Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

n LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hivatkozás történik, hogy kimutassák, miszerint a polgári házasság mellett is prosperálhat az egyház. Hogy miképpen prosperálhat ez, megmondják nekünk az ottani sajnálatraméltó polgárok jajkiáltásai és nyomorai, melyek naponkint áthatolnak hozzánk. Én végre azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy egy törvény, a mely hozatik, kell, hogy az ország lakói által követelt és jól fogadott legyen. De ki követelte valaha ezen egyházreformokat? Senki. Hogy fogadta a nép behozatala" nak hirét? A legnagyobb indignatióval. Már ezen törvényjavaslatok hírének hallatára az egész ország érzelmei revoltáltak. A hitfeleke, zetek mindnyájan, talán egynek .kivételévelszavukat emelték és energicusaD nyilatkoztak a vallásos és erkölcsi alap aláaknázása ellen. Speciálisan a mi görög-keleti román egyházunk ezen törvényjavaslatok publicálása után azonnal ellenök nyilatkozott az egyházmegyei zsinatokban és egyéb partícularis gyülekezetben az egész metropolia területén, felkérvén minket püspököket, hogy formálisan legyünk ellenök az illetékes helyeken. Hasonlóképen nyilatkozott minden nemzetiség, még a hazai római katholikus magyarok többsége is; egyszóval az ország lakóinak absolut többsége, majdnem összessége, teljes határozottsággal a nem keresztényies eszmék ellen, melyek szerint rendezése czéloztatik a jelen javaslatokban, a jelen javaslatokban foglalt egyházi kérdések, megtámadtatván a család szentélye és nyugalma. Ezen átalános nyilatkozásokkal szemben más oldalról minden erőfeszítés tétetett, hogy azok elnyomó hatása a megyei közgyűlésekben ellensúlyoztassék, de hiába; mert a megyei közgyűlések szavazatai elvesztik értéküket a polgárok millióival szemben, a kik szabadon, független módon, senki által, csak megsértett érzelmeik által vezényelve, nyilatkoztak az egész országra nézve káros és veszélyes ezen egyházreformok ellen. És, méltóságos főrendek, ez az igazi és hamisítatlan közvéleménye az országnak a törvényjavaslatokkal szemben egyátalában. Kinek számára akarja tehát a kormány az egyházreformokat behozni, ha az ország nem akarja, hanem perhorrescálja ? De azt mondják, méltóságos főrendek, hogy a liberalismus, a kor szelleme, a hazafiság és Isten tudja mennyi ilyen phrasis követelné ezen egyházreformokat. De mi köze a liberalismusnak a hithez? Vagy talán liberalismus-e kényszert gyakorolni a polgárokon a hitbeliekben, lelkiismeretöket erőszakolni ? Igenis, szép és magasztos a liberalismus eszméje. És nem lehet tagadni, hogy sok, habár szomorú parádé tétetik manapság ezen szent és ártatlan szóval. De én azt gondolnám, hogy mi nem játszhatunk vele, mint a. golyókkal, kedvünk szerint nevét hiába vévén. Szerintem csak egy liberalismus lehet igaz és ez az, mely az erkölcsi princípiumok körében foglaltatik. Minden, a mi ezen körön kivül áll, immorális és ennek következtében elitélendő. Az erkölcsi törvény minden fölött áll; tehát minden emberi lény kell, hogy alávesse magát neki, tehát a liberalismusnak is, hogy liberalismus legyen. Ugyanez áll a kor szellemével és a patriotismussal szemben is. A mig az erkölcsi törvénynyel összhangban állanak, jók és dicséretesek ; de mihelyest eltérnek tőle, elvesztik morális érdemöket és értéköket és a társadalomra nézve veszélyesekké válnak. A kor szelleme, a világosság nem egyesül az intolerantiai sötétséggel, az igazi patriotismus pedig nem tesz különbséget a haza fiai közt, hanem mindnyájukat egyenlően öleli és védő szárnyai alá foglalja. De végre van még egy argumentum, melyet az egyházreformok fentartói használnak, tudniillik azt mondják, hogy ez hatalmas eszköz a nemzeti unificatio előmozdítására az ország nem magyar nemzetiségeinek magyarosítása által. Szomorú dolog, méltóságos főrendek, nagyon szomorú, hogy hazánkban ily eszmék jelenhetnek. És ezen ár szerzői nem látják, hogy ezen irányban való törekvéseik tiszta utópia, a középkorra méltó anacronismus, a liberalismusnak tökéletes kudarcza Európa művelt népei előtt ? Nem látják, hogy a nemzetiségek szintén jutoti tak nemzeti öntudatokra, szeretik nemzetiségöket és annak akarnak maradni, a minek születtek és a minek az Isten hagyta őket a földön 1 És ha némelyeknek meg van ez engedve, miért