Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

44 a melyek a tevékenységnek egy ujabb irányát, vagy legalább egy újabb, nagy lépését jeleznék, a melynek rögtön következnie kellene, hanem annyit bátorkodom ő nagyméltósága észrevéte­leire megjegyezni, hogy a valutakérdésben azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma is válto­zatlanul minden tekintetben ugy gondolkozom, mint a mikor a valuta-reformot initiáltam. (Helyeslés.) változatlanul minden tekintetben, még a valutarendezés lehetőségének időpontjíra nézve is. A ki olvasta, méltóságos főrendek, azon munkálatokat, a melyeket akkor előterjesztettem a mint ő nagyméltósága, a ki szives volt behatóan foglalkozni ezen ügygyei, tudom, hogy tudomásával bir ennek — az egyúttal bizonyságot tehet arról is, hogy én ott a rendezés idejének nem egy könnyelműen, igen rövid időszakokra megállapított folyamát jelöltem meg, hanem azt mondtam: bizonytalan tényezőkkel dolgozunk és a legjobb esetben is egy oly hosszú időre helyeztem a rendezést kilátásba, a mely idő alatt annak befejezése iránt még most is teljes reménynyel birok, ugy, hogy ismétlem, a valuta­rendezés kérdésében változatlanul ugyanaz az álláspontom, a mi volt a művelet meginditásakor De ugyanaz az álláspontom nemcsak a ren­dezés módját, a keresztülvitel idejét tekintve, hanem egyúttal az eszközöket tekintve, mert én is elhibázott lépésnek tartanám, ha bármely erőszakos intézkedést tennénk azért, hogy pillanatnyilag kedvező lálszátokat érjünk el. Legutóbb e tárgyban tett felszólalásom alkalmával részletesen foglalkoztam e kérdéssel. Akkor felemiitettem, hogy igen sok eszközt és panaceát kínáltak nekem és emiitettek föl, melyekkel a valuta-rendezés műveletét ideig­lenesen megakasztani látszó egyes hátrányok és jelenségek talán elháríthatok lennének. De mindezen intézkedésektől óvakodtam, nemcsak azért, mert erőszakosan nyúlnak bele a köz­gazdasági életbe, hanem mert ugy e téren, mint átalában minden közgazdasági kérdésben válto­zatlan alapelvemül és követendő zsinórmérté­kemül mindig azt tartom, hogy nem egyes intézmények, hanem csak a közgazdasági élet szabad fejlődésével, az erre alapított institu­tiókkal lehet minden gazdasági rendezést, ezek IÁGOS ÜLÉS. közt a valuta-rendezést is maradandóan elő­állítani és biztosítani. (Helyeslés.) A pénzügyi kérdésekkel ezúttal végezve, méltóztassanak megengedni, hogy még csak gróf Zay Miklós főrendiházi tag ő méltóságánk politikai jellegű felszólalásával foglalkozzam igen röviden. Igen röviden foglalkozhatom azért, mert hiszen ő méltósága azon egy geographi­cus felfedezésen kívül, hogy csak egy Magyar­ország van, tulajdonképen ujabb eszmét nem vetett fel a kormány ellen, (Derültség hal felöl.) hanem ugyanazokat méltóztatott ismételni, a mik részint a sajtőban, részint az ország­gyűlés másik házában az ellenzék részéről, midőn támadólag lépnek fel a kormány ellen, fel szoktak hozatni. Ö méltósága itteni initiálá­sában uj csak az, hogy legalább eddig ezen nagyméltóságú főrendiházban a bizonyítékok felsorolása nélkül egy kormánynak tevékenysége felett ilyen elitélő ítélet nem mondatott. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) De talán felment engem ő méltósága attól, hogy részletesen foglalkozzam az általa felhozott ellenvetésekkel, mert megvallom, alig tudnék oly argumenlátiót hasznaim, melylyel már másutt nem éltem volna. Hanem egy vád ellen mégis védekeznem kell a saját és minisztertársaim nevében. Ö minket Deák Ferencz nagy alkotásai hűtlen utódainak nevez; a bizonyítással ö méltósága ismét adós maradt. Én feleletül csak egyet va­gyok bá f or mondani. (Halljuk! Halljuk!) Deák Ferencz nagy alkotásait változatlanul fentartani, érvényre jutlatni és a gyakorlati életbe úgy átvinni, a mint azok megalkoItattak és czélozva voltak: erre mindig vállalkozom, ezt politikai főirányomnak és kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés bal felöl.) De azon túlmenőleg azoknak az alkolásoknak oly iutentiókat tulajdonítani, a milyenekkel azok sohasem bírhattak, (Ügy van! Úgy van! bal felől.) mert akkor magokat e nagy alkotásokat alapjukban ásták volna alá: (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) erre nem vállal­kozom, és ezt, engedelmet kérek, minden czégér alatt el lehet mondani, csak Deok Ferencz czé­gére alatt nem. (Élénk helyeslés és tetszés a bal­oldalon.) Másik megjegyzésem ő méltóságának, ki a XXXVIII. ORS

Next

/
Thumbnails
Contents