Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XL1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 153 A görög-keleti egyháznak a házasság, mint szentség körüli jogköre, örökös és változhatatlan, és ezen jogkörét tőle elvonni vagy megszorítani nem lehet. Már pedig a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, szerény véleményem szerint, kellő ok nélkül az egyháztól elvon egy egész jogkört, a melyet az egyház eddig szabadon, minden korlátozás nélkül változhatatlan alaptörvényei alapján gyakorolt és a melyet az állam mindig elismert, sőt gyakorlásában támogatott is. A sérelem, melyet a törvényjavaslat az egyház alapintézményein ejt, nagy és súlyos és a hívőket kétségtelenül direct lelkiismereti kényszer alá helyezi. A törvényjavaslat liberális szempontból kiindulva, sajátságos ellentétbe helyezkedik a liberalismus egyik alapelvével, a vallásszabadsággal. Mert, nézetem szerint, nem lehet vallásszabadságról szó akkor, a midőn a római katholikus vagy görög-keleti vallás hivője, az élet egyik legfontosabb momentumában, a házasságkötés momentumában, kénytelen az egyháza tanai által el nem ismert tormában, hite és lelkiismerete kényszer alá helyezésében, a házassági frigyet megkötni. Nem lehet vallásszabadságról szó akkor, midőn az állam a jó keresztényt reá kényszeríti a polgári házasság megkötésére, a mely ennek hite és lelkiismerete szerint a házasságot szentségtelenné; ellenben az egyházi kötést, mely a keresztény egyház tanai szerint szentséggé emelik a házasságot, a polgári kötés accessoriumának lealacsonyítja. Ezen átalános szempontok megérintése után, melyekkel egyházam álláspontját — a melyhez tántorithatlaoul ragaszkodni szent kötelességem — jelezni kívántam, és a mely álláspont azonos a már itt egész kimerítően kifejezett római katholikus egyház álláspontjával, leszek bátor még azon különös okokra is röviden áttérni, a melyek miatt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, egyházam szempontjából, hozzá nem járulhatnék. Az egyik ok az, méltóságos főrendiház, hogy a görög-keleti egyházban a paroehialis papság majdnem kivétel nélkül házasságban él, sőt az egyházi praxis határozottan megköveteli, hogy 1ŐKENDI NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. a lelkipásztorkodást végző egyházi személy házas legyen. Az egyházi személyek házassága tekintetében különös speciális törvény lévén hatályban, a dolog természetéből kifolyólag maga az egyház van hivatva meghatározni, mily előfeltételek mellett engedi meg papjának a házasságot, egyrészt, másrészt pedig az egyház nem engedheti meg, hogy az egyház előtt kötött papi házasság polgári hatóságok által esetleg fel is bontathassák. A lelkész bizonyára hivatva van arra, hogy egyházi tanait nemcsak maga kövesse minden körülmény között, de kötelessége egyszersmind hiveit is tanítani, buzdítani, lelkesíteni a vallás és annak tanai megtartására és ápolására. Hogy fogja tehetni a házasság tekintetében ezt azon pap, a ki maga is köteles a házasságot polgári hatóság előtt megkötni. Hogy fogja ő hivei előtt a házasságnak szentségi jellegét kimutathatni, midőn ezek tudják, hogy a pap házassága is csak polgári szerződésen alapszik? Egyátalában félni lehet, méltóságos főrendek, hogy a kötelező polgári házasság behozatala folytán a házasság szentségi jellege a hivők előtt majd egészen eltűnik. Már pedig, meggyőződésem szerint, ily fejlemény nem csak az egyházra volna káros, de vészthoző volna magára az államra nézve is. A másik speciális ok, mely miatt ellene ke!l lennem a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak, az, hogy a vezetésem alatt álló görög-keleti szerb metropolia tudvalevőleg kiterjed nem csak a szoros értelemben vett Magyarország területére, a melyre ezen törvény hatályos lenne, hanem Horvát-Szlavonországok területére is, melyre ezen törvény hatálya nem terjedne ki. Ezen törvény életbelépte által tehát előállana a szerb metropoliára azon kényes és tarthatatlan helyzet, hogy fele részben a régi egyházi házasságjog maradna érvényben, a másik fele részben pedig új, a régitől eltérő házassági jog, a házasság megkötése és felbontásának is más szabályai és polgári hatóságok illetékessége hozatnék be. Ezen contemplált törvény tehát a karlóezaí metropoliában a hivők akarata ellenére behozná a schismát, a metropolia egysége megszűnnék, 20