Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

14 LXiH ORSZÁGOS ÜLÉS. íás szabad gyakorlatáról szóld törvényjavaslat igen szükséges, elodázhatatlan és annak az a része is, mely a felekezetenkivüliségről szól, elkerülhetetlen szükséget pótol. Ennek alapján elfogadom, sőt merem a méltóságos főrendeknek is elfogadásra ajánlani a törvényjavaslatot (Élénk éljenzés balfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Brankovies György szerb pátriárka! Brankovics György szerb patriarka: Nagyméltóságú elnök űr! Méltóságos főrendek! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a görögkeleti szentegyházra nézve, valamint a római katholikus és más egyházakra nézve káros, sőt fölötte veszélyes, mert a határtalan szabadság új egyházak alakítására alkalmat fog adni arra, hogy a mai valláspolitikai és nemzetiségi kérdések miatt ugy is kelletén túl szétforgácsolt társaság még inkább szétoszlattassék és a fennálló keresztény felekezetű egyházak ez által gyöngittessenek és végre is életerejöket elveszítsék. Minthogy azonban szeretett hazánknak minden polgára jelenleg is teljes egyéni vallásszabadságot élvez, nem lehet mondani, hogy ezen törvényjavaslat a mai viszonyok és körülmények következménye és hogy bármely keresztény egyház, nemzetiség azt kívánta volna, Szerény nézetem, de meggyőződésem szerint is ezen törvényjavaslat, ha törvénynyé válik, csak zavart és nyugtalanságot fog okozni, a nélkül, hogy bárkinek is hasznára volna. Ugyanazért én ezen tőrvényjavaslatot sem átalánosságban, sem pedig részleteire nézve el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb felől.) Szász Károly református püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Elfogadom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, mert a vallás szabad gyakorlata századunk eszméinek és haladásának oly vívmánya, a mely elől az idők jeleit vizsgáló és komoly gondolkozású ember ki nem térhet, legkevésbbé térhet ki pedig a protestáns, a kinek létjoga, életfeltétele a vallás szabadságában, a lelkiismeret szabadságában és a vallás szabad gyakorlatában áll. Elfogadom a törvényjavaslatot, mint egy hatalmas előrelépést azon a történeti alapon, a mely Magyarország egyházpolitikájában a haladásmk megfontolt, folytonos, bár olykor lassú és nagyon fokozatos ösvényét jelzi, és a melyen megtartva annak eddigi irányát, a korszellemmel lépést tartva, az előbbrehaladás kötelességünk és nemzeti érdekünk is egyaránt. Ez a hagyományos egyházpolitika Magyarországon, eltérőleg az amerikai rendszertől, a mely a vallásnak azon teljes szabad gyakorlatát kezdetétől fogva életbeléptette, a mely ma a jelen törvényjavaslatban egész terjedelmében vétetik fel, attól eltérve, mondom, a mi valláspolitikánk először a bevett vallásoknak fokozatosan egymás után való bevételét és azoknak időrőlidőre több egyházra és vallásra kiterjesztését tartotta maga előtt. Bevétetett különösen Erdélyben, mely történeti fejlődésénél, és akkori helyzeténél fogva Magyarország előtt járt, a három nemzet mellett a négy vallás szabad gyakorlata egyenlő joggal. Bevétetett Magyarországon a két evangélikus egyház a bevett vallások közé 1848-ban. Magyarországon ezekhez számíttatott az unitárius vallás is, Erdélyben a görög-keleti vallás, mely addig nem is elismertnek, hanem tűrtnek neveztetett, míg Magyarországon előbb a bevett, sőt előjogokkal biró vallások közé soroztatott. Most e javaslat ismét egygyel szaporítja a bevett vallások számát a zsidó vallással; a zsidó vallással, melyről külön javaslat is szól. Elfogadom ezt is, mert ez sok század mulasztásának, sőt igazságtalanságnak helyrehozása? mert nemzeti egységünk erösbítésénél és szabadelvű haladásának is mellőzhetetlen következménye. Sőt tovább megyek, s elfogadom azt is, hogy a bevett vallások ily kiegészítése mellett uj kategória alkottassék oly felekezelek részére, melyek nem a bevett vallások törvényes oltalma alatt, hanem az elismerés jellegével birnak, a mely felekezetekben szabad vallásgyakorlat engedtetik oly hívőknek, a kik a bevett vallásfelekezetek egyikében sem találják kielégítve vallásos érzelmeiket, s a mely felekezetek irányában a törvény semmi más fellételt ki nem köt, mint azt, hogy hitezikkeik, szervezetük, igazgatásuk ne ellenkezzék az állam és a közerkölcsiség törvényeivel.