Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

18 LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. egyház táplálja az ige hirdetésével, a szentségekkel, átalában a kegyelmi eszközökkel a nagy tömegeknek, a melyek az óriási többséget alkotják, a vallását. A vallásosság táplálja az erkölcsiséget; az erkölcsiségről pedig a költő azt mondja, hogy »minden országnak támasza s talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől s rabigába görnyed.« (Tetszés jobbfelől.) És ám tagadhatjuk-e azon okoskodás helyességét, hogy az államnak legerősebb és legbiztosabb oszlopai a consolidált, nem fluctaáló, nem ma itt, holnap ott, hanem mindig régi nyomdokaiban levő egyházak ? És vájjon érdekében áll-e államunknak, hogy ezeket az oszlopokat maga segitse megingatni, hogy maga teremtsen oly intézményeket, a melyeknek következményeit ezek az egyházak rnind többékevésbbé meg fogják érezni ? Megjegyzem, méltóságos főrendek, hogy éppen a magyar egyházak azok, a melyek azt leginkább meg fogják érezni, a katholikus és protestáns egyházak, mert a nemzetiségi egyházakat a vallásegységen kivül a nemzetiségi egységre törekvés is bizonyos mértékben összeköti; ma nem oly időket élünk, a mikor ennek túlságos táplálékot kellene adni. Meg fogják érezni az egyházak és mindenik egyház közt meg fogják érezni különösen azok, melyeknek fennállását és fentartását nagy mértékben híveiknek áldozatkészsége biztosítja. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat és ennek épen Ill-ik fejezetében a 24. §. némely eszközökről gondoskodik, némely rendszabályokat állapit meg, — az eredeti javaslaton, a képviselőház szövegezésében még túlmehetőleg — a melyek ezt a bajt eltávoztatni vagy enyhíteni kívánják. Csakhogy ezek az eszközök és módok egyfelől gyűlöletesek, mert kényszerítenek oly egyházak gyámolitására, oly lelkészek fizetésére sokakat, kik már nem tagjai annak az egyháznak ; de elégtelenek is ezek az eszközök annálfogva, mert ideiglenesek. Ha ugyanis a gyűlöletes adózásból egy egyházközség, melynek nagy része felekezetnélküliek közé lép, három esztendeig valamennyire eltengődik is, a harmadik esztendő után elfogy ezen forrás is, melyet nem kívánok, melyet bizonyos resensussal fogadok és az egyház megszűnik létezni, vagy pedig a legvégső nyomorba jut. De uem akarok ezen odiosus tárgynál tovább időzni. Csak azt kérdem, van-e szüksége Magyarországnak arra, hogy ilyen conflictusokat törvényben mintegy provocáljon, habár az mondatik, hogy nem provocáltatik. Hiszen, ha egy gyülekezetben a lelkész ellen gyűlölet vagy idegenség, kellemetlenség támad, a gyülekezetnek nagy része otthagyhatja a templomát csak azért, hogy a papnak ne fizessen; vagy akadjon egy faluban egy ember, tán a község jegyző, a ki mindenkivel érintkezik és a mi gyakran fordul elő, a lelkésznek ellensége — nekem vannak falusi tapasztalataim hivatalomnál fogva — a ki arra biztathatja a népet: minek fizeted te ezt a papot, hisz a törvény megengedi, hogy felekezetnélküli légy és ha elhagyodjyallásodat, nem kell fizetned: akkor ismét előáll a gyűlölet- és azok az egyházak, melyek most a gyülekezet tagjainak adójából tartatnak fenn, a legnagyobb nyomorba fognak jutni. Kérdem : szükség van-e Magyarországon, szükség van-e a magyar egyházak kebelében ilyen conflictusokra ? Mert én hiszem, hogy a tömegek is vallásosak, hogy vallásos a magyar nép is, és ragaszkodik ősei hitéhez; de bármennyire is álljon ez, vannak és lesznek ezentúl is olyanok, kik az alkalmat megragadják, hogy azt a ragaszkodást, melyet tűtökhöz eddig megőriztek, gyengíteni, megszüntetni igyekezzenek. Ezek azok, méltóságos főrendek, a melyeket én gyakorlatból és tapasztalásból támadt teljes meggyőződésem szerint elmondani kötelességemnek tartottam. A kötelesség elől, legyen az bármilyen kellemetlen, nem szabad kitérni senkinek sem, legkevésbbé egy egyházi férfinak, kinek kötelessége sokszor nehéz, egészségével, életével játsző, mégis teljesiti azt. Méltóztassék meghinni, hogy ennek az általam mélyen érzett és le nem rázható, el nem utasítható kötelességnek megfelelnem egyénileg igen kellemetlen feladat, mert ezen meggyőződésemnek kifejezése ellentétbe látszik, de csak látszik hozni engem a kormány egész egyházpolitikájával, holott azt ezen az egy ponton kivül minden részében elfogadtam s el fogom fogadni,