Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZ ÁGOS ÜLÉS. 155 teletes, láma, imám, rabbi, bonc confuciusta vagy a gömbünkön levő még körülbelül 800 vallásnak és azon vallások igazságait és csalhatatíanságát hirdető közbenjárói az Isten és az ember között. Frankországban is jeles emberek iratai folytán terjedni kezdett az 'elmékben a felvilágosodás. Már XIÍI. Lajos uralkodása alatt Richelieu maga sem tartotta t?bbé a haladó korral összeférhetőnek, hogy az egyházi érdekek az állam érdekei felett álljanak és megerősítve IV-dik Henrik »Edict de Nantes-ját, mely a protestánsoknak vallási jogait biztosította, felállította azt az elvet, hogy az államnak jó hírneve, becsülete és tekintélye első sorban jön tekintetbe; és midőn intézkedései és rendeletei ellen 1622-ben Languedoc-ban komoly zavarok támadtak, nem rettent vissza attól sem, hogy önhatalmúlag felfüggesztett néhány renitáló püspököt, elvevén javadalmaikat. Richelieu kormánylata sikert aratott, mert a haladást tűzte zászlójára és nincs kormány, mely sikert mutathatna fel, ha nincs harmóniában a korral és nem érzi át annak követelményeit. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ugyanazon elvek szerint kormányozott Mazarin. XIV. Lajos kiskorúsága alatt. Igaz ugyan, hogy XIV. Lajos trőnraléptekor nagy reactio állott be. 0 maga körül gyüjté az egyház nagyjait, maga körül a már akkoron elsatnyult, csak czímek, kitüntetések és élvezetek után leskelődő aristocratiát és uralkodása alatt visszavonva az »Edict deNantes«-ot, újra kezdé azon szomorú küzdelmet más valláshoz tartozók ellen. Ő megölte, a hol csak teheté a szabad gondolkozást, a szabadelvű irányzatot, lenyűgözve az irodalmat, ha csak nem személyének és korának hízelgett és tömjénezett, megbénítva a tudomány haladását is. XIV. Lajos halála után azonban csakhamar megszűnt a kényuralom a politikában, a szolgaiassäg az irodalomban. Megkezdődött a nagy mozgalom, előbb az egyház, később az állam kormánya ellen. Már 1749-ben lettek a papi javak először megadóztatva, 1762-ben történt a jezsuiták kiűzetése, de az egyház még 27 évig tovább volt képes fentartani állását, részt vevón a közügyekben, de nem akarván okulni, nem akarván alkalmazkodni a haladó kor igényeihez, míg a nagy franczia forradalom felforgatva mindent, elkobozta nagyrészt az egyház vagyonát, mely akkor Í600 millió francra becsültetett. Ez a franczia forradalom elsöpörve minden előítéletet, minden babonaságot — rémuralma és borzadályai daczára — első hirdette az egész emberiség javára a szabadság és az egyenlőség örök törvényeit. Tartok tőle, méltóságos főrendek, hogy visszaélek türelmökkel, (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) hiszen én ujat nem mondok, csak a világtörténelemből meritek egyes adatot, néhány eseményt, adatokat és eseményeket, melyeket a méltóságos urak nálamnál ugy is sokkal jobban ismernek. (Malijuk! Sálijuk!) Nagyon hosszura terjedne beszédem, ha mindazon államokat felsorolnám, hol az egyházpolitikai kérdések több-kevesebb sikerrel oldattak meg, vagy még függőben tartatnak; legyen szabad még egy országot felemlítenem és ez Spanyolország. Spanyolországban az egyház már a legrégibb időktől fogva több hatalmat és befolyást gyakorolt, mint bárhol másutt és a] mi több, rendkívüli tekintélyét és vagyonát a mi időnkig képes volt fentartani. A hetedik században foglalták el az arabok Spanyolország egy részét és keresztény lakosait a hegyekbe és az ország'északi részeibe szorították. Ekkor kezdődött el azon nyolcz századon keresztül tartott háború a mohamed vallásúak ellen, a mely kis keresztes háborúnak nevezhető, mig végre spanyol történetírók szerint 3700 csata és ütközet után 1492-ben lett Granada bevéve, a pogány mórok kiűzetve és a spanyol birodalom helyreállítva. Ezek, a pogányok elleni végnéíküli harczok elszegényítettek az ország népét. A szegénység tudatlanságot von maga után, mert a tudatlanság rendszerint együtt szokott járni a szegénységgel, mely oly hiszékenységet teremtett, mely többé már nem gondol, nem kérdez, nem számit, nem itél, csak hisz vakon. Ezen odaadása és engedelmessége a népnek az egyház irányában a legnevezetesebb tüneménye a a spanyol történelemnek. 20*