Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

268 LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ticusok s a vallástalanok táborára. (Helyeslések jobb felöl.) Azt méltóztatnak kívánni, hogy ez Magyarországon bekövetkezzék? Ez az a hazafiasság, melyre 'hivatkoznak és melynek következtében követelik tőlünk, hogy járuljunk szavazatunkkal a törvényjavaslathoz? Én e hazafiságot nem ismerem, lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudom. Ha valaki, úgy én vagyok az, a ki legnagyobb tisztelettel és hűséggel viseltetem a Felség iránt; de ezt a Felség iránti hűséget és tiszteletet én abban az álláspontban látom kifejezve, a melyet itt elfoglalok. (Helyeslés jobb felöl.) A mi már most a megoldási módozatot illeti, én magam — és ez csak egyéni nézetem — számot vetve hazai viszonyainkkal, kétségtelenül azon állásponthoz kellene, hogy csatlakozzam, a mely, tekintve különösen a közigazgatási és pénzügyi viszonyokat, a házassági jog terén kétségtelenül fenforgó visszásságok orvoslását, az úgynevezett Nothcivilehe behozatalával kivánná beérni. Azonban a megoldás tekintetéből áldozatot is tudtam volna hozni meggyőződésemen, és e tekintetben nem egyedül állok. Elvtársaim nevében voltam bátor kijelenteni annak helyén és idején, hogy mi igenis készek vagyunk elfogadni az egységes judicaturát, az egységes állami bíráskodást, sőt azt is elismerjük, hogy polgári jogi következménye csakis az egyházi kötésnek lehet. Mi ez kérem tulajdonképen, mint a kötelező polgári házasság elismerése? Csakhogy mi itt nem nyugodhattunk meg platonicus nyilatkozatokban. Platonicus nyilatkozatok alatt értem a mélyen tisztelt kormánynak itt nálunk többszörösen, másutt talán nem ily határozottan tett kijelentéseit, nevezetesen, hogy ők a házasság erkölcsi és vallási momentumaira súlyt fektetnek. Kívántuk mi, hogy ennek a törvényben is kellő kifejezés adassék, oly módon és oly helyen, a mely módon és helyen való kifejezésben megnyugodhatik az egyház és az állam is megkapja a magáét. Hogy sok szót ne szaporítsak és álláspontunkat röviden jelezzem, bátor leszek csak pár szóval megérinteni, hogy mikép contempláltuk mi ezen megoldási módozatot? Mi kimondandónak véltük volna egy szakaszban, j mely a polgári házasságkötés helyére nézve rendelkezik, hogy e házasságkötés nyilvános és rendszerint annak a templomnak mellékhelyiségében köttetik, a hol az egyházi kötés előzetesen történt; ha a házasulok egyikének lelkésze sem hajlandó az egyházi kötést teljesíteni, az természetesen más hivatalos helyiségben eszközöltetnék. Továbbá szükségét látnók, hogy az a lelkész, a ki csak kötelességét teljesiti, midőn a szentséget kiszolgáltatja, büntetés terhe alatt ettől eltiltva ne legyen. Következőleg kimondandónak véltük egy másik szakasz-" ban, hogy a ki magát az egyházi kötésnek nem veti alá, büntettessék. Ezzel el lett volna érve az, hogy a polgári házasságnak az a súly tulajdonittassék, melyet, mi akartunk tulajdonítani. Ezen módozat mellett, azt hiszem, az egyház jogos igényei kielégítést nyertek volna és — ebben a meggyőződésben voltunk — az állam is megkapja a magáét. Azon meggyőződésben voltunk, hogy azt a politikát követhetjük, melyet Andrássy Gyula gróf követett ebben a kérdésben. A magas kormány azonban theoreticus kifogással, nevezetesen azzal, hogy ez nem egyéb, mint a Nothcivilehe becsempészése, kitért ez elől és minden hozzájárulást megtagadott. Ily körülmények között, méltóztatnak látni, hazafias kötelességet teljesítünk én és elvtársaim, midőn a törvényjavaslathoz ma sem fogunk járulni. A mi még a továbbiakat illeti, lehetetlenlenség, hogy ne reflectaljak pár szóval arra, a mit Vay báró ő excellentiája fölhozott, hogy ő örvend azon, hogy e törvényjavaslat tárgyalása a politikai pártviszonyokban oly egészséges irányt honosított meg. Bocsánatot kérek, én ezt semmi vonalon nem látom, sőt hazafias aggodalommal, igazán, majdnem kétségbeeséssel vagyok kénytelen kisérni a dolgok fejlődését. Hát ez a liberalismus érvényesítése önöknél? Folytonosan a liberális párthoz tartoztam, annak minden üdvös törekvését szívvel-lélekkel támogattam és követtem. Engem semmiféle szemrehányás vagy pedig vád nem érhet, de midőn látom, hogy önök a liberális irányból a liberális radicalis irányba csaptak át, kötelességemnek ismertem az önök pártját elhagyni