Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-67

LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 113 latkozat tudtára hozassák és bejelentessék azon tényezőnek, a mely az állam részéről ezen tények nyilvántartásával meg van bizva. Bátorkodom erre vonatkozó alázatos indítványomat írásban a méltóságos főrendiház kegyes figyelmébe ajánlani. Nem új dolog az, a mit ezzel akarnék, mert a mint bátor voltam említeni, a házasság is úgy keletkezik, hogy az illető felekezet lelkésze és két tanú előtt a házasfelek kijelentik beleegyezésöket. Ugyanazt tehetnék a gyermekek vallására vonatkozólag is. Minden felekezetnek érdekei ez által ki volnának elégitve, az egyezkedés szabadsága biztosítva lenne, és az iránt, a mi iránt egyezkednének, kétely sohasem támadna. Bátor vagyok tehát azon alázatos inditványnyal fellépni, hogy az első szakasz akként módosíttassák, hogy a harmadik és negyedik bekezdés kihagyatván, helyébe a következő tétetnék: (Olvassa.) »A megegyezés csak akkor érvényes, ha az valamely bevett vallás lelkésze előtt és két kifogástalan tanú jelenlétében jött létre és az erről felvett és a lelkész által hitelesen kiállított, a házasulandók és a tanuk aláírásával ellátott bizonyítványba foglaltatott, a mely a házasság megkötése előtt az ezen tények nyilvántartásával megbízott állami közegnek bemutatandó.* Elnök: Méltóztassék még egyszer felolvasni a módositványt. Gáll József jegyző (olvassa a módosít' ványt). Eötvös Loránd b., vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Azon módositvány, a melyet a veszprémi püspök úr ő méltósága elénk terjesztett, látszólag nem lényeges, a mennyiben esak ezen törvényjavaslat első szakaszának formai kérdésére vonatkozik. Mégis úgy látom, hogy ez a módositvány bár csak a formára vonatkozik, mégis ellentétben áll azokkal az elvekkel, a mely elveket ebben a törvényjavaslatban és hozzá tehetem, a többi ezzel kapcsolatban bemutatott törvényjavaslatokban is érvényre juttatni akarunk. Mert hiszen, mind e törvényjavaslatoknak FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. IV. KÖTET. — kezdve a polgári házasságra vonatkozótól — az volt a czéljok és az volt a szándékuk, hogy különválasztassék mindaz, a mi az államnak, különválasztassék mindaz, a mi az egyháznak hatáskörébe tartozik és pedig különösen azért, hogy ez által az egyház a maga szabadságát megnyervén: az állam és az egyház együtt, minden súrlódás nélkül, hazánk javára sikeresen működhessék. A gyermekek vallására vonatkozó törvényjavaslat egy lényeges részében a gyermekek nevelésével foglalkozik és a mennyiben a gyermekek iskolában való nevelésére fordítja figyelmét, kell, hogy az állam előtt, az állami közegeknél, megállapított módon, meghatározott és megállapított legyen az, hogy melyik gyermek micsoda vallási nevelésben részesül. Én azt hiszem, hogy a mikor a gyermekek vallásának számontartását és a gyermekek nevelésének vallási szempontból is ismeretét akarjuk biztosítani: oly feladattal állunk szemben, a mely az állam közegeihez tartozik és csak akkor, ha az állam közegeihez fog tartozni, fogja elejét venni igen sok olyan súrlódásnak, a mely súrlódásoknak a jövőben való kikerülését éppen ezen tőrvényjavaslat czélozza. Hiszen az a munka és feladat, a mely ebből akár a közjegyzőre, járásbiróra, polgármesterre vagy főszolgabíróra háramlik, nem olyan nehéz, mint azt éppen a módositványt indítványozó feltünteti. Nincs arról szó, hogy a megegyezés maga, az a felett való érvelések vagy tárgyalások folytán, a közjegyző vagy szolgabíró előtt annak közbelépésével történjék, hanem arról van szó, hogy a megegyezés, a mely megtörtént, egyszerűen bejelentessék és ezen egyszerű bejelentésnek tudomásul vétele ezen közegek munkáját nagyban szaporítani nem fogja. Ezen módositvány már is azok közé tartozik, a melyek ezen törvényjavaslatnak, sőt a többi ezzel kapcsolatos törvényjavaslatoknak szelleme ellen látszanak irányozva lenni. Ehhez hozzá nem járulhatok. És némi sajnálattal kell kijelentenem azt is, hogy nem járulhatok hozzá e törvényjavaslatnak olyannemű megváltoztatásához sem, mint azt tegnap igen szép, igen fenkölt beszédében ő eminentiája a herczegprimás javasolta. Bevallom, hogy nekem némileg fáj az, hogy én, 15