Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
;ÁGOS ÜLÉS. 168 XLIX. ORSZ órát jelző idő, hogy állami erőnk gyarapítását | s társadalmunk megbolygatott békéjét hazafiúi egyetértéssel mozdítsuk elő: mert a nemzeti egység hatalom, a béke erő, s ha valamely államnak, ugy különösen e magyar hazának van arra égető szüksége. Örömmel üdvözlöm és elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Szécsen Antal gr.! Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn csekély észrevételeimmel a jelen kérdésre nézve a méltóságos főrendeknek alkalmatlankodni bátorkodom, előre jelzem, hogy ezen észrevételeim nem mozognak azon magasztos téren, mint azok, melyeket a vallás és theologia szempontjából ő eminentiája, az ország herczegprimása, másrészt pedig a jogtudomány és közigazgatási politika szempontjából az igazságügyminister ur kifejtettek. Sokkal szerényebb és szűkebb az a tér, a melyre észrevételeimet szorítom. Nézetem e tekintetben mindig az volt, kezdettől fogva — mint azt az első alkalommal a főrendiházban jeleztem is, — hogy én a nép vallásos szokásainak és felfogásainak a családalajntás formája, szokásai és kötelezettségei tekintetében való megváltoztatását igen veszélyes experimentumnak tekintem, és ezen szempontból e kérdésnek felvetését és sürgetését kívánatosnak és helyesnek nem tartom Történt reá hivatkozás, ma is hallottuk, hogy minden európai cultur-nemzet bir ezen intézménynyel. Én tisztelettel viseltetem mindazon népek és nemzetek iránt, bármilyen kormányformájuk legyen is, melyek monarchiánkkal barátságos egyetértésben vannak, de tiltakozva előre az ellen, hogy valaki ezen észrevételeimet kizárólag a polgári házasságra vigye vissza, kérdeni bátorkodom mégis, ha vájjon ezen nemzetek társadalmi, socialis és politikai állapotai oly kívánatosak is, minden kérdésen felül álló-e, hogy azokat minden áron utánoznunk kell? Azt hiszem, hogyha megkérdeznők az ottani lakosságot, annak nagyrésze abban a nézetben volna, hogy ezen példák mérvadók egyátalán nem lehetnek. De van egy más körülmény is, méltóságos főrendek. Hivatkozás történt ugyanis arra, hogy ezen intézmények a franczia forradalom alatt hozattak be. Eltekintve attól, hogy a franczia forradalom, mely az emberiség történelmének egyik magasztos vívmányokkal és eszmékkel telt momentuma, egyszersmind a legnagyobb veszélyeket és bűnöket idézte elő: ugy hiszem meggondolandó volna, hogy Francziaországban akkor már — kis árnyalatoknak, mint pl. a Bretagnenak kivételével, — egységes fajnemzetiség létezett, és hogy ezen egységes fajnemzetiség, miután a protestánsok kizárattak, tulajdonképen felekezeti és vallási tekintetben is egységes volt, Hogy ez nálunk nem igy áll, és a fajnemzetiségek, felekezetek nem egy egységes hasison nyugosznak, a hogy e tekintetben számos különbség van, tagadni nem lehet, s igy a franczia példára való hivatkozást, részemről egyátalán nem találom alkalmazhatónak. Találkozunk nagyhangú jelszavakkal; ez a líberalismus követelménye, ez a conservativismus féltékenysége. Őszintén megvallom, hogy e jelszavakra sohasem adtam sokat, mert meggyőződésem szerint minden józan és gyakorlati conservativismusnak szükségkép fel kell vennie bizonyos liberális eszméket a maga eszmemenetébe, viszont megfordítva, minden egészséges és józan liberalismusnak fel kell vennie bizonyos conservativ eszméket. A jelszó egyátalán nagyon könnyan elfordítható és könnyen különböző értelemben magyarázható, Szó van pl. az agitatióról. Nem tagadom, hogy ezt mindegyik párt szemére veti a másiknak s őszintén megvallva, bizonyos jogosultsággal. Ámde az agitatió leginkább csak ott fejlődik, hol nem kiválólag az ész körére szorítkozó intézkedésekről van szó. A hol az érzelmeket és a belső meggyőződést érintő intézkedésekről van szó, ott az agitatió magától keletkezik és nincs szükség arra, hogy felhívassák, mert az életben gyökerezik. Mert egy találó mondás szerint: On se laisse ímposer les raisons d'un autre, jamais les sentiments d'un autre. Ép e téren mindazon hajlamoknak, melyek a kérdés megoldására hathatnak, a legnagyobb kímélete és tekintetbe vétele az egyedüli mód, mely a kérdés nyugodt utón leendő megoldására vezet.
