Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 4.5 kormány egyházpolitikáját radicalisnak nevezte és igen sok tekintetben objiciálta, az, hogy ezt az objectiót, ha elmondja, legalább ismét ne azt a czégért válaszsza, a melyet használt. És midőn mi azt a Deák Ferencz-féle politikát nemcsak közjogi intézményeinkben, hanem egészében magunkévá tettük: legalább akkor, midőn azon politikának legkiadóbb, legsarkalatosabb egyik részét megtagadja, vagy magáévá nem teheti, — a mire megengedem, meg van a vélemény szabadsága, meg van politikai szabadsága — legalább akkor ne minket nevezzen ezen politika hűtlen utódainak. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ajánlom a méltóságos főrendiháznak a költségveiés elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést:* méltóztatnak-e a méltóságos főrendek az 1894. évi állami költségvetést átalánoságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A nagy többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az 1. §-t, továbbá a 3. §. I—XIV. fejezeteit, valamint a XV. fejezet 1—5. ceimeit^ a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 6. czímet). Gyulai Pál jegyző: Korányi Frigyes! Korányi Frigyes: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A belügyministeri tárcza költségvetésének azon részéhez kérek engedelmet hozzászólna!ni, mely a közegészségügyi részletekkel foglalkozik. A törvényhozás másik házában, midőn a múlt évi költségvetés tárgyaltatott, a közegészség ügye oly beható tanácskozás tárgyát képezte, mint azelőtt talán soha sem A képviselőháznak minden pártja egyaránt a legnagyobb érdeklődéssel méltatta a közegészségügy követelményeit és hajlandónak mutatkozott a közegészségügy emelésére szükséges eszközöket a nagyméltóságú kormánynak rendelkezésére bocsátani. Azóta egy év telt el és azon év alatt igen jelentékeny kezdeményezések történtek a kormány részéről, a melyek kétségtelenül üdvös magvait rejtik magokban a közegészségügy fejlődésének, és talán nem tévedek, ha annak a bizalomnak tulajdonitom, a melyet a nagyméltóságú kormány intézkedései gerjesztettek. Hogy az idei állami költségvetés tárgyalása alkalmával közegészségügyek nem igen jöttek szóba, ennek egy másik oka talán abban rejlik, hogy a mint minden jel mutatja, a törvényhozás mindkét háza igyekszik a költségvetés tárgyalását lehetőleg rövidíteni. Ha mindennek daczára bátorságot veszek a belügyministerium tárczájának egészségügyi részénél felszólalni, azt közegészségügyeink ma is fennálló állapotára való tekintettel teszem, a mely elég kívánni valót hagy. Tartózkodni fogok minden abstract fejtegetéstől és csak az actuális kérdésekre fogok kiterjeszkedni. Nézetem szerint teljesen szükségtelen ma már fejtegetnem azt, hogy a közegészségügyi állapotok minő átalános jelentőséggel birnak; azt sem kell fejtegetnem, hogy mily jelentősége van Magyarországra nézve népessége gyarapodásának, mily jelentősége van annak, hogy az utolsó ÍO évben közel 2 millióval szaporodott lakosságának száma, vagy annak, hogy 1873-tól kezdve négy év alatt 5—6 száz ezerrel csökkent az. Azt hiszem, azt sem szükséges fejtegetnem, hogy mily jelentőséggel bír a járványok roppant erős pusztítása és a nagy halandóság, különösen gyermekhalandóság Magyarországon és az, hogy nálunk az átalános emberi élet hossza rövidebb, mint bármely más európai culturállamban. Azt hiszem, mindenki egyet ért velem abban, hogy ezek oly bajok, melyeken nemcsak a humanismus, de az államhatalom szempontjből is segíteni kell. A kérdés csak az, hogy míkép lehet ezeket úgy orvosolni, hogy az államháztartás egyensúlya, a melyre, hogy az illető bizottságok mint a nagyméltóságú miniszterelnök úr utalt, meg ne zavartassák. Én úgy gondolom, hogyha nem contomplálunk oly változtatásokat, melyek minden pontra kiterjedöleg a közegészségügyi szolgálatban és a közegészségügyi politikában egészen új rendszert állapítanak meg, hanem kitűzve a helyes czélt, lépésről-lépésre fejlesztjük az ország közegészségügyét, hogy minden második lépést előkészítse, akkor az államháztartás