Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-59
LIX. OESZÁÖOS ÜLÉS. 291 egyház irányában; mi ezt tanúsítottuk. Ez az egyszerűen, a mire én czéloztam és azért mondtam, hogy a mennyi tekintetét lehetséges volt a többi alapelvek sértetlen fentaríásával tanúsítani, azt meg is tettük ebben a javaslatban. De bocsánatot kérek ö főmagasságától, az ő indítványát a vallás és lelkiismeret szabadsága elvének nevében én nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Keglevich István gr,: A napirendhez kérek szót, mélt. főrendek. Én egy nagy inconvenientiát látok abban, hogy oly szakaszok és módosítások fölött tárgyalunk, melyeknek szövegét nem ismerjük. A házszabályok értelmében minden módositvány írásban adandó be. (Úgy van! Úgy van! bal felől. Mozgás jobb felől.) Én abban nagy hátrányt látok, hogy néha nem is tudjuk, melyik szakasz fölött foly a vita, nem halljuk a módositványt, mely fölött szavazunk. (Mozgás és ellenmondás jobb felől.) Zichy Nándor gr. (szólásra jelentkezik). Keglevich István gr.: A napirendhez kérek szót. Zichy Nándor gr.: Szavaim helyreigazítása nem engedtetvén meg, a jegyzőkönyvre fogok utalni, de nem a lapokra. (Mozgás.) Azt pedig, hogy szavazzunk egy módositvány fölött, melynek szövegét nem is ismerjük, egyátalán kizártnak tartom. Kérem ennélfogva a nagymélt. elnök urat, kegyeskedjék a jegyző urak egyike által a módositványt felolvastatni, mert szövegét sem ismerjük. Azután fentartom magamnak a jogot, hogy a szakaszhoz és a mddositványhoz hozzászóljak. Rudnyánszky József b. jegyző: A 25. szakaszhoz ő eminentiája beadta a következő módositványt: A 25. §-ba vétessék fel: »Az a katholikus egyén, ki egyházi felsőbb rendet felvett vagy ünnepélyes fogadalmat tett, vallása változtatása^ esetén sem köthet érvényes házasságot felsőbb hatóságának engedélye, nélkül.« Elnöki Kivan még valaki hozzászólani? Keglevich István gr.: Mélt. főrendek! Legyen szabad a módositványhoz hozzászóíanom. Megvallom, azt találom, hogy ezen szakaszban valósul az a mondás: »Der Fluch der bősen That«. Én legalább azt találom, hogy ez a szakasz egyetlen a törvényjavaslatban, melyben a kormány eltért azon elvtől, hogy az államnak nincs köze ahhoz, hogy valamely felekezet mit rendel az ő híveinek. Ez az egy szakasz az, melyben ettől eltért. Hogy mi volt oka és szándéka, nem tudom, de fel kell tételeznem, hogy ez bizonyos előzékenység oly felekezetekkel szemben, melyek híveiket eltiltják a házasságkötéstől. íme: »der Fluch der bősen That«. Az előzékenység nemcsak el nem ismertetik, de tagadásba vétetik és az mondatik, hogy tovább kell menni és akadályozni, lehetetlenné kell tenni! (Úgy van! bal felöl.) A mi pedig azt a kérdést illeti, vájjon valaki, a ki fogadalmat tett, vagy valamire, nem tárgyakra, hanem személyes cselekedeteire vonatkozó ténykedésére nézve kötelezettséget vállalt, vájjon annak azon vallás tanai szerint kell e eljárnia, melyet ott hagyott, vagy azon felekezet tanai szerint, melybe belépett, hisz ez nem mai kérdés, hanem évszázadokon át folyt a vita e fölött és a római katholikus egyház álláspontja mindig az volt, hogy azt mondta: azon római katholikus, a ki áttér egy más felekezethez, köteles az elhagyott felekezet tanai szerint eljárni; az pedig, a ki más vallásról átlép a római katholikus egyházba, az a római katholikus egyház tanai szerint fog megítéltetni. (Ügy van! Derültség bal felöl.) Ez •az okoskodás nem új és nem meglepő, de ennek következményeit le nem vonni, ma azt hiszem, részünkről legalább nem igen lesz valaki hajlandó. (Helyeslés bal felől.) Ennélfogva ha már ez a szakasz a törvényjavaslatba bevétetett, — melyet károsnak nem, de logikailag bele nem illőnek tartok — annak változatlan fentartása mellett foglalok állást. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólani? Ha nem, felteszem a kérdést. Előbb azonban szíveskedjék a jegyző ur a módositványt még egyszer felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a módositványt). Elnök: Felkérem azon méltóságos főren37*
