Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-70
SÁGOS ÜLÉS. 152 LXX. ORS2 meg fog változni abban a pillanatban, mihelyt a hajózási akadályok a Közép-Dunán elhárítva lesznek. Azontúl a Dunára, mint egységes vagy hajózási útra kell, hogy fordítsuk figyelmünket 6 a hajózást a folyam egész kiterjedésében, a Szulinától Budapestig, a mennyire lehet normál hajók használata melletf egységesen szerveznünk. Kár lenne azért Orsovánál nagy költséggel olyszerű beruházásokat tenni, melyeknek czélszerűsége idővel kérdésessé válhatnék, ha tán számitásunk ellenére a tényleg kifejlődött forgalom arányai a várakozáson alul maradnának. Már azelőtt hét évvel, midőn az orsovai csatornának két méterről három méterre mélyítéséről szóló ministeri előterjesztést tárgyaltuk, volt alkalmam, nem ugyan nyilt ülésen, hanem a főrendiházi bizottságban nyilatkozni e kérdésben. Közgazdasági szempontból a fősúly akkoriban arra volt fektetve, hogy a kisebb és nagyobb hajók találkozásánál az átrakodás Orsovánál történjék meg. Á parlamenti debattok alatt több szónok hangsúlyozta, hogy ama nagy berendezéseknél és építkezéseknél fogva, melyek a csatorna mélyítésével kapcsolatosan létesíttetni fognak, Magyarország Orsovánál olyan átrakodási állomást nyerend, mely a galaczi és brailai kikötőkkel bátran versenyezhet. De én megvallom, hogy ezt a felfogást, legalább ebben az alakjában s ilyen terjedelemben, a mint akkor nem osztoztam, ma sem tehetem magamévá. Nézetem szerint az a hajó, mely a Szulinánál, vagy az alsó Dunának valamelyik kikötőjében megrakodott, az nem fog Orsovánál, ha ugyan szabadon választhat, megállapodni azért, hogy itt ismét kirakodjék és szállítmányát az államvasutaknak adja át. Neki sokkal inkább conveniál, hogy fölfelé a Dunán folytassa útját addig, a meddig csak lehet, mert a vasúti fuvarozás, szállítsa le bár tarifáit akár az önköltség határáig, az olcsóbb vizi szállítással concurrálni nem bir. Megpróbálták ezt már mások is, nevezetesen a volt osztrák államvasút-társaság Orsovánál, a rumániai kormány Turn Severinnél az átrakodási forgalom berendezésén sokat fáradoztak, czélt azonban egyik esetben sem értek. Nekünk egyátalában — legalább felfogásom szerint — nem lehet az a czélunk, hogy a dunai forgalmat Orsovánál megállítsuk s innen az állam vasutakra tereljük. Közforgalmunk helyes irányítása nem azt kívánja, hogy az ország legszélső határán létesítsünk nagy költséggel olyan kikötőt, mely Galaczczal és Brailával versenyezni képes legyen. Kedvező helyrajzi fekvésénél fogva ezt a szerepet a természet Budapest számára tartotta fenn s a mi feladatunk az, hogy annak betöltését tőlünk kitelhető módon elősegitsük. Nincs a Duna egész hosszában egyetlen város," mely a concurrentiát e részben hazánk fővárosával fölvehetne. Mélyebb járatú hajók számára a dunahajózásnak fölfelé Budapest a végső pontja. Nem is kell azért valami sanguinismus ahhoz, hogy magunkat azzal a kilátással kecsegtessük, melyet nagy Széchényink látnoki szelleme prognostikált, hogy Budapest a dunai hajózásnak legfontosabb emporiuma legyen, egy neme a tengeri kikötőnek, espéce port de mer, kelet és nyugot között, az ó és új-világ culturájának közvetítője, a közép* európai kereskedelmi forgalomnak egyik hatalmas tényezője. Mindezeknél fogva Magyarország forgalmi politikájának egyik sarkalatos postulatumát abban látom, hogy előmozdítani s erősíteni igyekezzünk azt a positiót, melyre Budapest természeti fekvésénél fogva hivatva van. Lesz kétségen kívül a Duna mentében még több más fontos állomás, melyeket az átrakodási forgalom szervezésénél figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ezek azonban csak másodrendű jelentőséggel bírnak s a főfigyelem, az legyen Budapestre irányítva, a hol már is vannak imminens szükségletek, melyek mielőbbi kielégitésökre várnak. Nap-nap után mind sűrűbben merülnek fel a panaszok a fővárosi rakodó-partok elégtelensége, az átrakodásra szükséges berendezések hiányos volta miatt. A dunai hajóraj szaporításával e bajok még inkább fokozódni fognak, sőt veszélyes stagnatiót idézhetnek elő, ha orvoslásukról még idejekorán gondoskodva nem lesz. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy legyen Budapestnek az emelkedő forgalom igényeihez képest elég tágas kereskedelmi, a hajóknak téli menedékére alkalmas téli kikötője.
