Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-26

70 xxvi. ORSZÁGOS ÚLÉS. ket és a — hogy ugy mondjam — majdnem dictatoria potestate eljáró törvényhozókat, hogy a képviselők napidíjait ugy regulázzák, a mely egyenlő távolban Jegyen mind azoktól, a kiképen semmi vagy igen csekély díjat kaptak küldőiktói, egyszersmind pedig azt a mayasla tot el ne érjék, melyet a vármegye adott a maga követeinek. Az első lépés tehát nem magasítása volt a díjazásnak, hanem inkább bizonyos tekintetben leszállítása, és ez volt az egyik szempont, mely az akkori törvényhozókat vezette. A másik szempont pedig az volt, hogy miután a választandó képviselők képviseleti alapon választatnak, egyenlősíthessenek és a vármegyei gazdagabban díjazott a vármegye részéről választandó képviselők épen azon tizelési kategóriába essenek, a hova a kisebb törvényhatóságoknak, a városoknak küldöttei. Tehát nem áll az, hogy akkor már kévéseitek volna a díjazást, sőt a másik szempont, a mi az akkori törvényhozást vezette, az volt, hogy öt forintot szabott a képviselőknek convenUonalis pénzben és 400 forintot kvártélyban. Nem azt contemplálták ők akkor, hogy ebből éljenek, hogy ebből teljesen és mindig a fővárosban, vagy ott, hol az országgyűlés tartatik, függetlenül és gondtalanul existálhassanak; hanem azt, hogy némi csekély kártalanításban részesüljenek, a mennyiben különbem teendőiket részint mint gaz Iák, részint más foglalatossággal működő tagjai a képviselőháznak, mulasztani kénytelenek, és ezért bizonyos gyengébb kártalanítást nyerjenek. Most, méltóságos főrendek tervezve van, hogy ez a napidíj átváltoztattassék egy bureaucraticus szinü és szagú átalános fizetésre. Igaz, hogy egy részről azt mondják, hogy ez tiszteletdíj. Jól van, mi nevezzük annak, de lehetséges, hogy mások nem tiszteletdíjnak nevezik azt, hanem fizetésnek, sallarinmnak, bérnek vagy zsoldnak: verba valent usu. Egyik indoknak azt hozzák fel, hogy a képviselők nem existálhatnak függetlenül abból, a mit most kapnak. Igaz, hogy másodsorban az is emlittetik, hogy ez a képviselőknek civillistája és elismerem a szóknak és a phrasisoknak is a jogosultságát és nagyon kellemes hangzású az democraticus fülemnek, midőn azt mondják, hogy ez a képviselők civillistája, de midőn látom, hogy a souverainitas egyik factora, a kinek meg van a civillistája, lovagiasan kötelességeket is ismer, akkor a souverainitas másik factoraitól is elvárnám, hogy kötelességeiket teljesítsék. És méltóságos főrendek, a mikor mint képviselő először vettem részt a közügyekben, emeltetett a képviselők járandósága, de akkor még nem akadt, a ki a napidíjak felemelését is merte volna indítványozni, hanem indítványozták és keresztül vitték a 420 forint lakáspénznek 800 forintra való fe'emelését. És habár a lakbért azért fizetik, az embereknek, hogy megfizethessék lakásukat, mi lett ennek a következése ? Az, hogy sokkal kevesebb képviselő lakott állandóan Budapesten a 800 forint lakbérrel, mint a 420 forint lakbérrel. Én tehát nyíltan megvallom, hogy különösen az én kissé a democratiához hajló nézeteimnél fogva nem tartom korszerűnek, hogy a képviselőknek 3200 frtos sallarium adassék, nem tartom pedig két okból, a melyeket röviden adok elő, hogy ne untassak. Az egyik ok az, hogy lelki szemeim előtt már előre feltűnik, hogy ezen 3200 frttal díjazott, fizetett, sallarizált, tiszteletdíjazott képviselői állásokért mily harezok fognak vívatni 1895ben Nem akarnám szemeim elé idézni azokat a bevert fejeket, elesett hullákat az 1895-iki képviselőválasztásnál, a mik azért fognak jelentkezni, hogy a megválasztott képviselő 3200 frL fizetéssel Budapesten kényelmesebben érezze magát, ha ugyan méltóztatik Budapestre eljönni lakni. A másik ok, s ez talán sokkal fontosabb, az, hogy mi vének, a kik ideális dolgokkal foglalkozván, a képviselőházat úgy tekintettük, mint az alkotmányosság non plus ultráját; a kik abban a képviseleti alapon megválasztott házban a nemzet souverain akaratának kifejezését láttuk: fájdalommal tapasztaljuk, hogy annak tekintélye, az a bizonyos dicsfény, a melylyel épen a képviselőházat szerettük körülövezni és ezt természetesen egyes tagokra vonatkoztatva is értem — fokonkénti, évenkénti, talán naponkénti elfényteleuülés. Én ebben azt látom, hogy