Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

42 XXXVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Esterházy Miklós Móricz gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Személyes kérdésben kérek szót. A méltóságos főrendiház két tagja volt kegyes beszédemmel foglalkozni. Kénytelen vagyok a méltóságos főrendek becses figyelmét néhány perezre igénybe venni. Csak röviden visszatérek arra, a mit Gajzágó Salamon ő nagyméltósága szavaimra megjegyezni méltóztatott, tiltakozván az ellen, hogy nekem jogom, vagy kiküldetésem volna arr<i, hogy Magyarország katholikusai nevében felszólaljak és hangsúlyozván, hogy igenis vannak katholikusok, kik az én álláspontomra helyezkedni nem fognak .... Fiáth Miklós b.: Azt nem moudiam! Esterházy Miklós Móricz gr.; • . - Arra is rátérek, a mit méltóságos Fiáth Miklós tagtárs ur mondani méltóztatott. Kijelentem és kérem ö nagy méltóságát, hogy e szavaimat tudomásul venni méltóztassék, hogy e hiteívi kérdésekben, a melyek a kormány részéről az egyházpolitikai program mot képezik, de a melyeket mi hitelveinknek vallunk: nem ő nagyméltóságát és ő nagyméltósága elvtársait ismerem el competens tényezőknek, hanem ezen ország és az én vallásom azon tényezőit, kik e kérdésekben felszólaltak, kik kitűzték nekem a czélt és irányt, melyben haladnom kell és kiknek kegyes engedelmével küzdöttem eddig és folytatni fogom ezen küzdelmet és a mely egyházi és országos téuyezők kegyes beleegyezéséről szerencsés vagyok most is meggyőződve lehetni. Áttérve most arra, mii Fiáth Miklós b. ö méltósága mondott. Elnök: (Csenget.) Engedelmet kérek, ez már túl megy a személyes kérdésen! Esterházy Miklós Móricz gr.: Csak egy pár szót akartam rectificálni: Én nem mondottam, hogy az összes katholikusok nevében, hanem azt mondottam, hogy Magyarország katholikusai nevében szólottam. Elnök: Kivan még valaki szólani? Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Minthogy, azt hiszem, hogy azon politikai kérdések fölött, a melyek ezen vitát is dominálják, s a melyek habár csak pár rövid megjegyzésben felhozattak, akkor lesz alkalmunk érdemileg nyilatkozni, midőn azok, remélhetőleg közelebbről a nagyméltóságú főrendek előtt fognak tárgyaltatni: most a politikai megjegyzésektől átalában taitózkodni kívánok s most csak röviden néhány perezre vagyok bátor kikérni a méltóságos főrendek figyelmét azért, mert az előttem felszólalt Zichy Nándor gr. főrendiházi tag ur ő excellentiája, szives volt a pénzügyi politikáról is megemlékezni. Én csak köszönettel tartozom ugy neki, mint bárkinek, a ki bennünket pénzügyi helyzetünk komolyságára figyelmeztet s óva int bennünket attól, hogy rózsás színben igyekezzünk a momentán kedvező helyzetet felfogni, hogy óvakodjunk a túlbecsüléstől. Azt hiszem, hogy e tekintetben eddig tett nyilatkozatom nem ellenkezik ő nagyméltóságának most tett nyilatkozataival, mert hisz talán én voltam az első, a ki ha nem is itt e nagyméltóságú főrendiházban, hanem az országgyűlés képviselőházában ugyanakkor, midőn szerencsés voltam az első deficit-mentes költségvetést előterjeszteni, s azóta mindannyiszor valahányszor pénzügyi helyzetünkről van szó, óva intettem a túlbecsüléstől, óva intettem attól, hogy ez a pénzügyi helyzet vérmes reményeknek, nagy vágyódásoknak felkeltésére szolgáljon kiindulási pontul. Ugyancsak a közterhek fokozása tekintetében is többször kifejezést adtam abbeli meggyőződésemnek, hogy én közterheinket fokozhatóknak nem tartom és hogy nem a közterhek fokozásában, hanem a közgazdasági helyzet javításában, annak fokozatos fejlesztésében, a már feltárt jövedelmi forrásoknak belterjesebb hasznosításában kell a nagyobb jövedelmeknek kutforrását keresni. E tekintetben nem tudom az volt-e a czélja ő nagyméltóságának, de ha ez volt a czélja, ugy constatálnom kell, hogy ez oly felfogás, a melyet nem itt e nagyméltóságú fő rrindiházban érvényesitek először, hanem, melyet következetesen érvényesíteni s tőlem telhetőleg hangsúlyozni soha egy alkalommal el nem mulasztottam. S tényleges bizonyítékokkal is szolgálhatok arra nézve, hngy nemcsak hangoztattam ezen elveket, hanem a gyakorlati