Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

154 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. az 1868-ik évi IX. törvényczikk által biztosított autonómiánk illusoriussá válnék és a confusiók beláthatlan sora állana elő. Ezek egész röviden azon indokok, méltóságos főrendek, melyeknél fogva a tárgyalás alá vett törvényjavaslatot sem át alánosságban, sem részletében elfogadni nem vagyok képes. Gyulai Pál jegyző: Széchenyi Béla gróf! Széchenyi Béla gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Mindenek előtt legyen szabad örömömnek adnom kifejezést, hogy a magas kormányt és annak mindenki által tisztelt elnökét a reformok terén üdvözölhetem. (Helyeslés bal felől.) Az előttünk levő törvényjavaslat kiváló fontosságánál fogva nagyon is kívánatossá teszi, hogy az sok oldalról világittassék meg. Az eszme, mely benne rejlik, nem új és inkább csak folyománya azon eszméknek és nézeteknek, melyek a gondolkozók elméjében már jó idő óta keletkeztek és érlelődtek. Az egyházpolitikai kérdések a kormány élén álló férfiaknak minden államban és minden korszakban sok gondot okoztak. Évszáza dókon keresztül tartott és tart a harcz az egyház és az állam között, a theologiai és a politikai kérdések folyvást bolygattatnak és uralkodik még mindig az a rövidlátó csodálat minden iránt, a mi régi, és azon még rövidlátóbb megvetés minden iránt, a mi új. Ha segítségül veszszük a történelem lapjait, lehetetlen be nem látnunk, hogy az egyház hatalma a XVI. század kezdetétől fogva hanyatlani kezdett és hanyatlott annál rohamosabban, a mint bizonyos nemzeteknél a tudomány által a felvilágosodás terjedni kezdett és midőn egy új erő, az irodalom, később sok helyütt a szabadsajtó lépett a küzdtérre. (Halljuk! Halljuk!) Angolországban nemcsak az úgynevezett sötét korszakokban, de egészen a XV. század végéig elég erős volt az egyház, hogy a legtekintélyesebb, legméltőságosabb és a legjövedelmezőbb állásokat monopolizálhatta; de midőn ott a haladás mozgalma elkezdődött, az egyház férfiai veszíteni kezdek mindazokat a magas állásokat, melyek nekik hatalmat, tekintélyt és gazdagságot biztosítottak. (Mozgás jobb felöl.) Anglia kezdetleges történelmében az akkori »peer«-ek házának fele papokból állott; de már a XVIII. század elején ők az angol főrendiház összes tagjainak csak egyharmadát képezték és ma már csak egy tizenötöd részét teszik ki. Maguk a püspökök legjobban érzik állásuk tarthatatlanságát, mivel nevelésüknél, ízlésűknél, szokásuknál és főkép tiadifiojoknál fogva már nem illenek többé a kor és az eszmék haladtával a politikai élet mozgalmaiba. Esetet nem tudok arra nézve, hogy századunkban papot választottak volna meg képviselőnek az angol parlamentbe. Angolországban úgy vélekednek, hogy a pap éljen vallásának, a theologiának, dogmáinak, imádságainak, (Helyeslés bal felöl.) szóval, hogy a templomba és nem a parlamentbe való. És Anglia az egyedüli ország, hol az egyház az államnak van alávetve, van alárendelve. Abban a szerencsés országban rég időktől fogva volt megengedve, hogy kiki saját esze és belátása szerint ítélhesse meg még a legszentebbnek tartott dolgokat is, és midőn a nép elméje élesbedett, hiszékenysége kevesbedett, csakhamar megszabattak az egyház hatalmának határai; és a nemzeti haladás nem lett többé sem megzavarva, sem megakasztva. Angolországban az egyház hatalmának növelését soha sem tartották összeegyeztethetőnek a civilisatio érdekeivel. Ott a nép mindig féltékeny jogaira; ügyeit a maga mődja szerint intézi el, a koronának is csak kevés hatalmat enged. Az angol nép loyalis, de íoyalitása nem terjed annyira, hogy szabadságait áldozná fel uralkodója kedvéért. Szem előtt tartja mindig érdekeit és azért Angliában a haladás meg nem akad akár képes, akár gyenge uralkodó ül a trónusán. De nézzünk tovább, milyenek valának a viszonyok Francziaországban. Ott is iszonyú hatalma volt az egyháznak a középkorban. Ismeretes volt ott is a clerusnak mint testületnek azon intolerantiája, melylyel másoknak a magáétól eltérő nézetét fogadta. Közbevetőleg legyen mondva, e tekintetben azt tapasztaltam, hogy bármerre jártam és keltem a nagy világban, a pap mindig és mindenütt egy és ugyanaz, legyen neve tisztelendő, tisz-