Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-70

LXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 helyét sikeresen megállhassa. A közvélemény ennek méltatása mellett nemcsak helyesléssel fogadta a minister úr előterjesztését, de söt teljes elismeréssel volt előrelátó gondoskodásáért. Csupán az elvállalandó terhek mérlegelésénél merült fel az a kérdés: nem lehetne-e ugyanazt a czélt csekélyebb áldozatokkal, tán a meglevő Duna-gőzhajózási társulattal kötendő egyezség útján és az által elérni, ha az állam azon a pénzen, melylyel az új társaságot subventionálja, saját hajóparkját szaporítja s az egész hajózási ügyet saját kezébe veszi 1 Tényleg a bemutatott szerződés értelmében az új hajós vállalat még több kedvezményben fog részesülni, mint anuak idején a kamatbiztositással ellátott vasúti vállalatok. Tagadhatatlan, hogy a 400.000 forintnyi évi subventio, mely esetleg 50.000 írttal több is lehet, hozzá a tőkeveszteség elleni biztosítás, a modalitások, melyeknél fogva az állam a visszaváltási jogot magának fentartja és több más effélék, összevéve oly nevezetes kedvezményeket képviselnek, melyek a régi garantialis szerződésekkel nemcsak fölérnek, de azokat még jóval felül is múlják. Másrészt azonban tekintetbe veendő, hogy viszont a társaság meg olyan súlyos szolgáltatásokra kötelezi magát az állammal szemben, minőket hasonló ipar- vagy közlekedési vállalat nálunk még sohasem vállalt magára. Az üzem vezetése, valamint a díjszabások megállapítása tekintetében teljesen az állam fenhatósági jogának veti alá magát. Pénzügyi sorsát annálfogva egészen a kormány dispositióitól teszi függővé. Méltó és igazságos tehát, hogy neki e koczkázatért megfelelő compensatiók, a veszteségekért, melyeket jövedelmezőségének megszorítása által szenved, teljes kárpótlás nyujtassék, hogy már most a régi osztrák társaság, ellenérték fejében a kormánynak ily nagymérvű ingerentiájáért csekélyebb subventióval is beérte volna, az alig hihető és kérdés, ha vájjon átalában képes volna-e akár jelenlegi viszonyában, akár az alakulásnak bármely más formájában megfelelni mindazoknak a kötelezettségeknek, melyeket a magyar állam fenhatósága alatt álló új hajózási társulat magára vállal. Több plausibilitássaí bír, úgy látszik, a megoldásnak másik módja, a mennyiben a szép eredmények, melyek az államvasutaknál elérettek, inkább az állami kezelés mellett, mint ellene szólnak, de ha egyszer a kormány föltétlen rendelkezési jogának fentartása mellett a közforgalmi érdekek kellő megóvásáról gondoskodva van, úgy hiszem, igen egyre megy, akár az állam maga vegye kezébe a vállalatot, akár egy subventionált társaságnak engedje át, a pénzügyi eredményekben nem igen nagy lesz a különbség. Minden attól függ, hogy milyen lesz az administratio, miiyen szellemben, mennyi szakértelemmel fog az vezettetni. Azontúl a kezelésnek ilyen vagy amolyan módjára nem nagy súlyt fektetek. Elfogadom egészben véve azt az álláspontot, melyre a minister úr helyezkedett s a részletes intézkedéseket illetőleg csupán egyre kívánok észrevételt tenni. (Halljuk!) Refleetálni kívánok nevezetesen a szerződésnek 13-ik és 14-ik szakaszára, melyek az átrakodási forgalom szabályozása iránt intézkednek. Ki van ott mondva, hogy mindazokon a helyeken, a hol az államvasutak a vízi utakkal találkoznak, közös átrakodási állomások rendeztessenek be és közös átrakodási díjszabások állapíttassanak meg. Könnyű belátni, hogy ez mennyi haszonnal jár, midőn a vasúti és hajózási forgalomban olcsó direct tarifák felállítását teszi lehetővé. Á kölcsönösen elvállalandó kötelezettségek és szolgáltatások annálfogva nemcsak az érdekelt vállalatok javára fordulnak, de nemkülönben kiviteli kereskedelmünk szempontjából is igen kedvező hatással lesznek. A szerződés ennek helyes felismerésében, a rendes hajőjárátok megállapításánál kiterjeszkedett mindazon relatiókra, melyek az új viszonyok alakulásairól, a különböző dunai és tengeri kikötők közt kifejlődhetnek. Mindezen dispositiókat csakis helyeselni lehet. Annyit mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy azt a perspectivát, mely az orsovai állomásra vonatkozólag az átrakodási forgalom combinatioiban mutatkozik, túlbecsülni nem akarom. Nagyon czélszerű lesz, elismerem, gondoskodni olyan berendezésekről, melyek az átrakodást Orsovánál megkönnyítik és lehetővé teszik, hogy az államvasutak a dunai forgalomból minél több szállítmánynyal alimentáltassanak. Ez a viszony azonban állandó nem maradhat és