Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

108 LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. fiatal ember házasodik katholikus községbe, annak utódai* katbolikusok, akár ezt, akár azt fogja mondani a törvény, mert ez én szerintem magának a tömeg vonzó erejének átalános törvénye, ha pedig katholikus ifjú jön evangélikus községbe és evangélikus leányt vesz el, vagy megfordítva: katholikus leány házasodik oda, akkor ugyanez áll az evangélikus felekre nézve is. Méltóztatnak erre példákat kívánni? Tudok jő, buzgó evangélikusokat a nép körében, a kik katholikus vidéken olvasóval járnak, mert az ott divat és tudok vallásos katholikusokat, kik éneklik Luther énekeit az evangélikus templomban, mert templomba járni illő. Nagyban és egészben tehát ez a törvény fog érvényesülni, akármi van a papiroson; műveltebb körökben pedig a szülők öntudatos akarata fog érvényesülni, akármit rendel a törvény, ha pedig egyezkedtek, akaratuk fog dönteni, de nem azon akarat, melyet közjegyző előtt, mint jegyesek, kifejeztek, hanem legtöbb esetben azon akarat, hogy a melyik félnek benső vallásos meggyőződése erösebb lesz, — többnyire a nőé — annak erősebb hatása lesz még a közokiratnál is és ha az elfogultság pillanatában hamarosan megadta is az Ígéretet, ha később megbánta, mint anya, a mit mint menyasszony igért, akkor azt hiszem, az anyai akarat erősebb lesz a menyasszonyi Ígéretnél. Mindezeknél fogva, méltóságos főrendek, én a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául sem fogadom el. Concret indítványt ugyan nem teszek, de kívánatosnak és czélszerünek azt találnám, hogy mindezen törvényjavaslatok további tárgyalását megszakiLsuk és elhalaszszuk. (Mozgás balfelöl.) De ha nem méltóztatnak ezt elfogadni, — hiszen különben indítványt nem teszek, gyanítottam, hogy ez nem talál viszhangra — akkor fentartom magamnak, méltóságos főrendek, hogy a részleteknél a tárgyhoz hozzászólva, megtegyem módosításaimat és azok elfogadására a méltóságos házat majd felkérjem. (FelJciálíásokjobhfelöl: Szavazzunk!) Elnök: Zichy Antal ő méltósága kivan szólni. Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! (Nagy zaj. Élénk felkiáltások: Szavazzunk!) Midőn az előttem szólott főrendiházi tag úr véleményéhez nagyban és egészben csatlakozom, méltóztsssanak nekem megengedni, nemhogy a háznak kifogyó türelmét próbára tegyem, mert másrészről látom, hogy éppen elvbarátaim körében némi visszatetszéssel találkozom, hogy szavazatomat mégis lehető röviden indokoljam. Jubiláris időket élünk, méltóságos főrendek, s íme mi is az 1868 : L1II. törvényczikk illető szakaszainak 26 éves jubileumát azzal üljük meg, hogy azokat eltöröljük, hogy legnagyobb államférfiaink egyikének, Deák Ferencznek alkotását halomra döntjük? Méltóztassanak megengedni, hogy én, miután az emiitett nagy államférfiúnak, a ki e törvény tulajdonképeni szerzője volt, akkor közélében voltam s annak idején, mikor parlamenti kezdetleges viszonyaink közt még az osztályok dolgoztak s én a vak sors kedvezésénél fogva éppen Deákkal jutottam egy osztályba, s ennélfogva mint ezen osztálynak s illetőleg a központi bizottságnak is mint referense voltam szerencsés ezen ügyben szerepelni, ha máskép nem, legalább parentatiokép koczkáztassak egy kegyeletes megemlékezést. Oka volt Deák Ferencznek, úgy azon intézkedésre, mely e két szakaszban foglaltatik, mint arra, hogy nem dictált bele a törvénybe végrehajtási biztosítékot. Azt hiszem, hogy még nem ment ki önök emlékezetéből sem az az idő, a midőn az úgynevezett reversalisok az egész országban oly nagy izgatottságot keltettek, a vegyes házasságokból származó gyermekek neveltetéséről követelt ama reversalisok, melyek majdnem két évtizeden át a törvényhatóságokat és az országgyűléseket folytonos izgalomban tartották és azoknak oly sok idejét elvették. Ez idők visszatérését nem akarta Deák Ferencz és azért kívánta, habár az átalános szabadságnak és velünk született természeti jognak rovására és a szintén kegyelettel említendő másik nagy gondolkozóval, Eötvös József báró akkor volt cultusministerrel ellentétben a positiv, határozott törvényhozási intézkedést. Ő eminentiája ma némileg visszatért arra, a mit ezen emlékezetes vita elején mondott, midőn itt a házban világosan tette előterjesztését, és úgy vettem észre, hogy innen is, onnan is viszhangot keltett.