Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-67
IXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 123 a gyámhatóságnak praedilectionalis elhatározásokat tulajdonítani, ennek én szükségét és jogosultságát nem látom. Más tekintetben pedig az opporíunitási tekintetek oly természetűek, hogy a minister urak ezek megvédése szempontjából a gyámhatóságnak hit és vallás dol- i gában befolyást adni úgy sem akarnak. De igenis deferálok abban, hogy mindazt, a mi a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozik, a jelen álláspontnál fogva a gyámhatóságnak tudnia kell. A gyámhatóságra méltóztatik hivatkozni. A gyámhatóság értesíttetik a szülök szándékáról és erről tudomással bírván, azt jövőre nézve megvédeni lesz hivatott. Ajánlom módoäitványomat elfogadásra. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Rudnyánszky József b., jegyző (olvassa a módosít oányt): »Módositvány. A 3. §. második bekezdése utolsó sorában e szavak helyett csakis a gyámhatóság beleegyezése mellett« teendők »és ezen áttérésről a gyámhatóság annak rendje szerint értesitendő«. Szilágyi Dezső igazságügyminister: (Halljuk! Halljuk!) Nagyméltóságú elnök úrt Méltóságos főrendek! Én kérném a szakasz fentartását, egyszersmind azon motívumot, melyre a gróf úr czélzott, hogy nem látja át, mi értelme van ennek az intézkedésnek, röviden kifejteni óhajtom. (Halljuk ! Halljuk!) A 3. §. arról az esetről rendelkezik, midőn a szülők, kik irott egyezséget, kötöttek gyermekeik vallása iránt, egyikök vagy mindkettejök áttérése folytán egyvallásúakká válnak. Mi ennek a ténynek következménye a törvénynyel szemben ? Az, hogy azok a gyermekek, kik hét éven alól vannak, követik az áttért szülőket és igy van a családban egyvallásúság, t. i. egyvallásúak a szülők és a hét éven alóli gyermekek. Igen, de egy ily családban lehetnek gyermekek, kik 7 éven felül vannak, de még a 18 évet nem haladták meg. Ezen gyermekeknek 18 éves korukig az eddigi törvények szerint nincs áttérési joguk, mert nincs képességök. Ezeket a gyermekeket tehát abban a vallásban Kellene nevelni, a melyben vannak, holott különben a hét éven alóliak egy másik vallásban, t. i. a szülők vallásában neveltetnek. Hát az a czélja a törvényjavaslat ez intézkedésének, hogy lehetőséget akart statuálni arra, hogy még azoknak a gyermekeknek is, a kik a 7—18 év között vannak, az áttérés lehetősége, abból a szempontból, hogy az egész családban egy vallás legyen, megadassék. Minthogy azonban a 7—18 évig terjedő korban levő gyermekeknek azt a korlátlan áttérési jogot, mely a 18 éven felülieknek törvény által adva van, nem lehetett engedni, igen természetes, hogy az ő akaratuk bizonyos ellenőrzésre, bizonyos kiegészítésre szorul, önakaratukból nem tehetik azt, a mit tehet a 18 éven felüli, tehát kiegészítésre szorulnak, mint minden korlátolt cselekvési képességűegyénakarata. Hol vegyük ezen kiegészítést? A szülőknél venni nem lett volna helyes. És miért? (Halljuk! Halljuk!) Ne felejtsük el, hogy itt már oly gyermekekről van szó, kik már vallási oktatásban részesültek, míg a hét éven alóliak abban nem részesültek. 7 —18 évig igen sok idő, az ily korban levőknek már kifejlett vallási meggyőződése, már meggyökerezett hite lehet, és a törvény nem adhatja a szülőknek azt a jogot, hogy e felett úgy rendelkezzenek, mint a vallási oktatásban még nem részesült hét éven alóliak felett. Nem adható tehát e tekintetben is nekik az a korlátlan jog. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy egy 16—17 éves gyermeknek, ki már jóformán az iskoláit elvégezte, van határozott vallási meggyőződése, és pusztán azért, mert a szülők áttérnek, ő is kénytelen legyen áttérni, gondolom, nem volna helyes, mert itt már létező, meggyökerezett vallási érzéssel és meggyőződéssel állunk szemben. (Helyeslés lálfélől.) Itt már ne beszéljünk a szülői hatalomról, mert megengedni, hogy e gyermekekre tekintet nélkül a szülő szabadon rendelkezzék, ez már visszaélés volna a szülői hatalommal. (Helyeslés balfelől.) De minthogy itt fejletlen egyénekről van szó, kik oly korban vannak, melylyel a teljes rendelkezési jogot a törvény nem adja meg, valamely hatóság hozzájárulását kellett adni azon szempontból: vizsgálja meg, komoly-e az akarat, nem állanak-e kényszer és nyomás alatt, nem sértetik-e vallásos érzésök és meggyőződésűk? A gyermek támogatására, a gyermek védelmére van felállítva a gyámhatósági beleegyezés. 16*