Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVIH. ORSÍ és csatlakozni azokhoz, a kik ezen egészségtelen irány meghonosítása ellen küzdenek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A mi pedig Keglevich István gróf ő méltósága kijelentését illeti, természetesen a felsőház reformjával nem fogok foglalkozni. Nem foglalkozom pedig azért, mert ez napirenden nincs, (Helyeslés jobb felöl.) egyet azonban vagyok bátor kijelenteni, azt, hogy magában véve azt tartom, hogy hazafias kötelességünket teljesítettük és épp abban az irányban, mely iránynak jelenlegi érvényesítését tőlünk a haza és trón érdeke elvárja s azért bennünket a reformmal fenyegetni, az lehet minden, Je megfelelő eljárás semmi szin alatt. A mi ö méltósága további nyilatkozatait illeti, hogy mérlegeljük a szavazatokat. Én is régi tagja vagyok e háznak, talán nem oly légi tagja, mint ő méltósága, de egyet tudok, és ez az, hogy az országos törvények világi és papi szavazatok közt különbséget nem tettek és magában véve mindegyik tag gyakorolja jogát saját belátása szerint a haza és trón javára. Ebből a szempontból akarom én is jogomat gyakorolni és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz a kormány merev magatartása következtében nem járulok hozzá és kérem azokat, a kik támogatták, hogy most az utolsó órában gondolják meg, hogy mire fog annak elfogadása vezetni és kérve kérem őket, hogy hazájuk és a trón érdekében változtassák meg nézetöket (Élénk ellenmondás bal felől) és álljanak ellent egy oly törvényjava?lafnak, mely üdvös e hazára nézve semmi szin alatt nem lesz, hanem melynek káros hatását, ha az törvényerőre emelkedik, sajnosán fognók tapasztalni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én a magam részéről ily felelősséget magamra venni nem tudok s teljes megnyugvással jelenthetem ki, hogy önöket ez utón nem követhetem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Gyulai Pál jegyző: Csáky-Pallavicini Zsigmond őrgróf! Csáky-Pallavicini Zsigmond őrgr.: Nagyméltóságú elnök űr, méltóságos főrendek! Előttem szólt báró úr oly szépen fejtette ki az én ideáimat, hogy csak egy pár szót kívánok mondani e törvényjavaslat ellen, a melyet lelJ30SŰLÉS. 269 kem mélyéből perhorrescllok. Ez meggyőződésem, mert én hazám és a magyar nép erkölcseinek romlását látom benne. Ez a törvényjavaslat a franczia guillotine árnyékában rossz perczben született. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én nálam liberálisabb mágnás kívánom, hogy legyen, de nincs. (Élénk derültség bal felöl.) Illoyalitással vádol bennünket főleg az elátkozott zsidó sajtó, (Nagy mozgás és derültség.) mert már nálunk is mindent a zsidó te?z. Hódol neki az egész világ, csak mi nem hódolunk meg. Én egyenlően szeretek minden magyar embert. Ugy szeretem a gatyást, mint a bíborost, mert liberálisan gondolkozom, de ehhez a törvényjavaslathoz nem fogok járulni sohasem, mert ismétlem, abban hazámnak és nemzetemnek, a magyar fajnak pusztulását látom. Minthogy pedig az csak a zsidóságnak fog használni — mint mondom — perhorrescálom azt lelkemből. (Nagy derültség bal felöl.) Gyulai Pál jegyző: Ifj Széchenyi Imre gróf ! Ifj. Szécsenyi Imre gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem beszédet szándékozom mondani, tisztán csak a helyzet tisztázása szempontjából kívánok egy rövid kijelentést tenni. E tárgyban, a múlt hónapban tartott utolsó előtti beszédemet kövelkező passzussal végeztem be: (Olvassa.) »De miután, belátom, hogy e kérdésben valaminek történnie kell, miután aggályaim egy részét a haza oltárára is hajlandó volnék letenni, hogy elvégre a vallási béke, habár áldozatok árán is, helyreállittassék szegény hazánkban, nemcsak hajlandó vagyok a transigálásra, de még javaslatot is dolgoztam ki azon reményben, hogy módot keressek, a melyen talán az ellentétes nézetek találkoztak volna. Sajnos azonban meg kellett győződnöm, hogy az ellentétek már annyira kiélesedtek, hogy egy ilynemű propositio elfogadása ma már !ehetetlen«. E szavakkal végeztem be e tárgyban tartott utolsó előtti beszédemet, s másnap a ministerelnök ur ő nagyméltósága szives volt beszédében többi közt megemlékezni azon egyetlen egy főrendről is, a ki a határozati javaslatról beszélt ugyan, de miután azt be nem nyuj-