Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 nálunk is, nem lehet tagadni, hogy egyes megyékben már a szószékről is hirdetik, hogy a mit a kormány akar, azt tűrnünk nem szabad, az a katholikusok ellen van irányozva és ha törvénynyé válik, azt megtartani nem lehet. De én ezt a kérdést feszegetni nem akarcm, de azt állítom, hogy ha már nagy politikai hiba a culturharczot oly országban idézni elő, melyben egy nemzetiség van, a hol már nemzetiségek nincsenek és majdnem csak egy a vallás; sokkal nagyobb baj és sokkal nagyobb hiba előidézni ezen harczot egy oly országban, a hol sok a nemzetiség, sok a vallás; mert ebből a felekezetek közötti harcz és nemzetiségek közötti harcz fejlődik ki. Fel fogják használni e küzdelmet a nemzetiségi izgatók, hogy ellenünk a harczot ujabb fegyverrel magkezdjék. Én tehát abban, hogy indokolatlanul lett a culturharcz előidézve nemcsak politikai hibát, hanem politikai bűnt látok. A kérdés az, méltóságos főrendek, hogy volt-e elég indok arra, hogy a culturharczot megkezdjük. Én erre indokot nem találok, s minthogy ezt állitom, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy ezt néhány szóval indokoljam. Magától értetik, hogy nekem a legszigorúbb katholikus álláspontra kell helyezkednem, s onnan kell kiindulnom, mert ha más felekezetek álláspontját foglalnám el, más következtetésekre is jutnék, Azon szorosan katholikus álláspontot foglalom el tehát, mely azt mondja, hogy oly törvény, mely olyasmit parancsol, a mit a felekezeti hitelvek szerint az egyes felekezeti tagoknak tenniök nem szabad, az oly törvény ellenkezik a felekezetek jogaival. Es viszont az oly törvény, mely tilt olyasmit, a mit a katholikusok hitelvei szerint tenniök kell, az is ellenkezik a katholikus hitelevekkel, s ennek folytán az ily törvények lélrejövetelét minden áron meg kell akadályozni. A másik tétel, a melyet fölállítok az, hogy a házasság szentség. Annak tekintette a katholikus egyház mindig és ennek következtében ne künk is annak kell tekintenünk. De tovább megyek. Azt sem vitatom, a mit igen jól tudok, hogy a katholikus egyházban sokáig vita tárgyát képezte, hogy vájjon a szentségben ketté választható-e a szerződés magától a szentségtől. Tudjuk jól, hogy ez igen soká vita tárgyát FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. képezte Francziaországban. a hol a parlamentek, királyok emeltek szót a mellett, sőt voltak egyes főpapok, a kik szintén ezt az álláspontot foglalták el. Azt is tudjuk, hogy maga a tridenti zsinat sem döntött ebben a kérdésben, de minthogy ebben a kérdésben: »Roma locuta est« ennek álláspontjára helyezkedem. Az olyan törvényt, mely szétválasztja a házasságot két részre, tudniillik szerződésre és nem szerződésre, a katholikus állásponttal ellentétesnek tartom. Hogy ezen álláspontomat kifejthessem, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy a katholikus házasságnak első idejére térjek vissza. Tudjuk, hogy az első századokon keresztül azt a nézetet vallották, hogy a házasság szentség, a melyet a két házasulandó fél maga oszt ki. Sok döntvény, dogma és pápai breve van, a mely ezt az álláspontot foglalja el. Ott van III. Sándor breveje, a mely azt mondja, hogy a »coram notario vei coram teslibus« kötött házasság ép oly érvényes, mint a »coram parocho* kötött házasság. Ott van a tridenti zsinat . . . Elnök: Engedelmet kérek, de azok a miket a méltóságos főrendiházi tag ur felhoz, talán még sem tartoznak egészen a tárgyhoz, mert a házasság érvényességéről, hogy a házasság szentség-e vagy nem, arról talán ma még sem lehet vitatkozni. Ha a méltóságos főrendiházi tag ur átalánosságban foglalkozik a kormány e tekintetbeni politikájával, azt nem ellenezhetem, de ily részletekbe belebocsátkozni talán még sem egészen helyes, (Helyeslések) és ennélfogva kérem a méltóságos főrendiházi tag urat, méltóztassék a tágyhoz szólani. (Átalános helyeslés.) Fiáth Miklóg b.: Elnök ur ő excellentiája rendreutasitását elfogadom; de az ellen azzal védem magamat, hogy nekem, mint katholikusnak, szabad a kormány egyházpolitikáját védenem, szabad kimagyaráznom, hogy hogyan értem én a kormány egyházpolitikáját, melynek a házassági kérdés sarkelve s a mely ellen itt támadás intéztetett. Miután azonban az elnök ur mindezt nem a tárgyhoz tartozónak mondotta, röviden kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. Elnök: Esterházy Miklós Móricz gr. kivan személyes kérdésben felszólalni.