Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-67

114 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a ki ezen törvényjavaslatok álláspontját elfoglaltam, nem helyezkedhetem arra az eszményi álláspontra, a melyet ő eminentiája tegnap állított elénk. Fáj ez nekem azért, mert hiszen azon szavak, a melyekkel ő eminentiája álláspontját kifejtette, annyira a szabadelvűség és az emberszeretet érzésétől voltak áthatva, olyan fenköltek és magasztosak voltak, hogy valóban szivhez szólottak. De még fáj nekem az is, hogy nem követhetem ebben a kérdésben azt a tekintélyt, a melyre ő eminentiája hivatkozott és a mely tekintély senki előtt sem olyan nagy és olyan tisztelt, mint én előttem. Vaszary Kolos bibornok, herczegprimás: Eötvös József báró! Eötvös Loránd b., vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóságos főrendiház! Itten nemcsak törvényhozási actusról, nemcsak a gyermekek vallásának a kérdéséről van szó, hanem a mikor én, mint a kormánynak a tagja, ezen törvényjavaslatokra tekintek, azt az álláspontot kell elfoglalnom, a mely álláspontot a kormány mindezen törvényjavaslatokban együttvéve elfoglalt. Mit czéloztunk mi ott? Azt czéloztuk, hogy a vallási életnek megadjuk azt a szabadságot, a vallásfelekezetek között létesítsük azon egyenlőséget, a melyet a mai kor igényeinek megfelelőnek tartunk, de a mikor ezt a törvényjavaslatokban czéloztuk, nem állottunk arra az álláspontra, mintha a vallás irányában közönyösek volnánk. Sőt ellenkezőleg, ezen törvényeknek minden intézkedésén át mint egy vörös fonál húzódik végig azon szándék és törekvés, hogy ezen törvények mellett a vallásnak szabadsága, sőt még a felekezeten kívüliségnek is megengedése mellett a vallásos élet fejlődése mégis előmozdittassék. Ezt mutatja a kormánynak az a sokszor kinyilatkoztatott szándéka, hogy a vallásos életet a felekezetek segélyezése által ott, a hol szükséges, támogatni fogja. Ezt tünteti elő az, a mi éppen ezen javaslatban foglaltatik, hogy tudniillik a kormány a vallásos nevelésre egyátalán nagy súlyt fektet. Ez az, a miért ebben a javaslatban attól az eszményi szabadságtól, legalább annak törvényben kimondásától el kellett tekintem, a mely szerint a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó minden törvény eltöröltessék és az tisztán és egyedül a szülök gondjaira bizassék. Mert hiszen éppen azon állásponton állottunk és állunk ma is, mely szerint nemcsak keresztény, de nem keresztény, sőt vallásfelekezeten kivül álló polgárokkal is van dolgunk. Csak akkor, ha még az ilyenekre vonatkozólag is a vallásos nevelésnek legalább egy és pedig azon része biztosítva van, a melyet az iskola adhat, várhatjuk hazánkban a vallásos élet fentartását és továbbfejlődését. Ez a törvényjavaslat azt is czélozta, hogy lehetőleg minden súrlódás, a mely ezen vallásos nevelés és átalában a vallás kérdésében a családban felmerülhet, elháritassék és távol tartassék. 0 eminentiája a külföldre hivatkozva oly példákat hozott föl, a melyek szerint azon államokban, a melyekben a gyermekek vallásos nevelése tisztán a szülők gondjaira van bizva, ebben a kérdésben semmi per nem fordul elő. Ez, azt hiszem, magától világos, mert ott, a hol nincs törvény, a mely erre vonatkozólag döntő határozatot mondana ki, nem is lehet ezen törvény™ ellen való vetés miatt per. Hanem arról nem szól a statistika és arról nem szólhatott ő eminentiája sem, hogy ott, a hol nincs per, mennyi lehet a perlekedés, mert hisz azon perlekedésnek, a mely a gyermekek vallási nevelése fölött keletkezhetik, mely kérdésben a püspök és sokszor a püspökön kivül álló arra nem hivatottak is igen nagy mértékben törekszenek befolyást gyakorolni, azt hiszem, semmiféle törvény elejét nem fogja venni. Én úgy látom, méltóságos főrendiház, hogy e javaslatban is azok az elvek találnak kellő és megfelelő nyilvánulást, a melyeket a többiekben akartunk érvényre juttatni és ennél a javaslatnál sem lehet a kormány álláspontja más, mint az, hogy ragaszkodjék szigorúan nemesak azokhoz a tételekhez, a melyek e javaslatban vannak, hanem ragaszkodjék szigorúan mindazon elvekhez, a melyek azokban a javaslatokban foglaltatnak, a melyeket a múlt napokban itt tárgyaltunk és a melyek oly szerencsétlenül jártak. A kormány nem mond le ezen elveiről, hanem törekedni fog arra, hogy azokat a képviselőházban fentartva, ha újból idehozatnak, érvényre és diadalra juttassa.