Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 145 Dejaneira-köntös módjára őket összetartja. Ezen tények elől nem lehet elzárkózni és bármennyire kell is törekednünk a törvényhozásban az eszményekre, azon alapviszonyokról és tényekről, melyek a társadalomban maradandók, meg nem feledkezhetünk. (Helyeslés a haloldalon.) Az egyéni boldogulásnak, az egyéni életczélnak is meg van a maga jogosultsága. Nem lehet tehát czélja az állam törvényhozásának az, hogy egy viszonyt felbonthatatlannak nyilvánítson akkor, midőn annak belső erkölcsi tari almának maradandóságát biztositni nem képes. Különben is, méltóságos főrendek, midőn civilis intézmények közt választunk, nem a felbonthatóság áll a felbonthatíansággal szemben. Ez téves felállítása a kérdésnek. Itt a házasság felbonthatósága áll szemben a separatióval, mert nem is beszélve most a tényleges állapotokról, azok a törvényhozások, melyek nem ismerik a házasság felbonthatóságát, ismerik a separatiót. Elismerik ezt legalább is annyi és gyakran több okból. Ez okok megállapításánál még a bírói discretio is nagyobb. Az elválás intézményét a felbontástól gyakorlatilag csak a külső kötelék fentartása különbözteti meg. Az életközösség teljesen elenyészett a felek között, megszűnnek a jogok és kötelességek, a vagyoni viszonyok meg a gyermekek kérdése is úgy van rendezve, mintha a felek örökre ezéjjolmentek volna. Az ily álla pótban, civilis szempontból, ugyan mi egyéb az, a mi összetartja a feleket, mint a minden tartalom nélküli külső kötelék. Én úgy tartom, hogy úgy az elválasztott felek erkölcsisége az egyéni boldogulás szempontjából, mint a házasság nemessége, a család és a gyermekek szempontjából sokkal helyesebb az, ha egy megromlott házasságot a törvény szétválaszt, mintha külsőleg együtt hagyja a szülőket. Már egy alkalommal kiemeltem, hogy a gyermekek tekintetében is jobb, ha tudják, hogy szüleik házassága felbontatott, mintha tanul lesznek a a megromlott házaséletnek; talán nem csak ennek, de tanúi lesznek a szülők bűneinek és gyakran birái is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez volt a főszempont, méltóságos főrendek, a miért a felbonthatóság elvét elfogadtuk FÖBENDI NAPLÓ. 1892—97. HL KÖTET. és azt lehetőleg megszorítani iparkodtunk. A kérdés, megengedem, vitatható, de egy állami házasságjogban, kivált ha az számos egyház közt megoszló polgárokra hozatik, e kérdésnek nem á dogmák szerint átalános erkölcsi társadalmi szempontok alapján kell eldőlnie. Rátérek ő főmagasságának harmadik ellenvetésére. Azt mondja ugyanis ő főmagassága, hogy az egyház tanai szerint a házasság érvénye felett a bíráskodás az egyházat illeti. Ezen törvényjavaslat szerint azonban a jurisdictio a királyi bíróságokhoz tartozik. Igaz. Ebben is különbség van. Nem akarok itt arra hivatkozni, hogy a törvényjavaslatban az egyházi házasságot, mint tisztán vallási intézményt, szétválasztottuk a polgárjogi intézménytől. Nem akarok arra hivatkozni, hogy azt mondottuk: a ki egyházi házasságra lépett, arra nézve a vallási élet körében megmarad az egyház jurisdictiója, mert az nincs megtiltva, sőt szabaddá van téve, hogy az egyház egészen saját elvei és tanai szerint ítélhet a házasság, mint vallási viszony felett. 4zt hiszem, hogy a mi a lelkiismeret szabadságát illeti, ez tökéletesen elég annak biztosítására; de azt kivdnni, hogy Magyarországon a házasság polgári érvénye feletti bíráskodás maradjon az egyházaknál, mert az egyházat nem lehet vele felruházni és ha a paritás alapján állunk, vagy mindeniket, vagy egyet sem lehet vele felruházni: ez oly kívánság, a melynek sem Amerikában, sem Európában, egyetlen egy civilisált állam sem felel meg. Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Angolországban azonban visszatértek erre. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Bocsánatot kérek, nem tértek vissza. Egyébiránt nekem az a szerencsétlenségem, hogy a tényekre nézve ő eminentiáéitól különböző informátióim vannak, Nem hiszem, hogy tévednék, midőn állítom, hogy Angolországban, sőt Izlandban is — tovább megyek — Skótziában is és az északamerikai unió államaiban nincs más civilis érvényű bíráskodás a házasságérvényessége és felbontása felett, mint tisztán polgári s én gondolom, hogy az erre vonat19