Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

98 LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. melynek éppen az elzárkózás és a defensiv character az alapja. Mennél hamarább lerombolják azon falakat, a melyekkel őket mintegy az emberiségen kivül állóknak akarják jelezni, annál hamarább fog beállni amalgamizálódás és annál hamarább lesznek — a mint már most is azok — minden államnak hasznos polgáraivá és annál gyorsabban megszűnnek faji és vallási különbség miatt külön állást elfoglalni. Ha azt mondtam előbb, hogy két különböző neme van azoknak, kik az izraelitákat egyik vagy másik úton védik vagy támadják és meg akarják őket mintegy emberiségen kivüli állásukban tartani, hozzáteszem, hogy az újabb korban divatba jött antisemilismus is két irányban működik, annak is két alapja van. Az egyik azon öntúlbecsülés, mely — lehet mondani — minden oly vallásfelekezetnél feltalálható, a mely bizonyos időben nagy elterjedtségre, hatalomra tudott vergődni. Meg volt ez magánál a zsidó vallásnál is, meg van a legtöbb országban a római katholikus oknál is, a kik otí, hol kizárólag uralkodtak, szintén épp oly türelmetlenséget tanusitottak és épp oly erőszakosan üldözték a nemkatholikusokat, mint ezek a többit. Ez az az öntúlbecsülés, mely azon mondatban culminál, hogy az én hitem az egyedül üdvözítő, a ki nem ezt hiszi, az az erkölcsösségnek és értelemnek alantasabb fokán áll és kizárandó a társadalomból. Ezt a thesist, mely abban culminál, hogy a ki egyszer a mi vallásunkhoz tartozott, többé nem tartozhatik más valláshoz, én részemről egyszerűen el nem fogadom és argumentatiójának végeredményeit nem acceptálhatom. A másik faja az antisemitismusnak még annyira sem tiszteletreméltó, mint az előbbi, mert a ki ezt az előbbit vallja, az talán gondolkozott a kérdésről és ha téved, legalább jóhiszeműleg téved ; de az antisemitismusnak ez a másik faja, rendszerint az inferiorilas érzéséből eredő gyűlölet vagy boszú megnyilatkozása. Bevallom, — bár komikusnak fogja találni Zichy Nándor gróf úr ő excellentiája — én keresztény álláspontra helyezkedve, ezen érzéseket és felfogásokat egészében és részleteiben teljesen visszautasítom és mert keresztény vagyok, azokat magokban véve következményeikkel együtt helyteleneknek tartom. Én is antisemita volnék akkor, ha az izraeliták működését bármely irányban károsnak és veszedelmesnek tartanám; de akkor aztán ajánlanám az antisemitáknak, hogy kövessék az én módomat és meglátják, hogy mindazon károk, melyektől a zsidók részéről az államot féltik, nem következnek be. A dolog nagyon egyszerű, a keresztények éppen oly pontos adófizetők, épp oly szorgalmas honpolgárok, épp oly jó és intelligens katonák, mint a zsidók; írjanak jobb czikkeket és könyvekel, mint a zsidók, adjanak olcsóbb kamatlábra kölcsönt, (Élénk derültség.) adjanak — mint a zsidók — a szegénynek, akár keresztény, akár zsidó az és meglátják, hogy mindazon káros hatások, melyektől a társadalmat féltik, a legrövidebb úton el fognak enyészni. (Élénk tetszés balfelől.) Ez az én felfogásom a keresztény antisemitismusról és ennek alapján a jelen törvényjavaslatot, mely egyszerűen jóvá akarja tenni azt, a mit évszázadokon át vétettünk, átalánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés balfelől.) Román Miron metropolita: Nagyméltóságúelnök úr! Méltóságos főrendek! Azért akarok felszólalni, hogy előre is kijelentsem, miszerint én e törvényjavaslatot nem fogadom el és ellene fogok szavazni, de e részben tisztán egyéni elhatározásomat nem elvi okokból, hanem csupán időszerűségi, vagyis opportunitási szempontból fogom jelezni. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, berekesztem a vitát. Az igazságügyminister úr kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Igen röviden óhajtok szólani, különösen azon két felszólalásra vonatkozólag, melyekre ez oldalról felelet nem adatott. Részemről úgy tekintem e törvényjavaslatot, mint egyszerű befejezését azon törvényhozási fejlődésnek, a mely 1867-ben az izraelitákra kimondta azt, hogy polgári és politikai jogaikban tökéletesen egyenlők a keresztényekkel. Ez csonka mű volt, mert mindaddig, míg a vallásszabadság elve abban az értelemban, hogy ezen vallásra is bárki meggyőződése sze-