Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-58
LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 257 Kérem, méltóztassék elrendelni, hogy ezen kérvények a többi kérvényekkel együtt tárgyallassanak. Elnök: Ezen kérvények a többi kérvényekkel együtt fognak tárgyaltatni. Következik napirend szerint a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyában beérkezett képviselőházi üzenet, illetőleg ezen törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztassék felolvasni a képviselőház jegyző könyvi kivonatát. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a képviselőház jegyzőkönyvi kivonatát). Elnök: Méltóztassanak hozzászólani. Gyulai Pál jegyző: Gajzágó Salamon! Gajzágó Salamon*. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azt gondolom, bogy a törvényjavaslat mostam tárgyalásánál megkímélhetjük egymást attól a fáradságtól, hogy ezen törvényjavaslat felett,, mely szerintünk üdvös, a múltkori többség szerint pedig káros, itt újabb vitákat idézzünk fel. A törvényjavaslat érdemére nézve mindenki tisztában lehet magával, különben alig volna lehetséges, hogy szavazzunk felette akár így, akár amúgy lelkiismeretes meggyőződésünk szerint. A kérdés, melyre nézve a méltóságos főrendek ez alkalommal feleletet adni hivatva vannak, nézetem szerint egyszerűen az, hogy el is tekintve attól, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézke'dések valóban üdvösek-e, vagy valóban károsak e azok, a kik az előbbi szavazás alkalmával az utóbbi véleményen voltak, azok után, a mik az ennek következtében kifejlődött politikai láthatáron észlelhetők voltak ; az azóta és az annak következtében is kifejlődött politikai láthatárt olyannak tekintik-e, a milyen valósággal, vagy pedig eléggé nem sajnálható könnyűvérűséggel olyannak tekintik-e, a mely megengedi, sőt egyesek nézete szerint talán meg is követeli, hogy előbbi álláspontjukat fentartsák; fentartsák pedig szemközt a koronának azóta ismételve hallott megnyilatkozásával, a melyre nézve megengedem, hogy kötelező vagy nem kötelező volta iránt bárki is birhat tetszése szerint úgynevezett alkotmány-elméleti felfogással, de a melyet különösen itt a főrendiházban és tekintettel annak a politikai szükFÖRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. séget hangsúlyozó érdemére, az egyéni meggyőződés mérlegére súlyosan kihatónak elismerni közülünk mindenki nemcsak jogosult, hanem köteles is; fentartsák továbbá a képviselőháznak ismételve és nem szokásos nagy többséggel hozott megállapodásának ellenére és fentartsák végre az ország minden szegletében nyilatkozott — mondhatnám — keserűséggel és izgatottsággal ezemben, melyet kicsinyelni vagy tagadni lehet ugyan, de kicsinylés vagy tagadás által mindaddig, mig e javaslatok a kivant elintézést meg nem nyerik, elenyésztetni többé soha, hanem csak is növelni lehet. (Helyeslés bal felöl.) Fölötte sajnálnám, méltóságos főrendek, ha az általam felvetett kérdés tekintetében, hogy tudniillik felismerjük-e a politikai helyzetet a maga fenyegető veszélyében, vagy sem, ismét az utóbbi feltevés valósulna meg. Mert mig egyrészt elismerem, hogy mindenkinek meggyőződése szent és tiszteletreméltó, másrészt el kell ismernem azt is, hogy fordultak és fordulnak elő esetek, mikor a legerősebb meggyőződés is háttérbe vonulni látja magát kényszeritettnek a fenyegető szükség előtt és még szerencse, ha ezt önkéntesen teszi. Koronás fők mutatnak erre példát nemcsak a múltban, hanem a legutóbbi időkben is. S ha ez igy van, nem lehet-e remélnünk, hoory eme válságos pillanatokban, melyeket legalább többeknek nézete szerint ez ország átél, a méltóságos főrendek mindegyikében lesz annyi erő, mondhatnám önmegtagadás, hogy a történelmi előjogokon, tehát törvényes előjogon alapuló 21 szótöbbséget kész alárendelni, ha nem is a képviselőház szavazattöbbségének, mely mintegy öt millió magyar lakost van hivatva törvényesen repraesentálni, hanem alá tudja rendelni a magyar korona tiszta ragyogású fényének, a haza köznyugalmának, a haza békés fejlődése és haladása fölötte fontos és mindnyájunk előtt szent érdekeinek. Méltóságos főrendek! Nekünk óvakodnunk kell attól, hogy ismételten nagy tévedésekbe essünk. Mindenkép el kell kerülnünk, hogy ama traditiók, melyek a régi főrendi táblától hozzánk átszármaztak, a mi viselkedésünk által is bebizonyítást nyerjenek. Mindenkép vissza kell 38
