Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. OBSZÁGOS ÜLÉS. 107 fide respectáltatott; ha tehát tekintetbe veszszük, hogy 1868-ban Magyarországon azt léptették életbe, a mi Magyarország egy részében, a magyar korona egyik országában, Erdélyben, melylyel akkor az unió létrejött, valósággal fennállott, akkor szerintem a történeti fejlődést követve helyesen, az alapelveket tekintve szin­tén liberálisan jártak el, mert semmiféle bün­tető sanctiót ama törvényhez nem csatoltak. Én nem mondom, hogy Eötvös József báró­nak, hazánk nagy államférflának eredeti törvény­javaslata kevésbé liberális lett volna. Nem; abstracte liberálisabb volt, nekem is jobban tet­szik ma is, jobban tetszett akkor is; hanem a történelmi fejlődés azt kívánta, hogy a protes­tánsok megnyugtatva csak akkor legyenek, ha egyszer ő reájok nézve is ki van mondva az, a mi ebben az országban századokon át csak a másik félre állott, ha magában a törvényben mintegy megjegeczesedve, kristályozódva kifeje­zést talál a felekezetek közti teljes egyenjogú­ság és hogy ha a törvény kizárja annak lehető­ségét, a mi e század első felében annyi keserű vitára adott okot: a reversálisok követelését, megtagadását, szóval ha mindaz, a mi ezzel jár, a törvényből ki van zárva. 1878-ban nem lett volna czélszerű szerin­tem egyebet törvénybe igtatni, mint a mi való­ban történt. Ma én kijelentem, hogy az 1868. évi LIII. t.cz. 12. és 14., tudniillik azon sza­kaszainak, melyek a gyermekek vallásáról szó­lanak, változatlan fentartásához nem ragasz­kodom. Én elfogadom azt az álláspontot, hogy a szülőknek ez oly joguk, melyet tőlük elvenni nem lehet, mert a dolog maga, a vallásos ne­velés a családi élet bensőségével oly szoros összefüggésben áll. hogy ha ebbe be akarunk avatkozni, ez az egyéni szabadság sérelmét vonná maga után s a családi élet megbontására vezetne. Tehát ilyen értelemben ez természet­adta jog; ilyen értelemben az emberre nézve a legmagasztosabb dolgok egyike lévén a családi élet sérthetetlensége, ilyen értelemben ez szent és sérthetetlen jog. Tehát ezt törvényben is fejezzük ki, de számoljunk a gyakorlati élet követelményeivel, a hazai szokásokkal és számoljunk azzal is, hogy nekünk nemcsak a gyermekek vallásáról kell törvényt hoznunk, hanem hoznunk kell olyan törvényt, mely a felekezeti féltékenység­nek egyrészt és másrészt az agressiv lépések bizonyos nemének, a szerintem nem megfelelő proselita-csinálásnak, tudniillik annak, mely mindig meg fogja zavarni a felekezetek közti harmóniát, lehetőleg szintén útját vágja. Ezért szerintem helyes elfogadni kiindulási alapul azt, hogy a gyermekek vallására nézve tegyen a törvény maga dispositiót; mondja ki, hogy a gyermekek szülőik vallását követik. Vegyes házasságok esetében — ámbár ha a polgári házasság meg lesz, akkor már jogilag vegyes házasság úgy sincs, tehát ezen distinctio is eleshetnék, legalább én igy gondolom — a fiú az apa, a leány az anya vallását követi, a mig a szülők egyetértenek abban, minő vallás­ban neveltessenek gyermekeik, ebbe semmiféle hatósági beavatkozásnak helye nincs. Hanem e törvényjavaslat talán némelyek véleménye szerint közel is áll ezen álláspont­hoz. Szerintem mégsem. Mert itt az alapelv a szabad egyezkedés, a kivétel a törvényes dis­positió, én pedig szabályul a törvényes disposi­tiót kívánom és kivételkép megengedem a felek szabad egyezkedését. Megmondom, hogy miért. Természetesen korlátoljuk a felek egyezkedését, hanem azért teszszük ezt igy, mert meg vagyok győződve, hogy hazánkban ez felel meg a mű­veltségi viszonyoknak, népünk szokásainak, a felekezetek közti jó egyetértésnek és békének. A dolog — szerintem — a gyakorlatban úgy alakul és úgy fog alakulni mindig, hogy a tö­megek mindig valami vonzó hatást gyakorol­nak. Ez majdnem természeti törvénynek látszik az emberi társadalomban is és ez érvényesül a felekezeteknél is különbség nélkül. Á hol valamely községben egy felekezet rendkívül nagy túlsúlylyal bir, vagy valamely község kizárólag egy felekezetből áll, ha odajő egy más felekezethez tartozó, a ki abba a köz­ségbe mintegy beleházasodik és vegyes házas­ságra lép: bizonyosnak tekinthetjük, hogy an­nak utódjai azon felekezethez fognak tartozni, a mely az illető községben túlsúlyban van. Egyes kivételek lesznek, azonban nagyban, egészben ezt igazolja a praxis: ha evangélikus 14*

Next

/
Thumbnails
Contents