Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 175 felekezetek érzékenységét. Meggyőződésem szerint elfogadható lett volna az az álláspont, hogy a házasság az egyházban köttetik, de a házasságkötési szándéknak a polgári tisztviselő előtt ki kell jelentetnie. Én azt hiszem, hogy azokat, kik a kérdésnek nem lényegétől, hanem csak a vallásszabadság csorbításától félnek, ez a megoldási mód kevésbbé sértette volna, mint a javaslatban contemplált forma, a mely ugyan szintén nem mondja, hogy a házasság a polgári tisztviselő előtt köttetik, hanem azt, a mit a trienti zsinat is kijelent, hogy a házasság lényege a consensusból áll s ezen consensus a polgári tisztviselő előtt nyilvánittatik, de nincs kizárva, hogy a házasság egyházilag is megköttessék. Ismétlem, ez a forma talán kevésbbé sértő lett volna. Ámde ezen a téren is, mint több más téren, hogy triviális kifejezéssel éljek, áll az. hogy, a ki nincs benne a laboratóriumban, nem tudja, hogy mikép készülnek a dolgok. Ennélfogva tehát lehetnek e felfogás ellen nehézségek, melyek megítélésénél csalódom, de részemről hiszem, hogy lehetett volna mód a békés utón való megoldásra, ha tudniillik ezen békés ut elérésére a jóakarat meg lett volna. Ámde a történtekből, főleg pedig az uíolsó félszázad, de kivált az utolsó húsz év történetéből constatálom, hogy ennek a kérdésnek stádiumában azt tapasztaltam, hogy az állam kerüli a harczot s keresi a békés megoldást, hogy az egyház idézi elő a harczot minden téren, minden stádiumban és minden eszköz alkalmazásával az utolsó lehelictig. És ha akkor, midőn egyes mozzanatokban a lehetőség vagy valószínűség megvolt, a mikor a másik fél részéről az engedékenység és előzékenység minden jele mutatkozott a középút megtalálására, melyben a békés kiegyenlítésnek legalább egy áldásos stádiuma elérhető, a rideg vissz (utasítással találkozott ezen békés szellem az egyház részéről, mondván »non possumus« és a mi proponáltától!, azt helytelennek mondotta s kijelentette, hogy inkább elfogadna mást, de a mint az állam másik térre ment át, ismét visszatérve előző álláspontjára, azt is väbSzautasitotta: beállott az a természetes következmény, melyről előbb beszéltem, hogy tudniillik minden fluctuatio, melyben bizonyos repressió alkalmaztatik, egy másik fluctuatiót idéz elő, melyben a repressió még erősebb. Én tehát nem csodálom, ha a magyar közvélemény óriási túlnyomó része ma ezt a megoldást oly elementaris erővel követeli, (Ellenmondás a jobboldalon.) hogy nincs kormány, a mely képes lenne ezt a kérdést a napirendről levenni, (IgazL Ugy van! a baloldalon. Zaj', mozgás jobbfelöl.) a mely ennél egy betűvel is engedékenyebb törvényt keresztülvinni képes legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Meglehetős nyugodtan veszem és vehetjük mindannyian ezen tői vényjavaslat sorsát. Lehetséges, hogy miután a főrendiház tagjai közül ki ezen, ki más okból, a javaslat ellen szavazván, azt a többség elveti. Ámde kevés idő múlva — a midőn még az e napokban beállolt fagyok hatása a fákon és vetéseken nem lesz érezhető — ez a javaslat ismét itt lesz ugyanolyan, vagy tán még nagyobb többséggel elfogadva a népképviselet részéről. Es ekkor, másodízben el fog fogadtatni a javaslat, mert ez a kérdés azon kérdések egyike, melyeket visszafojtani osztályoknak és felekezeteknek évszázadokon át sikerülhet, de ha egyszer napirenden vannak, azokat többé arról levenni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a ba

1 oldalon.) Gyulai Pál jegyző: Zay Miklós gr.! Zay Miklós gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Egy évszázad múlt el azóta, hogy Európa nyugatán a nagy forradalom kitört és nyomában a legrégibb és legfényesebb királyi trón dőlt romba; egy évszázad múlt el azóta, hogy az újkori költők és bölcsészek eszméi átmentek a franczia nemzet vérébe s ez utóbbi eltörölte azon állami és társadalmi szervezetet, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mely a nép erejéből merítette fényét és pompáját. Az a forradalom, mely 1789-ben kitört s melynek egyes vívmányait részlen a franczia szuronyok vitték be Európa többi országaiba, mint mindnyájan tudjuk, máig sincs befejezve, mert a franczia forradalom nem képezte kezdetét egy új korszaknak, nem vetette meg alapját egy új állami és társadalmi szervezetnek