Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-26

76 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nak-e a törvényhozás tagjai, hanem az, hogy melyik alkalmasabb functiója teljesítésére. Méltóztatnak tudni, más körülmények, más szempontok döntenek és olyanok, a melyekre a kártalanitás kihatással nem bir. Azért csak ajánlhatjuk a méltóságos főrendeknek, hogy méltóztassanak ezen törvényjavaslathoz hozzájárulni és annak törvényerőre emelését előmozdítani. (Helyeslés ) Elnök: Kiván-e még szólani valaki ? Ha senki sem kivan szólam, az átalános vitát berekesztem. Felkérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, a kik a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslat á! alánosságban elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (szakaszonként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A részletes tárgyalás alkalmával sem elleninditvány, sem módositvány nem tétetvén, kimondom határozatilag, hogy a méltóságos főrendek az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának átalányösszegben leendő megállapításáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben változatlanul elfogadják, miről a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. Következik a főrendi ház pénzügyi-, köz. jogi-, törvépykezésügyi- és közgazdaság-közlekedésügyi bizottságának jelenlése, az 1893. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1892. évi XXVIII. törvényczikk hatályának az 1893. évi május hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Gyulai Pál jegyző: Máriássy János b.! Máriássy János b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az indemnity kétség kivül bizalmi kérdést képezvén, midőn ahhoz hozzászólok, czélom az, kimutatni fokmérőjét azon bizalomnak, a melylyel a jelenlegi kormány iránt viseltethetem. Őszintén megvallom, hogy engem a jelenlegi kormány homályos keletkezése egyrészt, és programmjának egyházpolitikai része másrészt nem tölt el azon feltétlen bizalommal, a melylyel én különben az igen t. ministerelnök úr és ministertásai iránt viseltetem. A mi a kormány keletkezését illeti, arra nézve sietek kijelenteni, hogy legtávolabb áll tőlem ezen ismert tényt discussio tárgyává tenni. Ha mégis felemlítem, teszem azt egyedül csak azon indokból, mert jelezni akarom, hogy miért képes a jelenlegi kormány iránti bizalmam fokmérőjét leszállítani. Méltóságos főrendek, azért képes, mert eszembe juttatja az ismert latin közmondást: male párta, male dilabuntur. Áttérve a nagyméltóságú kormány programmjára, erre nézve nyíltan kijelentem, hogy én annak culturalis, közgazdászat! és közigazgatási részét elfogadom. A vallásszabadság, zsidó receptio, polgári anyakönyvek behozatalának kérdéseit elvben nem ellenzem ugyan, de ez utóbbit, mint nézetem szerint felesleges és szükségtelen pazarlást, pártolni nem fogom. És határozottan ellentétes elvi állásponton állok a nagyméltóságú kormány programmjának főrészével, a polgári házassággal és az annak behozatalára választott formával szemben. Ezen álláspontom indokolására legyen szabad a következőket elmondanom. A házasság hazánk valamennyi felekezeténél a valláshoz tartozó magasztos intézménynek tekintetik. Mi római kathoíikusok és velünk együtt a görög egyesült és ugy hiszem, a nem egyesült vallásbeliek is a házasságot szentségnek tartják. Hogy minek tartják azt a többi felekezetek, azt nem tudom; de tény, hogy a házasságot azok is vallási actusnak tarlják és tény egyszersmind az is, hogy törvényeink ősi időktől fogva csakis az egyházi házasságot ismerik el. Az a hit és meggyőződés, az a vallási meggyőződés, hogy annak igy kell lennie hazánk katholikus népénél, 900 éves gyakorlattal megerősítve oly erős, oly mély, hogy én annak megbolygatását és megmásilását a vallásosságra és erkölcsiségre nézve károsnak, a vallás szabad gyakorlatára nézve sérelmesnek, a vallásbékére nézve veszélyesnek tartom. És habár megvagyok győződve, hogy a házasság ott, hol az szentségnek tartatik, oly vallási actust képez, mely kizárólag az illető egyháznak jog- és hatáskörébe tartozik, készséggel elismerem, hogy a