Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
144 XLVIIl. ORSZÁGOS ÜLÉS. szives lesz ezt felderíteni s én majd azután forrásaimat meg fogom mondani. A felbonthatóság vagy felbonthatlanság tekintetében tehát, igaz, eltérünk a dogmától; de nem ez a kérdés. Mivel mindenkinek tisztán szabadságában áll élni ezzel a szabadsággal vagy sem, ebben lelkiismereti sérelem nincsen. Ha pedig azt akarjuk venni, a mit ő főmagassága mondott — és ott már egyenlő téren állónk; mert a dogma terén nem lehet vitatkozni — hanem midőn társadalmi szempontból, az állam szempontjából ő azt vitatta, hogy a házasság felbonthatlansága a helyes, azt kellett volna elfogadni, azt értem, ez vitatható álláspont, hogy mi a helyesebb erkölcsi, társadalmi, jogi szempontból, mi jobb tekintettel a családfa és a gyermekekre is. Nem akarom most fárasztani a méltóságos főrendeket azzal, hogy most fejtsem ki tüzetesen, hogy a házasság felbonthatóságát miért fogadtam el; de szemben azzal, a mit ő főmagassága kiemelt, röviden egy pár szempontot én is felemiitek, bővebben reá térhetek más alkalommal, ha szükségesnek látszik. A javaslat ellenzőitől ismételve hallottam, ma is, a jelenleg fennálló érvényes jogok szerint a nők helyzete biztositottabb és jobb, mint lesz az új jog szerint. Én ezt tévedésnek tartom. A ma fennálló jogok szerint azt merem mondani, véve az összes jogállapotokat, hogy a házasság felbontása sokkal könnyebb, mint a javaslat szerint. Van egy hatályos mód reá, a mi nincs meg a javaslat szerint, és ez a válla sváltoztatás. A tapasztalás mutatja, menynyien nyúlnak ehhez a módhoz. És ezen ház tagjai azt is tudják, hogy mikor az illetők czéljokat elérték, sokszor visszatértek korábbi egyházukhoz. Ez teszi rendkívül bizonytalanná a házasfél helyzetét, mert lehet a felekezeti jogok között választani; lehet választani azt a jurisdictiot, a melyről — joggal vagy jog nélkül, nem vitatom — azt hiszik, hogy itt jutnak leghamarabb czélhoz. Azt pedig, hogy valaki áttérése által ne új vallása elvei szerint Ítéltessék meg, hanem elhagyott vallása elvei szerint: a nagy küzdelmek árán kivívott és remélem, Magyarországon mindörökké fentartandó vallásszabadság főelve ellenzi és mindenkorra kizárja. (Helyeslés hal felől.) Az egyházi házasságjogok meghozatalába nincs hatályos beleszólása az államnak. A felfogások szabadon érvényesülnek. Van oly jog is, mely azt mondja: érvénytelen egy házasság, ha kiderül, hogy nem hajlamból, hanem anyagi érdek vagy rábeszélés folytán köttetett, az érvénytelenítési és a felbontási ok sokkal több, mint a javaslatban. Én nem ítélek el e S7 egyházat sem. De reá mutatok arra a fel is használt lehetőségre, hogy meg lehet választani a jogot, meg azt a bíráskodást is, mely a fenforgó esetben a legkedvezőbb. Hol van már most itt a házasság szilárdsága biztosítva ? Ha már most azt mondják, e szilárdság főleg a nők érdeke, nekem nem is kell a javaslatnak a nőket illető többi határozataira hivatkoznom, elég azt mondanom, hogy e javaslat szerint maga a házasság lesz szilárdabb és biztositottabb. (Úgy van!) Ennélfogva nézetein szerint, a házasság erkölcsi erőben is határozottan nyer ezen törvényjavaslat által; határozottan nyer az által, hogy nem különféle jurisdictiok, a melyeket tetszés szerint válogathatunk, fognak ítélni felette, hanem ítélni fognak állami bíróságok, melyek működése nyilvános, ellenőrizhető, rolók ludomást vehet mindenki, szakkörök, sajtó, nagyközönség és a mely alá van vetve a magyar törvényhozásnak. Ez a törvényjavaslat a házasságot úgy tekinti, mint a mely az egész életre köttetik. Kitűnik ez abból, hogy nem engedi meg a feltétel alatti megkötést. Nem engedj meg az időre való megkötést és c-^ak határozott és a lehetőségig körülirt okokból engedi rneg a felbontást. Ámde, méltóságos főrendek, bezárhatjuk-e mi szemeinket azon kiáltó tény előtt, hogy egy házasság összes erkölcsi alkatelemeiben megromolhatik, hogy annak többé semmi belső valósága nincs, külső, színleges köteléken kívül. Megszűnt minden a felek közt; megromlott minden, csak a külső összeköttetés maradt meg. Elenyészett a nemes tartalom, mely abból a viszonyból kihalt s az üres hüvely az, a mi
