Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

;ÁGOS ÜLÉS. 168 XLIX. ORSZ órát jelző idő, hogy állami erőnk gyarapítását | s társadalmunk megbolygatott békéjét haza­fiúi egyetértéssel mozdítsuk elő: mert a nem­zeti egység hatalom, a béke erő, s ha vala­mely államnak, ugy különösen e magyar hazá­nak van arra égető szüksége. Örömmel üdvöz­löm és elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Szécsen Antal gr.! Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn csekély észre­vételeimmel a jelen kérdésre nézve a méltósá­gos főrendeknek alkalmatlankodni bátorkodom, előre jelzem, hogy ezen észrevételeim nem mozognak azon magasztos téren, mint azok, melyeket a vallás és theologia szempontjából ő eminentiája, az ország herczegprimása, másrészt pedig a jogtudomány és közigazgatási politika szempontjából az igazságügyminister ur kifejtet­tek. Sokkal szerényebb és szűkebb az a tér, a melyre észrevételeimet szorítom. Nézetem e tekintetben mindig az volt, kez­dettől fogva — mint azt az első alkalommal a főrendiházban jeleztem is, — hogy én a nép vallásos szokásainak és felfogásainak a családalajntás formája, szokásai és kötelezett­ségei tekintetében való megváltoztatását igen veszélyes experimentumnak tekintem, és ezen szempontból e kérdésnek felvetését és sürgeté­sét kívánatosnak és helyesnek nem tartom Történt reá hivatkozás, ma is hallottuk, hogy minden európai cultur-nemzet bir ezen intézménynyel. Én tisztelettel viseltetem mind­azon népek és nemzetek iránt, bármilyen kor­mányformájuk legyen is, melyek monarchiánk­kal barátságos egyetértésben vannak, de tilta­kozva előre az ellen, hogy valaki ezen észre­vételeimet kizárólag a polgári házasságra vigye vissza, kérdeni bátorkodom mégis, ha vájjon ezen nemzetek társadalmi, socialis és politikai állapotai oly kívánatosak is, minden kérdésen felül álló-e, hogy azokat minden áron utánoz­nunk kell? Azt hiszem, hogyha megkérdeznők az ottani lakosságot, annak nagyrésze abban a nézetben volna, hogy ezen példák mérvadók egyátalán nem lehetnek. De van egy más körülmény is, méltóságos főrendek. Hivatkozás történt ugyanis arra, hogy ezen intézmények a franczia forradalom alatt hozattak be. Eltekintve attól, hogy a franczia forradalom, mely az emberiség törté­nelmének egyik magasztos vívmányokkal és eszmékkel telt momentuma, egyszersmind a legnagyobb veszélyeket és bűnöket idézte elő: ugy hiszem meggondolandó volna, hogy Franczia­országban akkor már — kis árnyalatoknak, mint pl. a Bretagnenak kivételével, — egysé­ges fajnemzetiség létezett, és hogy ezen egy­séges fajnemzetiség, miután a protestánsok kizárattak, tulajdonképen felekezeti és vallási tekintetben is egységes volt, Hogy ez nálunk nem igy áll, és a faj­nemzetiségek, felekezetek nem egy egységes hasison nyugosznak, a hogy e tekintetben számos különbség van, tagadni nem lehet, s igy a franczia példára való hivatkozást, részem­ről egyátalán nem találom alkalmazhatónak. Találkozunk nagyhangú jelszavakkal; ez a líberalismus követelménye, ez a conservati­vismus féltékenysége. Őszintén megvallom, hogy e jelszavakra sohasem adtam sokat, mert meg­győződésem szerint minden józan és gyakorlati conservativismusnak szükségkép fel kell vennie bizonyos liberális eszméket a maga eszme­menetébe, viszont megfordítva, minden egészsé­ges és józan liberalismusnak fel kell vennie bizonyos conservativ eszméket. A jelszó egyátalán nagyon könnyan elfor­dítható és könnyen különböző értelemben magyarázható, Szó van pl. az agitatióról. Nem tagadom, hogy ezt mindegyik párt szemére veti a másiknak s őszintén megvallva, bizonyos jogosultsággal. Ámde az agitatió leginkább csak ott fejlődik, hol nem kiválólag az ész körére szorítkozó intézkedésekről van szó. A hol az érzelmeket és a belső meggyőződést érintő intézkedésekről van szó, ott az agitatió magától keletkezik és nincs szükség arra, hogy felhívassák, mert az életben gyökerezik. Mert egy találó mondás szerint: On se laisse ímpo­ser les raisons d'un autre, jamais les senti­ments d'un autre. Ép e téren mindazon hajla­moknak, melyek a kérdés megoldására hathat­nak, a legnagyobb kímélete és tekintetbe vétele az egyedüli mód, mely a kérdés nyugodt utón leendő megoldására vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents