Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-26

xxvi. ORSZÁGOS ÖLÉS. 69 nek ad kifejezést, hogy ezen törvény életbeléptetése folytán a X. és XT. fizetési osztályba sorozott tisztviselők legalább is 100 fii javításban részesüljenek. Azonban ezen eszme a szövegben, szerintem, nem talált tökéletesen ki elégítő és pregnáns kifejezést, mert itt azon szó használtatik: »Bzen törvény intézkedései alapján«, holott az eszmének megfelelő kifejezés, szerintem, ez: »Even törvény életbeléptetése által«, mert ezen szóba »alapján« sok más is belefoglalható, holott itt e szándék világosan az, hogy azon tisztviselő, a ki e törvény életbeléptetésével annak rendelkezései következtében 100 frttal javított díjazást nem nyer, arra nézve a javítás 100 frtra egészíttessék ki. Nem akarom e miatt a törvényjavasla tot módosíttatni, kivált azért nem, mivel nem maradandó intézkedésről, hanem oly kezdeményezésről van itt szó, mely ezen tisztviselőkre csakis azon évben nyer alkalmazást, a melyben e törvény életbe lép, és újabb és többszöri alkalmazást amúgy sem fog nyerni. Igen megnyugtatna tehát engem az, ha ő nagy- j méltósága a ministerelnök úr kegyes volna I constatálni, hogy ezen felfogásom az övével j megegyezik. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Hall juk! Halljuk!) A legnagyobb készséggel vagyok bátor kijelenteni azt, hogy a törvény ezen szakasza intézkedéseinek mindig azt az érielmet kívántam tulajdonítani, s úgy is óhajtom a törvényt végrehajtani, hogy a X. és XI. fizetési osztályba sorozott fő- és székvárosi tisztviselők legalább száz forintot nyerjenek mai illetményeikhez mérten; illetmények alatt értvén a fizetést, lakpénzt és a fizetés természetével bíró személyi vagy egyéb pótlékot. A X. és XI. osztályba sorozott összes fő- és székvárosi tisztviselőknek tehát azon összeghez képest, a melyet ma fizetés, lakpénz és a fizetés természetével biró személyi s egyéb pótlék fejében kapnak legalább is 100 forinttal többet kell együttvéve nyerniök Azt hiszem, hogy ez nem hagy fenn semmi kétséget az iránt, hogy így fogjuk a törvényt annak életbelépése után atkalmazni. (Helyeslés.) Elnök: Ha nincs észrevétel a szakaszt elfogadottnak nyilvánítom. Gáll József jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat 21 — 27. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A részletes tárgyalás alkalmával a törvényjavaslat egyes szakaszai ellen módodositványok, vagy elleninditványok nem tétetvén, kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló törvényjavaslatot átalánosságban és részletekben változatlanul elfogadják és erről a képviselőházat szokott módon értesíteni rendelik. Következik a pénzügyi . közjogi, törvénykezésügyi és közgazdaság-közlekedésügyi bizottságnak jelentése az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának átalányösszegben való megállapításáról szóló törvényjavaslatról. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottság jelentését) ; Gyulai Pál jegyző: Szontagh Pál! Szontagh Pál: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A képviselők napidíjainak pausalis summává átváltoztatásáról van szó. (Halljuk! Halljuk!) Bátorkodom előrebocsátani, hogy nekem a képviselőházi napidíjak illetékei tárgyában bizonyos históriai tapasztalataim vannak, mert hiszen már 1847-ben, midőn átalakult az akkori feudális országgyűlés képviseleti basisra alapított országgyűléssé, mint Magyarország egyik szerény törvényhatóságának követe működtem. Akkor a dolog ugy eontempláltatott, hogy miután a vármegyei követeknek 6 forint napidíjuk volt a vármegyétől, azonkívül cselédet tartottak nekik, továbbá megfizette a vármegye a lakbért, tehát ez nekik semmibe sem került, és miután nyomtatni nem volt szabad az actákat, írnokokat is kaptak, a vármegye pénztárából fizetetteket; ez volt az egyik díj, mely sokkal helyesebbnek látszott, mint a hogy később a képviselői napidíjak meghatároztattak. A városi követek pedig változatosan t. i. a gazdagabb városok jobban díjazták követeiket, a szegényebb városok gyengébben díjazták; az a város, a melyet én voltam szerencsés képviselni, épen nem díjazta. (Derültség.) Ez arra vezette az akkori befolyásos körö-