánnék és nem mintha azzal az eredeti következtetéssel akarnék foglalkozni, a melyet a minister úr e képre mutatva levont, hogy miután az őseink által behozott vallás később kereszténynyé lett és ezen keresztény vallás segítségével képesek voltunk ez ideig fennállni, ezen keresztény vallás védelmére ne lépjünk fel; sem azon viczczel nem foglalkozom, a melyet a szakminister úr ö nagyméltósága mondott, hogy ez a törvényjavaslat a lehető leglassúbb előhaladást képezi az egyházpolitika tekintetében: én nem a törvényjavaslat mostoha atyjának, hanem a valódi atyjának csupán néhány szavára kívánok refiectálni: Csáky Albin gr. ő nagyméltósága szavaira, a ki, mint valóban jó atya, szükségesnek tartotta gyermekének védelmére fellépni. Nagyon gyengének érzem magamat olyannal szemben, a ki valamely törvényjavaslat szerzője, valódi érveket felhozni, csak inkább felvilágosítást kérnék a felekezetnélküliségnek ezen újabb öltönyben, újabb ruhában való bemutalása iránt. A felekezetnélküliség ugyanis újabb ruhában lőn itt előttünk bemutatva, midőn ő nagyméltósága — ha nem csalódom — azt mondta, hogy a felekezetnélküliségnek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba történt felvételéről sokan azt gondolják, hogy az a korlátoknak tágítása, pedig ellenkezőleg: az a korlátoknak megszorítása, mert hiszen több felekezet van az országban, — és ilyent kettőt 4*