Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 169 Ő nagyméltósága, az igazságügyminister felemiitette a divorce kérdését. Részemről nem vagyok annyira jártas a franczia törvények­ben, hanem ő excellentiája lalán kegyes lesz engem felvilágositani, hogy hányszor változott már meg a divorce iránti törvény azóta, hogy először megalkottatott, a mennyire én tudom, kétszer-háromszor legalább. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kétszer! (Ellenmondás jobb felől.) Franczia­országban! Schlauch Lörincz nagyváradi bibor­nok püspök: Többször-, háromszor! Szilágyi Dezső Igazságügyminister: De a Code Napóleon óta kétszer! Szécsen Antal gr.: Ő excellentiája meg­állapította, hogy mennyire magasztos és meny­nyire tökéletes a felbonthatlanság intézménye, hogy azon házasság, melynek benső értéke megszűnik, tulaj donképen csak torzképe azon viszonynak, melyet a házasság képez a családi életben. Élénk színekkel ecsetelte azon gyerme­kek sorsát, kik kénytelenek ily házasság szem­léletével tölteni életöket, kik szülőiknek ellen­ségeskedését, vagy legalább közönyét, sőt néha bűneit is látni és tapasztalni kénytelenek. Megengedem, hogy ezen állapot s a gyer­mekeknek ez az élete folyása sok tekintetben elkerülendő volna, de kérdem, örvendetesebb-e a gyermekek élete, a mikor az elválasztás lehetősége kizáratván, a házasság teljes meg­semmisítése mondatik ki, és a gyermekek kény­telenek anyjukat nem ismerni többé, a vele való találkozást elkerülni, vagy az apát magá­nyosan a házban látni, elkülönítve mindattól, a mi rajok nézve a családot képezi ? Véle­ményem szerint e tekintetben a divorcenak és az elválasztásnak hatása csak a fokozatban különböző, és hozzáteszem, hogy véleményem szerint vannak olyan cselekedetek, oly emberi tények, nem akarom mondani bűnök, a melye­ket csak azon egyének, a kik azokban részt vettek, orvosolhatnak benső érzelmeiknél és felfogásaiknál fogva, hanem azon állapotot, mely az ilyen tényekből előállott, irott tör­vény, akár minő legyen az, legyen bár a leg­szebb, legszigorúbb, orvosolhatni soha sem fogja. FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. E kérdés megoldatlan oly értelemben, hogy az illetők számára valódi nyugalmat és békességet szerezzen. Ha azt megnyerik, csak magok igyekezetéből és a magok lelkében nye­rik meg. Ennélfogva, mivel e kérdésre nézve a mostani pillanatot politikailag olyannak tekin­tem, mely annak megoldására, csekély megíté­lésem szerint nem alkalmas, mely azt veszélyek­kel környezi, a törvényjavaslatot discussio alapjául el nem fogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gr ! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr. méltóságos főrendek! Ha bizonyosan tudnám azt, hogy az általam elmondandók e terem falain áthatolni nem fognak, akkor fel­szólalásomat azon három szóra korlátoznám, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, annyira meg vagyok győződve arról, hogy nincs, nem lehet a főrendiháznak egyetlen tagja sem, kinek meg­győződésére ma érveléssel hatni lehessen, De minlhogy tudom, hogy e ház falain kívül első sorban egész nemzetünk érdeklődik a legélén­kebben e kérdés sorsa iránt, sőt a külföld is kíváncsian nézi, hogy mi történik nálunk e kér­désben és annak jelenlegi stádiumában: ezért kívánom lehető röviden és lehető mellőzésével mindazok ismétlésének, a miket mások elmon­dottak, elmondani azon érveket, melyek pro szól­nak, megjegyzéseimet megtenni azokra, amelyek conlra felhozattak, mert szükségesnek látom, hogy az ország miüden lakója tájékozhassa ma­gát az iránt, hogy elmondatott-e a főrendiház­ban, mely a törvényjavaslatot elfogadja vagy nem fogadja el, mindaz, a miből az egyes, a ki szavazatával az eredményhez hozzájárul, tiszta meggyőződést szerezhetett magának az iránt, hogy melyik pártnak van igaza, annak-e, a mely az állam és egyház elválasztását követeli a há­zassági jog terén, a vallásszabadság nevében; vagy annak, a mely az ellen tiltakozik a val­lásszabadság nevében. Mondom, lehetőleg mellőzve annak ismét­lését, a mit mások elmondtak a kérdés bizonyos részeire, egyátalán érvelésbe bocsátkozni nem szándékozom, hanem csak röviden kijelentem kevés szóval, hogy mit akarok. Én a törvényjavaslatot elfogadom, mert 22

Next

/
Thumbnails
Contents