Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-43

XLIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS, m sűrűbben emlegetik a tagosítást, mely a közösséggel együtt a szolgalmakat megszünteti, de egy 1890-ben hozott törvénynyel megszüntették az úgynevezett: »Vaine páture«-t, t. i. a szántóföldeken és réteken való közös legeltetést, mely még egyes esetekben hatósági befolyás vétel mellett fentartható, de a tulajdonost a forda megállapításában nem gátolhatja, szabadon termelhet ugar- és tarló-növényeket, mi mellett a közös legeltetés amúgy is illusoriussá válik s egyátalán tiltva van a mesterséges kaszálókon. S midőn ily átalános törekvést látunk a kényszerintézkedések és szolgalmak elől való menekülésre, nem találnám indokoltnak a mezőgazdasági szabad mozgásnak egy új, a gazdatiszti szolgalommal való korlátozását, milyen sem nálunk, sem tudtommal másutt is, sehol nem létezik. A földbirtok adója helyett annak kiterjedését alapul venni, czélszerűnek szintén nem tartanám. Vannak vidékek, hol egy 1000 holdas, sőt nagyobb birtok sem alkalmas a belterjes gazdálkodásra, ellenben a talaj jó minősége s a mívelési ágak előnyös aránya mellett, haszonnal űzhető 1000 holdasnál kisebb biitokon is okszerű, belterjes gazdálkodás. Itt a döntő szempont a jövcdelmezés, ez pedig sokkal inkább áll arányban az adóval, mint a kiterjedéssel. Hozzájárulok a bizottság javaslatához és a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlom és arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy a bizottság előterjesztett javaslatához hozzájárulni méltóztassanak. Elnök: Kivan még valaki hozzászólani ? Bethlen András gr. földművelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Volt szerencsém jelenteni, hogy a bizottság által tett módosításokhoz részemről hozzájárulok azért, hogy a törvénynek mihamarább létrejöttét ez által is előmozdítsam, azonban azt hiszem, hogy midőn egy szakasz felett eltérő vélemények merültek fel, nemcsak jogom, de kötelességem is saját nézetemel itt jelezni. (Halljuk!) Az eredeti javaslatban, melyet, a törvényhozásnak szerencsém volt előterjeszteni, ezen dispositió hiányzott; ezt a képviselőház tárgyalása közben egy tag indítványozta és részemről ahhoz hozzájárultam. Még pedig azé t, mert e téren is nem nagy elvek proclamálásában látom az ügyek előmozdítását, hanem abban, hogy ott, a hol valami nagy czél elérésére bár valamit lendíthetünk, az alkalmat el ne mulaszszuk. Báró Majthényi ő excellentiája felhozta azt, hogy ott, a hol a közérdek nem követeli, a szabad dispositiőnak korlátozása felesleges. Én ezt aláírom; azonban bátor vagyok utalni arra a nagy közérdekre, a mely itten fenforog. Nagyméltóságú főrendiház! Azt láljuk, hogy gazdasági tekintetben, politikai tekintetben egyik legnagyobb hiánya, egyik legnagyobb hézaga közéletünknek az agrar-középosztálynak nem létezése. A mi volt, az összezsugorodott, fogyott, és ha virilistáinkra nézüuk, azt látjuk, hogy az az erős magyar középbirtokos elem, a mely volt, az nincsen és hogy ez ma még bérlők által sincsen pótolva. Arra várni, hogy a nagy bii tokok örökösödés utján megoszoljanak, vagy pedig, hogy parasztbirtok összevásárlás által végre egy középbirtokot fognak alkotni, ez hosszú, több nemzedékre tartó időt tételez fel és ilyen módon várni be egy agrar-középosztály létesülését, ez, azt hiszem, nem egészen megnyugtató. A múltban is, a jelenben is azt látjuk, hogy a gazdatiszti osztálynak javából kerülnek ki ilyen középbirtokosok. Egy hosszú élet szorgalmának a gyümölcse kell ahhoz, hogy egy kisebb birtokot megvegyenek, kisebb bérleteket vegyenek és ez által képességüknek megfelelő jövedelmet biztosítsanak magoknak és egyszersmind az országnak gazdasági intensi vitásban való fejlesztéséhez is hozzájáruljanak. Sajnos az, hogy fiatalságunk még mindig előszeretettel nem ezen pályára fordul, nem látja át azt, hogy a gazda tiszti, a bérlői pálya mennyivel biztosabb, anyagilag joob életmódot és függetlenebb existenüát biztosít nekik, mint például ma a túl tömött jogi pálya; daczára ennek, azt látjuk, hogy a jogi pályára ezrenként tódulnak, a gazdasági tanintézetek látogatói ellenben számban.valóban nem emelkednek. Ez az intentió vezette azokat, a kik ezen törvénynek ezen intézkedésében impulsusl véltek adni arra, hogy többen képezzék magokat fiatalságukból a gazdászaíi pályára;