Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-67

114 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a ki ezen törvényjavaslatok álláspontját elfog­laltam, nem helyezkedhetem arra az eszményi álláspontra, a melyet ő eminentiája tegnap állított elénk. Fáj ez nekem azért, mert hiszen azon szavak, a melyekkel ő eminentiája állás­pontját kifejtette, annyira a szabadelvűség és az emberszeretet érzésétől voltak áthatva, olyan fenköltek és magasztosak voltak, hogy valóban szivhez szólottak. De még fáj nekem az is, hogy nem követhetem ebben a kérdésben azt a tekintélyt, a melyre ő eminentiája hivatkozott és a mely tekintély senki előtt sem olyan nagy és olyan tisztelt, mint én előttem. Vaszary Kolos bibornok, herczegpri­más: Eötvös József báró! Eötvös Loránd b., vallás- és közokta­tásügyi minister: Méltóságos főrendiház! Itten nemcsak törvényhozási actusról, nem­csak a gyermekek vallásának a kérdéséről van szó, hanem a mikor én, mint a kormánynak a tagja, ezen törvényjavaslatokra tekintek, azt az álláspontot kell elfoglalnom, a mely álláspontot a kormány mindezen törvényjavaslatokban együttvéve elfoglalt. Mit czéloztunk mi ott? Azt czéloztuk, hogy a vallási életnek megadjuk azt a szabadságot, a vallásfelekezetek között létesítsük azon egyenlőséget, a melyet a mai kor igényeinek megfelelőnek tartunk, de a mikor ezt a tör­vényjavaslatokban czéloztuk, nem állottunk arra az álláspontra, mintha a vallás irányában közönyösek volnánk. Sőt ellenkezőleg, ezen tör­vényeknek minden intézkedésén át mint egy vörös fonál húzódik végig azon szándék és törekvés, hogy ezen törvények mellett a vallás­nak szabadsága, sőt még a felekezeten kívüli­ségnek is megengedése mellett a vallásos élet fejlődése mégis előmozdittassék. Ezt mutatja a kormánynak az a sokszor kinyilatkoztatott szándéka, hogy a vallásos életet a felekezetek segélyezése által ott, a hol szükséges, támo­gatni fogja. Ezt tünteti elő az, a mi éppen ezen javaslatban foglaltatik, hogy tudniillik a kor­mány a vallásos nevelésre egyátalán nagy súlyt fektet. Ez az, a miért ebben a javaslatban attól az eszményi szabadságtól, legalább annak tör­vényben kimondásától el kellett tekintem, a mely szerint a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó minden törvény eltöröltessék és az tisztán és egyedül a szülök gondjaira bizassék. Mert hiszen éppen azon állásponton állottunk és állunk ma is, mely szerint nemcsak keresz­tény, de nem keresztény, sőt vallásfelekezeten kivül álló polgárokkal is van dolgunk. Csak akkor, ha még az ilyenekre vonatkozólag is a vallásos nevelésnek legalább egy és pedig azon része biztosítva van, a melyet az iskola adhat, várhatjuk hazánkban a vallásos élet fentartá­sát és továbbfejlődését. Ez a törvényjavaslat azt is czélozta, hogy lehetőleg minden súrlódás, a mely ezen vallá­sos nevelés és átalában a vallás kérdésében a családban felmerülhet, elháritassék és távol tartassék. 0 eminentiája a külföldre hivatkozva oly példákat hozott föl, a melyek szerint azon államokban, a melyekben a gyermekek vallásos nevelése tisztán a szülők gondjaira van bizva, ebben a kérdésben semmi per nem fordul elő. Ez, azt hiszem, magától világos, mert ott, a hol nincs törvény, a mely erre vonatkozólag döntő határozatot mondana ki, nem is lehet ezen törvény™ ellen való vetés miatt per. Hanem arról nem szól a statistika és arról nem szól­hatott ő eminentiája sem, hogy ott, a hol nincs per, mennyi lehet a perlekedés, mert hisz azon perlekedésnek, a mely a gyermekek vallási nevelése fölött keletkezhetik, mely kérdésben a püspök és sokszor a püspökön kivül álló arra nem hivatottak is igen nagy mértékben törek­szenek befolyást gyakorolni, azt hiszem, semmi­féle törvény elejét nem fogja venni. Én úgy látom, méltóságos főrendiház, hogy e javaslatban is azok az elvek találnak kellő és megfelelő nyilvánulást, a melyeket a többiekben akartunk érvényre juttatni és ennél a javaslatnál sem lehet a kormány álláspontja más, mint az, hogy ragaszkodjék szigorúan nemesak azokhoz a tételekhez, a melyek e ja­vaslatban vannak, hanem ragaszkodjék szigorúan mindazon elvekhez, a melyek azokban a javas­latokban foglaltatnak, a melyeket a múlt na­pokban itt tárgyaltunk és a melyek oly szerencsét­lenül jártak. A kormány nem mond le ezen elveiről, hanem törekedni fog arra, hogy azo­kat a képviselőházban fentartva, ha újból ide­hozatnak, érvényre és diadalra juttassa.

Next

/
Thumbnails
Contents