Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-66
LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 térés, ez esetben, — gondolom — alig képzelhető, mert azt hiszem, mindegyikünk belátj., hogy a zsidó hitre való áttérés által társadalmi előnyöket nem igen fog valaki magának biztositani. (Élénk derültség és tetszés.) De hát, méltóságos főrendek, eltekintve mindezektől, nem lehet-e jelenleg áttérni a keresztény hitről a zsidó hitre? Nem látjuk-e magunk előtt a példákat, hogy ez meg ! örtént és megtörténhetik? Hiszen nem kell több hozzá, mint hogy az illető bizonyos időre hagyja el Magyarország területét, meneküljön egy másik területre, hol a törvényhozás más intézkedéseket tett és az ottani intézkedések hatálya alatt egyszerűen áttérjen és megszűnjék keresztény lenni. Igaz, hogy ez az áttérés nálunk jelenleg el nem ismertetik; igaz, hogy ennek jogi folyományai itt nem existálnak, de egészséges állapot-e ez, méltóságos főrendek ? Természetes és igazságos állapot-e az, hogy az állam olyasmit meg nem történtnek deciarái, mi tényleg megtörtént és annak mindenféle visszás következményeit, folyományait maga előteremti, előidézi azzal, hogy nem intézkedik megfelelően, hogy nem nyújt semmiféle módot arra, hogy ezen áttérés saját államunkban, saját törvényeink hatálya alatt megtörténhessék % Csak nem lehet, méltóságos főrendek, ez állam feladata visszás helyzeteket fentartani, nem csak, de fokozni és azokból támadó mindenféle zavarok létezését megengedni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) így állván a dolog és szerintem sem elvi, sem gyakorlati szempontból az áttérés a keresztény hitről a zsidó hitre megtagadható nem lévén, én a törvényjavaslatot egészében és részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Rudnyánszky József báró! Rudnyánszky József b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A vita jelenlegi stádiumában nem fogom felszólalásommal a méltóságos főrendeket hosszasabban untatni; csak a lehető legrövidebben fogom álláspontomat jelezni. (Halljuk! Halljuk!) . A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, nem pedig azért, mert kellőleg előkészitettnek nem találom. Ő nagyméltósága az előttem szólott Csáky Albin grőf, ki vallás- és közoktatásügyi minister volt hosszú éveken át, igazat kell, hogy adjon nekem a következőkben. Az a fogalom, hogy zsidóság — vagy izraeliták, ha úgy tetszik — gyűjtő fogalom, épp úgy, mint a kereszténység, de ha én egyenjogúságot akarok az országban biztosítani valamennyi vallásfelekezetnek, ha kimondom, hagy átalában valamennyi izraelita árnyalat — mert felekezetről, mint később kifejtem, nem lehet szó — recipiáltassék, akkor ki kellene mondani, hogy valamennyi keresztény vallásfelekezetet is recipiálunk, nem csak azokat, melyek jelenleg fennállanak, hanem azokat is, melyek később fognak keletkezni. Ezt pedig én — hogy félre ne értsenek — igen végzetesnek tartanám azért, mert én azon az alapon állok, hogy valamely felekezet recipiálását, és igy jogokkal való felruházását — mert hiszen igen fontos jogok gyakorlásáról és állami támogatásáról van itt szó — mindig az illető felekezet megbízhatóságától és érdemességétől teszem függővé (Mozgás balfelől.) és átalános kijelentést arra nézve, hogy az összes keresztény felekezetek recipiálandók, helyesnek nem tartanék és sohasem tennék. így áll az eset az izraelitákra nézve is. Ott is több árnyalat van, — nem mondom, hogy felekezet, mert nincsenek szervezve, következéskép felekezetről beszélni nem lehet; lehet beszélni izraelita vallásról, de nem lehet beszélni izraelita felekezetről, mert az bizonyos szervezetet igényel, én pedig ilyen szervezetet az összes izraelita árnyalatokra nézve — ne méltóztassanak félreérteni — nem ismerek. Én hivatalos minőségemben is foglalkoztam e kérdéssel és láttam, hogy vannak orthodox, neológ és a status quo alapon álló izraeliták. A két előbbinek szervezetéről, bár igen gyakran változik, van bizonyos fogalmunk: ezeknek vannak szépen virágzó községeik és ezek tökéletesen megfelelnek azon kívánalomnak, a melyet én a receptió egyik fellételének tekintek. De van ismét egy csomó szervezetlen hitközségök, mely nem tartozik sem ide, sem oda, ezek változtatják nézeteiket még vallási dolgokban is, és én nem vagyok ugyan hivatva arra, hogy dogmákat vizsgáljak
