Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LX1IL ORSZÁGOS ÜLÉS. 19 de valóban ellentétbe hoz ennél a kérdésnél általam kiválóan tisztelt férfiak nézetével, kik közül csak egyet, az imént szólt nagyméltóságú gróf urat említem, ellentétbe hoz a képviselőházzal, melynek ezen törvényhozásban való bölcsesége előtt meghajlom, nemcsak ezen munkája, de egész működése tekintetében ellentétbe látszik hozni elvtársaim legnagyobb részével — nem mondom pártfeleimnek, miután állásomniil fogva pártnak kötelező kötelékében nem állok és minden egyes kérdésben önállóan foglalok állást, pártfegyelmet nem ismerve, de mindazonáltal igen kellemetlen ellentétbe jönnöm azokkal, kiket mélyen tisztelek és kiknek nézeteit nagyban és egészben, kora ifjúságomtól kezdve — osztozván benne —- követem. Méltóságos főrendek! Legyen bár törvénynyé — és ezzel végzem szavaimat — a törvényjavaslatnak ezen része és a főrendiház többsége fogadja azt el úgy, a mint van, én aggályaim daczára is bátran és felemelt fővel fogok menni azon következmények elé, melyektől most félek, mert meggyőződésem van magának a vallásnak, a hitnek erejében, mely hegyeket mozdit, a nagy apostol mondása szerint, mely kősziklánál erösebb és mozdithatlanabb. Mi azt mondjuk: »Krisztusom«, mások azt mondják »az embernek vele született vallásos érzékében, ösztönében«. Ha ezt az érzéket, mint a hegyet a hullámok, a bűnök, érdetek, megszokások gyakran ostromolják is, én hiszem, — csak a magam egyházáról szólva — hogy ezen egyházban bekövetkezhető veszélyek és bajok ellenében zászlóm alatt egy kisded, de egyetemes reformált egyházunkban egy nagyobb sereg, harmadfélszáz, sőt az egész magyar ref. egyházat véve 2.000 lelkész, de velők kezet fogva még sokkal több lelkes és buzgó világi férüu fog menni s hanem megszüntetni megakadályozni, de mindenesetre enyhíteni fogják a mi megkétszerezett buzgóságunk, vigyázatunk és imádságaink a veszélyeket. S ezen kijelentéssel, midőn még egyszer mondom, hogy a jelen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, sőt kijelentem, hogy bármi sorsa legyen is ezen harmadik szakasznak, végszavazatommal is támogatni fogom a törvényjavaslatot és nem fogok azokkal szavazni, a kik az egész törvény j avas| latot mindenestül el nem fogadják. Gyulai Pál jegyző: Metianu János görögkeleti aradi püspök! Metianu János püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ha a szőnyegen levő tárgyhoz, az előttem felszólalt több kitűnő szónok után, magam is kívánok a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat ellen felszólalni, teszem ezt nehéz felelősségem tudatában, hogy részem' röl is megmutassam egyházam, papságom és hiveim aggodalmait és fájdalmait a kérdéses törvényjavaslattal szemben; teszem pedig ezt nemcsak egyházam, de a vallás és erkölcsiség s igy az állam érdekében is, mert midőn új vallásfelekezetek alakulása törvény által szentesittetik oly értelemben, hogy mindenkinek szabadságában áll kereszténynek lennie vagy nem lennie és midőn szabadságában áll a kereszténynek ősi keresztény vallását elhagynia és kereszténység nélküli felekezetre áttérnie, — a mint ez a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban felvétetett, — nyilvánvaló, hogy az állam keresztény polgárainak vallásos érzülete nemcsak megsértetik, de meg is rendittetik, nyilt út engedtetvén a vallástalansághoz és erkölcstelenséghez, mi által nemcsak az egyház, de az állam alapja is aíáásatik. Könnyen érthető, méltóságos főrendek, hogy ez által az állam részéről, habár szándéka ellenére, de oltalma alatt, igen nehéz csapás méretnék az egyházra. Könnyen érthető, hogy ez által elöidéztetnék a vallás iránti közönyösség és oly szerencsétlen devalválása az egyház tekintélyének, mely az egyházat képtelenné tenné éppen a jelen korban igen terjeszkedő hitetlenség elleni működésre: képtelenné tenné magasztos hivatásának megfelelhetésére és hogy a polgári s társadalmi rend utolsó és legbiztosabb támaszául szolgálhasson. De ezek felett is, mig egyrészről a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslat és a többi reformoknak életbeléptetése nemcsak megsértené egyházam hivei sziveiben mai nap még mélyen begyökerezett valláserkölcsi érzületet, de aggasztó módon meg is rendítené azt az érzületet, a melyet hazánk érdekében mű-