Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-59
306 LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Vaszary Kolos blbornok, esztergomi érsek: Kegyelmes uram, de ha nem mennek el és azt mondják: Itt van két tanú, én ezek jelenlétében ezen nőt nőül veszem, a nő pedig azt mondja : én férjhez megyek hozzá. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mivel a lelkész itt nem járt el, positive nem működött közre, hanem oly helyzetben van, mint a megrohant lelkész, nem lesz büntethető a javaslat értelmében. Ziehy Mndor gr.: Én nagyon kérem a minister urat... (Zaj.) Hiszen talán csaknem olyan nagyon sok időt szentelünk még e törvényjavaslatnak, hogy kegyes figyelműket egy pár perezre igénybe ne vehetnem; sokkal csekélyebb dolgoknak sokkal több időt és sokkal több figyelmet méltóztatnak szentelni, méltóztassanak hát engem is meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvény oly valamit rendel, a mit sok helyen, hol kőtelező polgári házassági törvény létezik, az azt bevezető törvénybe föl nem vétetett. A viszonyok és körülmények hozzák magokkal, hogy utóbb az egyházi közeg birságoltatása, büntetése iránti intézkedés történjék. Vájjon Magyarországon az egyház és állam közötti viszony már annyira megbomlott-e, hogy a fenyegetés és büntetés sanctiojának már a törvény alkotásakor kell az egyház ellenében kimondatnia ? Nincs-e meg itt is annak lehetősége, hogy — és ez a legkevesebb, a mit e részben óhajthatunk — egyelőre függőben tartassék ez és ha épen az állam szükségesnek látja, e részben utóbb tehessen intézkedést? És ezt ő főmagasságának indítványa magában foglalja. Ne menjünk tovább az egyház elleni indulatban, ne szakítsuk szét jobban a megértés kapcsait és lehetőségeit, mint eddig történt! Ne rontsunk az egyházra mindjárt a legvégső eszközökkel! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nagyon kérem, méltóztassék a herczegprimás ő eminentiäjának módositványát elfogadni. Ebből nem ellenséges indulat szól, hanem ez inkább a hajlandóság és a békülékenység hangja. Elnök: ő eminentiäjának indítványa nincs, hát a felett nem is lehet szavazni. Vaszary Kolos Mbornok, esztergomi érsek: Csak kérdést intéztem ő excellentiájához és hozzátettem, hogy ugy is hiábavaló volna az indítvány. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nekem meg volt szerencsém válaszolni, Elnök: E szerint a szakasz el fogadtatik. Bánffy György gr. jegyző (olvassa a 134—136. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 137. szakaszt.) Mihályi Viktor lugosi görög katholikus püspök: Szavazattöbbséggel a főrendiház elfogadott egy uj szakaszt, a mely azt mondja, hogy a vallásos kötelességek teljesítését ezen törvényjavaslat nem érinti. A 137. §-ban ez van: »A folyamatban lévő házassági és eljegyzési perek az illetékes királyi bíróságokhoz átteendők.« Ha a folyamatban levő házassági pereket áttenni kötelesek leszünk ezen szakasz értelmében, akkor az egyházi bíráskodás megszűnt; pedig hát már elfogadtunk egy paragraphust, melynek értelmében a vallási, egyházi kötelmek érintetlenül hagyatnak. (Derültség és mozgás bal felöl.) Kérem tehát, méltóztassék e szakasz első kikezdését kihagyni és ajánlom ebbeli alázatos indítványomat az igazságügyminister ur ő nagyméltósága becses figyelmébe. Szilágyi Dezső igazságügyminister: De hát mi ez, mi az indítvány! Mihályi Viktor lugosi püspök: Ezen szakasz első kikezdése, mely szerint a folyamatban levő perek a királyi bíróságokhoz átteendők, hagyassák ki. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Megvallom, hogy igen különös értelmezést hallottam ő méltóságától a jelen pillanatban. A folyamatban levő házassági perek áttételét a polgári bíróságokhoz, ugy látszik, vallási kötelesség megsértésének tekinti. No, már engedelmet kérek, ezen perek azon az alapon indíttattak, mert az ország jelenleg fennálló törvényes szabálya az, hogy civilis joghatálylyal a házassági viszony érvényessége és felbontása felett ítélhetnek az egyházi bíróságok. Ezt a jogot és hatalmat az egyházi bíróságoknak nem vallási tételek adták, az egyházak egyike sem önjogából birja, hanem
