Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
176 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hanem igenis megingatta s részben ledöntötte az emberiség által másfélezer éven át épített alkotmányt, a nélkül, hogy másik állandó alkotást állított volna helyébe. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Végtelen csalódás azt hinni, hogy a modern franczia mintára készült állam, hol a vezérszerep a polgári osztálynak, a bour geoisienak jut, állandó szervezet, melynél a forradalom megáll, melyet össze nem zúz a kor haragos szelleme. Emberi természetünk bármenynyire fellázadjon is egy Vaillant, egy Ravachol nevének hallatára, e legújabb forradalmi hősöktől egyet megtagadni nem lehet, azt, hogy mint Marat és Robespierre, ők is eszmékért küzdenek, ők is eszmékért buknak el. A nép legalsó rétegei előtt lerontottak minden tekintélyt, a vallás, a monarchia, a nemesség tekintélyét, ne csodálkozzék hát senki, ha most egyszerűen le akarják gyalulni a társadalom felületét egész simára, ha le akarják rázni válla ikról a modem rendőrállam hatalmát, mely polyp-karjaival már-már a legszűkebb térre szorítja vissza az egyéni szabadságot. Az állami mindenhatóság és az anarchicus irányzatok párhuzamos fejlődése, egyszerű történelmi fejlődés az, olyan, mint bármelyik más, melyet Európa nyugatán észszel, hazafisággal, kitartással gyöngíteni lehet, de feltartóztatására ez idő szerint mód nincsen. Méltóságos főrendek! Mi magyarok, kiket Európa keletén találtak e mélyreható átalakulások, mint afféle erőteljes és egészséges gondolkodású turáni nép, a magunk eszejárása szerint használtuk fel a franczia forradalom eszme t politikai czéljaink elérésére. Mint egykor a középkori feudalismusnak csupán azon részét vettük át, mely viszonyainknak és természetünknek legjobban megfelelt, úgy a franczia forradalom eszméiből csak azt valósítottuk meg, a mi nem hatott kártékonyán nemzetünk fejlődésére. Ezt a szempontot, kell ma is irányadóul tekintenünk, részemről legalább az előttünk fekvő kérdések elbirálásánál ezt a nemzeti szempontot tartom mérvadónak önmagámra nézve. És midőn hangomat fölemelem, egyúttal kijelentem, hogy nem a gyöngéd politikusok számára beszélek, nem azok számára, kik a szemben fújó, legcsekélyebb széltől náthát kapnak, de igenis azok számára, kik a magyar nemzet érdekében eléje vágnak minden káros mozgalomnak. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) Hogy a vallásnak mily fontos szerep jut az államok életében, azt igen gyakorlatias formában fejezte ki a legújabb kor egyik legnagyobb elméje: 1. Napóleon, Id a kereszténységben látta a mai társadalmi rend titkát, misteriumát. A vallás — kiáltott fel — az egyenlőség eszméjét fűzi a túlvilághoz s ez megakadályozza a szegény embert abban, hogy a gazdagot felkonczolja. A társadalom nem állhat fenn vagyonkülönbség nélkül és a vágyónk ülönbség vallás nélkül. Az egyik ember, midőn éhség gyötri egy olyan másik ember mellett, ki bőségben dúslakodik, nem szenvedheti el e különbséget, ha nincs jelen tekintély, mely azt mondja neki: Isten úgy akarja, kell, hogy szegények és gazdagok legyenek a világon, az örökkévalóságban majd másként fog történni az osztozkodás. Hogy ez elméletet a kormány egyházpolitikájára alkalmazzam, engedjék kifejeznem azon meggyőződésemet, hogy igenis a polgári házasság kötelező formája és a felekezetnélköíiség megíámadják a keresztény vallás átalános, az 1848-ik évi XX-ik t.-cz. végre nem hajtása pedig sérli a magyarhoni protestáns egyházak speciális érdekeit. Minő politikai bölcsesség az, méltóságos főrendek, mely éppen a XIX-ik század végén, midőn Európa nyugatáról nagy léptekkel közeleg felénk a socialis kérdés, akkor támadja meg a vallási tőkét és a decomponáló eszméket csoportostul dobja az ország lakossága közé. (Helyeslés jobbról.) Hát nem éppen a magyar államnak áll érdekében, hogy a felekezetek befolyását a lehető épségben megtartsa a haza és a trón javára? (Helyeslés jobbról.) Figyeljék meg a nemzetiségi mozgalmakat, melyek ma még gyermekkorukat élik, melyek mint ügyetlen és tapasztalatlan kisdedek botorkálnak Isten szabad ege alatt, de a melyek harczra edzett férfiakká fognak fejlődhetni, gondoljanak azon fejleményekre, melyek a nemzetiségi izgatásokat követni fogják akkor, midőn azok a socialis kérdésekkel és aspiraíiókkal párosulva fogják ostromolni ezredéves államunk
