Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
170 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. megóva látom benne az állam érdekét, a menynyiben házassági jog terén köteles egyéni jogokat megvédeni egyének ellen, megóva az állam érdekét ismét egyének vagy egyének csoportosulása ellen. Elfogadom, mert megóva látom benne feltétlen és szabad gyakorlatát az egyéni jogoknak, a felekezeti jogoknak is, mindazon határig, a melyen túl az állam vagy más felekezetek érdekeit sérthetnék. Azért is hozzájárulok, mert szükségesnek tartom, hogy az állam feltétlenül úr legyen a hazában, feltétlenül intézkedjék oly törvények terén, a melyek ugy anyagi, mint jogi kérdésekben az ő érdekét vagy mások érdekeit érinthetik. Nem mondom, hogy feltétlenül szükségesnek tartom ezt mindenkor és minden viszony közt és oly államban, a melynek összes lakói egy vallásfelekezethez tartoznak, el tudnám képzelni más szervezetét, is az egyházi és állami jogkör elválasztásának; de oly országban, a melyben számos vallásfelekezetre oszlik a lakosság, mint nálunk, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy e téren is az állam intézkedjék és bíráskodjék, mert csak akkor lesz valósággá az a szó, hogy mindenki egyenlő legyen a törvény előtt, ha oly házassági törvény létesíttetik, mely előtt minden polgár csakugyan egyenlő. Nálunk tehát ezt feltétlenül szükségesnek tartom. Hozzáteszem, hogy ebből a következtetést levonva, a kötelező polgári házasságot elfogadom, hozzáteszem, hogy a házasságkötési a vallás lerén az egyházban kívánom és óhajtom, mert. épugy, mint a vallás instuüójában természettudományi és történeti fejlődésben két téren mozog az, és két irányú tartalma van annak, épugy annak elintézését kívánnom kell, meg győződésem szerint az államnak is kívánnia kell: a jogi oldalát a polgári jurisdictió előtt, az eszményi oldalát ott, a hol az emberiség eszményi megvalósításának crüeriuma és legfelsőbb fóruma van ; az egyháznál. Előre bocsánatot kérve, ha visszaélek á mélt. főrendek türelmével, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad egy visszatekintést tennem magára a házasság intézményére, a mint az fejlődött és azon stádiumokra, a melyekben annak az általam jelzett két térre való oszlása keletkezett és keletkezett az, a mi vita tárgyát képezi: a kötés formája. Jól tudjuk, hogy a házasság, mint olyan, az emberiség őskorának idejében nem különbözött semmiben attól, a mi nem érdemli meg ezt az elnevezést az állatoknál. Következőleg az idő kérdése és tartalom tekintete szóba sem jöhetett. Egy későbbi emel kedett stádium volt az, midőn az asszony hasz nos háziállatnak tekintetett; már nem kizárólag, mint ,-.z első stádiumban nőstény, de egy hasznos háziállat lett, aki főzni, kapálni, mellékesen az általa szült gyermekeket táplálni és őrizni volt hivatva. (Egy hang: Hol?) A történelemben és mindazon agyakban, a melyek gondolkoztak a felett, hogyan keletkeztek e dolgok, nem pedig könyvekből olvasták. Ezen stádium soká igy állott fenn és fennállh ttolt volna évszázadokig, mert hiszen nem a férfi agyában keletkezett a keresztény házasság eszméje, hanem keletkezett a férfi szivében, mikor a hosszas időn át belátta, hogy az a nő, a kib r, n addig semmi egyebet nem látott, mint nőstényt és hasznos háziállatot, a ki öt betegségében és sebesült állapotában önfeláldozóan ápolja; a ki osztozkodik bánatában és vigasztalja; a ki osztozik örömében: az a nő nem lehet állat, az emberi lény, eszményi teremtés egyenlő ő vele ; a kiben oly erényeket iát, a melyeket ő csodál. Mikor ez a gondolat gyökerezett meg a férfi szivében, akkor meg volt alapítva a kérésziény házasság, a mely ma is fennáll és fenn fog állani örökké, a melynek nem csak mint az első stádiumban anyagi része volt, de a melynek eszményi része is van, a mi egyszerű polgári intézkedés útján el nem intézhető. Ezen stádiumában a fejlődésnek csakhamar látjuk a világ minden részében, minden népnél fejlődni azt, a mit én keresztény házasságnak nevezek el és elterjedt még azon népeknél is, a melyek nem voltak keresztények, mert azok is elfogadták mindazon elveket, a melyek a keresztény házasságnak corollariumát képezik, A keresztény házasság gyorsan fejlődött és terjedt és csakhamar azon eljárásban, melyek megelőzték a házasság kötését, felleljük a mai házasság alapelveit is : a monogamiát, a kötést életfogytiglan, a szabadbeleegyezest és a kölcsönös igéretét a szeretetnek, a támoga-
