Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
46 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. megzavarásának minden komolyabb veszélye nélkül megközelíthető és végre elérheiő a czél. Ezeket előre kellett bocsátanom, hogy jelezhessem a magam álláspontjai, az állami költségvetéssel s az államháztartással szemben, nehogy ugy tűnjék fel, mintha egészen elvontan és csak szak kedvtelésből állai ék elő oly eszmékkel, melyek a közegészségügyi viszonyok által nem is köveleltetnek szigorúan. Most bátor vagyok a kérdés érdemére áttérniÉs itt ketté kell választanom az ország népességének egészségi állapotát a közegészségügytől, a mely magában foglalja mindazon intézményeket és intézkedéseket, a melyek régebben és ujabban a közegészségügy érdekében a kormány és az ország különböző rétegei részéről történtek. A mi különösen a kormánynak az utolsó évben tett intézkedéseit illeti, azokra nézve nem lehet máskép nyilatkozni, mint a legnagyobb tisztelettel. Oly rövid idő alatt és annyi fontos kérdés oly alapossággal indíttatott meg, nem csak hogy az eddigi közegészségügyi politika évkönyveiben foglaltatik, hanem egyszersmind helyes tartalmánál és irányánál fogva biztosítékot nyújt a jövőre, feltéve, hogy ennek az egészségügyi politikának a továbbfejlődése meg felel az eddiginek. Nem ugy áll, mélt. főrendek, a dolog az ország lakosságának közegészségügyi állapotára nézve. E tekintetben két forrással rendelkezünk. Az egyik a belügyminister jelentése az ország közegészségügyi állapotáról, a másik pedig a népszámlálás eredménye, mely 1880-ban és most legutóbb 1891. év elején az országos statisztikai hivatal statistikai közleményeiben megjelent. Ezen statistikai közlemények azt az örvendetes momentumot szolgáltatják, hogy 1880-tól 1890-ig Magyarország népessége megközelítőleg 2 millió lélekkel szaporodott. Azonban, méltóságos főrendek, üt szemmel kell tartani a következő körülményeket. Magyaiországon született 7.247,500 gyermek, ebből meghalt 5.376,819 gyermek. A tizévi többlet tehát 1.686,868 gyermek, oly kiegészítő része Magyarország lakosságának, mely 10 év alatti korral bir és mely ennélfogva mindazon esélyeknek, melyek nálunk épen a nagy gyermek halandóságban nyilvánulnak, alá van vetve. A felnőttek halálozási aránya ezen 10 év alatt valamennyire javult, de nem lényegesen. A halandóság tekintetében csak a hevenyfeitőzési betegségekkel akarok foglalkozni. Előttünk fekszik a belügyminister jelentése a közegészségügy állapotáról, mely gróf Szapáry volt belügyminister ur idejéből származik és tárgyalja az 1888-ik év közegészségügyi állapotát. Ezek szerint ilyen fertőzési betegségekben 1888-bau meghalt Magyarországon 98 ezer és néhány ember. Hieronymi mostani belügyminister ur ö nagyméltósága, a mi még eddig meg nem történt, már 1893-ban kiadta az 1892-ik év közegészségügyi viszonyairól szóló jelentését. Ebből a jelentésből nem nagyon biztatő ismertetést nyerünk, mert azt látjuk, hogy 1892-ben meghalt Magyarországon fertőző betegségben 123,619 ember, tehát 39 ezerrel több, mint 1888-ban. A tételekből, a melyekből ezen rovat all, csak egy néhányat akarok kiemelni. Az egyik a tüdőgyulladásokra vonatkozó tétel. Tüdőgyulladásban meghalt Magyarországon 1892-ben harminczhatezer és néhány száz ember. Typhusban meghalt kerek számban 9000, roncsoló toroklob és a vele egy csoportba tartozó torokgyíkban 49,481. Ezen betegségek igen sok áldozatot követeltek ezelőtt is, de Magyarország e tekintet, ben még eddig kedvezőbb helyzetben volt, mint például Németország, a hol harmincz, harminczhat, harmincznyolcz halálozás történt. Midőn a belügyminiszteri jelentés ezen tételét látjuk, az ember szinte biztatni kívánná magát, hogy sajtóhibával áll szemben. Azonban ezt el nem lehet fogadni, hanem sajnálatos valóságnak kell tekinteni. A közegészségi állapot ilyen kedvezőtlen egyes oldalával szemben, kétségtelenül megnyugtató hatást fog gyakorolhatni az intézkedések sora, a melyről a belügyminiszteri jelentés említést tesz s a mely intézkedéseknek részben tanúi vagyunk. Még emlékében lesz a mélt. főrendeknek a múlt téli cholerának gyors eltűnése, akkor midőn a belügyminiszter urnak, lehet mondani