Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-25

48 lxi. öRSzAéÖS ÜLÉS. elénk terjesztett javaslatokból nem tűnik ki az, hogy tulajdonképeni művészeti czélokra nagyobb építkezés contemplálva volna. Már pedig minden kiállitásnak okvetlenül legvonzóbb része az, mely akár tisztán művészeti, akár retrospectiv történeti és iparművészeti tárgyakat foglal magában, bizonyos gruppirozásban. Ezen kiállításnál is tehát föltétlenül nagy súly fektetendő ezen ágakra, mellőzve azt, hogy ezen, mint millennaris kiállításon, még nagyobb súly helyezendő a retrospectiv történeti részre, mint a milyet ezen javaslat helyez a házi ipari és iparművészeti részre. S én azt hiszem, hogy ezen czélra — akárminö gruppírozás szándédékoltatik — mindenesetre nagyobb mérvű építkezés lesz szükséges, minthogy azon épület, a mely a művészetnek az 1885-ikí kiállításon tért engedett, sem világítás, sem közlekedés, de főleg tér szempontjától nem elégséges a jövendő kiállításon a művészet részére. Különben is, a mint tudom, ezen épület nem egy bizonyos czélra van szánva, tehát tér szempontjából feltétlenül szükséges a nagyobb építkezés. Nem tartanám indokoltnak, hogy e helyen a méltóságos főrendek türelmét igénybe vegyem annak elösorolására, hogy az illető művészeti társulatok kebelében milyen mozgalom indult meg ebben az irányban; elég legyen röviden azt mondanom, hogy a képzőművészeti társulat — fájdalom, ugy, mint nem egy más társulat — egészségtelen, természetellenes alapokon keletkezett, bizonyos irányokban indokolatlan költekezésekre kényszerítve s ennek következtében az ma igen kedvezőtlen anyagi viszonyok közt van ; különösen kedvezőtlen viszonyok közt van pedig a mi az épületét illeti, a mely ma egyátalában ki nem elégítő, a melyre azt lehet mondani, hogy képek és szobrok kiállítására egyátalában hasznavehetlen, elannyira, hogy a társulat nemcsak pénzügyi tekintetben, de művészeti szempontból is krisis előtt áll. Ezt jelezve, azt hiszem, eleget mondottam arra nézve, a mi tárgyamhoz szükséges és a kiállítás kérdéséhez csak azon reményemet akarom még hozzáfűzni, hogyha a legjobb alkalom és a legjobb akarat meg lesz arra, hogy a művészeti kiállításra föltétlenül szükséges építkezés tekintetéből bizonyos nagyobb mérvű áldozatkészséggel is találkozzék ama társulat és a képzőművészet iránt az állam részéről, mint a minő a kiállítás szempontjából különben szükséges; vagyis hogy azon épület, a mely a képek és szobrok, esetleg a képzőművészet kiállítására fog szolgálni, necsak ideiglenesnek, pár hónapra számítva építtessék, hanem oly hosszú időre számítva, melylyel lehetséges legyen a kormány támogatása mellett a képzőművészeti társulatot kedvezőtlen anyagi helyzetéből kibontakozásra segíteni. Itt tehát maradandó alkotásról van szó, melynél a czélszerűséget szem előtt tartva, habár egyszerű, de nagyobb arányú vasszerkezetű épületre szükségesnek tartanám nagyobb összeget szánni, mint a mennyi épen csak a kiállítást és annak 6—8 havi tartamát szem előtt tartva, szükségesnek látszanék. És azt hiszem, hogy ezt elveszett pénznek tekinteni sohasem lehet. Hiszen évek óta mindenféle téren találkozunk Budapesten azzal a nehézséggel, hogy kiállítások rendezésére, ünnepélyek tartására soha terünk nincs. Akár egy lakberendezési, akár virág-kiállitás, akár részleges iparművészeti kiállítás forog szóban, soha ezekre tér nincs. Én tehát azt hiszem, már ennélfogva eléggé indokolt az, hogyha egy ilyen nagyobb épület emeltetnék itt és ha az első sorban azon czélok által, melyekre építtetett, már egy bizonyos fokig amortisáltatnék, attól nem lehetne tartani, hogy az üresen maradjon vagy akár bérlet, akár más módon pl. időleges kiállítások útján stb. ne hozzon be annyit, a mennyi a befektetett tőke kamatainak megfelel. Hozzá tehetem, hogy azon épület vasszerkezetű lévén, az sincs kizárva, hogy arról a helyről, a hol eredetileg a kiállítás czéljaira emeltetik, más czélszerűbb helyre vitessék át. A kiállítási tételek közt az utolsó három egyike, a kiállítási jutalmak, érmek és okmányok költségeire szól. Az ezekre előirányzott összeg még az 1885-iki kiállításhoz arányítva is csekély. Ugyanis eltekintve attól, hogy ebben az 1885-iki kiállításra hetvenhatezer forinttal, a jövő kiállításra pedig csak 20 ezer forinttal praeliminált tételben, illetőleg különbözetben minő szerepe lesz a lóverseny-díjaknak — mondom, ettől eltekintve, mert erről