Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 De ne méltóztassanak azokat, mert nem hasonlatok,, sántitóknak mondani; nem hasonlatok, hanem analógiák, a melyekből következtetni a philosophiának is mindig meg volt engedve. Itt van hazánkban a községi illetőség szabadsága. Lehet valaki pesti vagy más községben" illetőségű, de nem engedi meg törvényünk, hogy lemondva pesti illetőségéről, semmi községi illetőséget ne szerezzen meg. Ilyen a honpolgári kötelék. Elmehet valaki amerikai polgárnak, letéve előbbi állampolgárságát, akár svájezl német vagy olaszországi polgár. Mondják ugyan, hogy némely országokban meg van engedve, hogy valaki semmi államnak polgára ne legyen, hanem csak úgy éljen ott;-azt tudom, hogy például nálunk a svájczi állampolgár ha nem szerzi meg a magyar állampolgárságot, Svájczban soroztatik katonának. De legyen bárhogyan — mert lehet, hiszen nem vagyok oly jártas a különböző országok törvényeinek ismeretében — valamint előbb azt mondottam, hogy nekem nem kell vallástalan ember, úgy nem kell az oly ember sem, a ki azt mondja, hogy neki nincs ezen a nagy kerek földön sehol hazája s legkevésbbé szeretném ez analógiát Magyarországon állapítani meg. A tanszabadságnak is, a melylyel oly méltán dicsekszünk, egyetemünkön, főiskoláinkon nagyon sok korláta van, de az nem foglaltatik benne, hogy szabad legyen a tanárnak semmit sem tanítania és a tanulónak semmit sem tanulnia. (Tetszés jobbfelöl.) Az erkölcsi szabadság, méltóságos főrendek, sok mindent magában foglal, de az erkölcstelenség szabadságát nem foglalja magában. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem, hogy ezeket nem hasonlatul, hanem analógiául hoztam fel. Ezekben alapot vetettem az elvi szempontok előadásában azon kijelentésemre, hogy még az esetben is, a mit ugyan nem fogadok el, ha a felekezetnélküliség logikai követelménye volna a vallásszabadság kimondásának, ki kell mondanom, hogy ha ez logikailag következnék is, abból a törvényhozás bölcseségének meg kell választania azt az időpontot, midőn valamely elvnek legutolsó következményeit, melyeken túl semmi nincs, le akarja vonni. Bölcs törvényhozó elkészíti magának azt az egész eszmeKŐRENDI NAÍÍLÓ 1892 97. IV. KÖTET. lánczolatot, a hozandó törvények egész sorozatát, de nem lépteti azokat a végső következményekig egyszerre életbe, hanem életbelépteti fokozatosan, a későbbi lépéseknek huzamos ideig tartó előkészítésével, a szellemeknek azon rendszerhez való idomítása után és nem fogja egyszerre az utolsó lépést, melyen túl már semmi nincs, a vallástalanságnak törvénybe igtatását, melyre, mint hiszem, a mai törvényhozók és a törvényjavaslat készítői távolról sem gondoltak, nem contempláltak, nem fogja a sötétbe keresztülvinni a consequentiáit. Ezek, méltóságos főrendek, az én elvi aggályaim, vagy mondjuk kifogásaim, az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ezen egyik rendelkezése ellen. Félek, hogy a gyakorlati aggályok épen annyira, vagy talán még inkább jogosultak lehetnek. Én jövendőt mondani nem tudok és ennek a törvénynek következményeit, különösen azon mértéket, melyben azok bekövetkezni fognának, nem próbálom és nem is tudnám megjósolni. De egyről meg vagyok győződve és arról is, hogy ezt még azok is elismerik, a kik e törvényjavaslatot egészében és minden intézményével együtt hajlandók elfogadni: hogy ez az intézkedés a fennálló és szervezett egyházakat is kisebb vagy nagyobb mértékben, többé vagy kevésbbé valamennyit meg fogja rázkódtatni. Meri hiszen ha nem gondolnák, hogy számosan igénylik azt, hogy felekezeten kívüliek lehessenek, nem is hozták volna e törvényjavaslatot. Az a feltevés hozta azt létre, hogy sok ember, a ki sem az egyik, sem a másik felekezetben, sem még a leendő és elismerendő felekezetben sem fog megnyugvást találni, e felekezetekből ki akar lépni. Már most, ha a szervezett egyházakat meg fogja rázkódtatni, vájjon érdekében van-e ez azon egyházaknak, melyek ma Magyarországot alkotják, de magának a magyar államnak is 1 Mert azt nem fogja tagadni senki sem, hogy a vallásosság, melyet az egyházi nevelés táplál, alapja az igazi erkölcsnek. (Helyeslés jobbfelöl.) S nem fogja tagadni senki, hogy erkölcsiségünknek, a mely, fájdalom, emberi gyarlóságunknál fogva folytonos táplálkozásra, folytonos gyámolitásra szorul, erős oszlopa a vallás, a melyet pedig az egyházak közvetítenek a társadalommal. Áz 3