Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-43

94 XL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. mert azt hiszem, a felett vitatkozni nem lehet, hogy az, a ki szakszerűen képezte magát ezen pályára, valamint más pályára, eltekintve egyes kiváló kivételektől, mégis csak inkább qualiíieált, mint az, a ki belátván eredménytelen erőlködését más pályát), végre azután retirál gazdatiszt! pályára. (Helyeslés.) Ilyenek közt is, nem is tagadom, vannak egyesek, a kik aztán beváltak, hanem ezek itt gyér százalékot képeznek, mig amott a hasznavehetetleneknek bizonyultak képeznek gyér százalékot. E szerint azt lehet mondani, hogy az, a kitől a törvény megkövetelné, hogy szakképzett gazdatiszteket alkalmazzon, nem arra kényszeríttetnék, hogy rossz elemek között váiaszsíon, hanem arra kényszerittetnék, hogy vegye igénybe azoknak szolgálatát is, a kik az állam fennálló intézeieiben, a viszonyoknak lehetőleg megfelelően képeztetnek, és mondhatom, ma már olykép, hogy a külfölddel is kiállhatjuk a versenyt. És végre, t. ház, azt gondolom, hogy itt a szabad elhatározás korlátozását éppen ezen birtokoknál nem lehet anynyira hangoztatni, a hol épen a szabad forgalomból való kivonás privilégium, a melyet indokolt esetekben helyes megadni, helyes megtenni, de melyet mindig mint egy bénát kell szerepeltetni, a melylyel szemben az állam bizonyos követelésekkel felléphet. És ha már most vesszük azon birtokosoknak kategóriáját, a kikről itt sző van,' én azt hiszem, hogy itt nagyjában azt mondhatjuk, hogy a hitbizományok birtokosai igen jól, a mai színvonal leg magasabb igényeinek megfelelőleg gazdálkodnak kevés kivélellel; a többi kategóriákra nézve ezt nagyban és egészben — dicséret az egyes kivételednek — de nagyban és egészben nem mondhatjuk és különösen a községi vagyon az, a mely, mondhatni, az átlagosnál alantabb színvonalon áll kezelés tekintetében. Es az, a mit b. Majthényi ő excellentiája felhozni méltóztatott, hogy a törvény itt azt megköveteli, hogy bérleüleg haszuosiüassanak ezen községi területek, hát ez úgy vän. Nem mondom, hogy az szerencsés törvény, hanem törvény; de enntk a végrehajtásában is nagy különbség van. Ma, midőn azt látjuk, hogy igen nagy latifundiumokkal biró községek, városok gazdaságilag nem motiválható módon kezelik birtokaikat bérleti módon is, ugyanis évről-évre, vagy két évenként vagy három évenként adják bérbe, nem kötik ki, hogy kellően forda szerint kezeltessenek, hogy trágyáztassanak, egyátalán a gazdasági üzem legprimitívebb feltételeit is ignorálják, hát akkor azt kell hogy lássuk, hogy itten egyátalán a gazdasági momentumra gond nem is fordittalik és ebből, azt hiszem, következtethetjük azt, hogy ha olyanok kezelik, a kik előtt u gazdasági momentum egyátalán közömbös vagy nem tudott dolog, itt a viszony javulni nem fog. Ezért azt gondolom, hogy állami érdekből kívánatos az, hogy fiatalságunk minél nagyobb része, vagy az eddiginél nagyobb része lépjen a gazdasági térre és magát ott szakszerűen képezze ki, ezt pedig csak biztos kenyérkereset kilátása mellett fogja tenni; midőn azt látjuk, hogy az ország igen nagy területén, — mert, hogy egyebekről ne beszéljek csak a községi vagyon, ha nem csalódom 17°/o-át teszi az ország összterületének — akkor mindenesetre az ország productivitäsáról vau szó ; midőn, habár közvetve, oda törekszünk, hogy ezen nagy területek szakszerű közegek által kezeltessenek. Ezért, azt hiszem, hogy eddig intentióm ugyanaz, a mely Dessewffy Aurél gr. főrendiházi tag úré, csakis azon módosításokra volna kifogásom, hogy az eredeti javaslatban megállapított ezer adóforint helyett ezer hold tétessék, és azt hiszem, felvilágosításomnak tán ő is helyet fog adni, ha csak egyszerűen arra utalok, hogy például havasi legelőknél ezer hold nem nagy értéket és csekély adóalapot képvisel. Midőn tehát itt kerestetett azon minimuma a területnek, a melyre nézve érdemes már a birtokost szakképzett közeg alkalmazására utalni, bajos volt azt az ország különböző vidékein és különböző értékű területei szempontjából egy területben megállapítani ezen minimumot. Vannak szikes területek, melyeknek gazdasági felhasználása egyébre, mint legelésre lehetetlen; vannak havasi Jegelők, melyeknek értéke csekély ; mondom, itt területi egységet megállapítani nehéz lett volna akkép, hogy az azután a termékenyebb és értékesebb talajnál ne mutatkozzék igeu nagynak. így czélszerübb mórtéknek találtatott az adóalap, a mely 1000 írtban