Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-22

XXII. ORSZÁGOST ÚLÉS. §£ A főrendeknél az egyedüli Cziráky gróf, a mai Czirákyak nagyapja volt az, a ki azt felhozta, nem ugyan beszédben, hanem conversatioban és hozzászólásképen, mondván, hogy ez ügy voltaképen nem is egészen magyar ügy, de nem is egészen osztrák ügy, hanem nagy részben nemzetközi európai ügy. Mennyi viznek kellett lefolynia a Dunán, mig végre kivívnunk sikerült, hogy íme a magyar kormány, mint Európa megbízottja, mintegy nemzetközi mandátummal ellátott hatalom az ügyet kezébe vegye. Ezt, mint régi históriai emléket feleleveníteni talán nem volt egészen felesleges s talán méltóztatnak megengedni

8 még azt is, hogy mint euriosumot előhozzam, hogy boldogult Széchényi István gr., mikor lenjent szabályozni a Vaskaput, a maga szakállára kezdeti diplomatizálni s alkudozásokba bocsátkozott a belgrádi és orsovai basákkal és az orosz hatalomnak, mely — mint tudjuk — a sulinai torkolatra rátette vasmarkát, ügynökeivel more patrio és ma már elavult divat szerint apróbb kölcsönös ajándékok kicserélésével, mely alkudozások a kölcsönös személyes bizalom és személyes rokonszenv nyilvánításaival voltak fűszerezve. A mai Panamabotrányok e ház körén kívül álló olvasóinak talán szabad még egy momentumot figyelmőkbe ajánlanom; azt, hogy az apró ajándékok, a mennyiben innen adva voltak, az illetők magán generositásából származtak oda, a mennyiben pedig onnan ide viszonozva lettek, híven beszolgáltattak s mint érdekes kis adatkát említem fel, hogy egy alkalommal Széchényinek a szultán igen becses ménlővaí kedveskedett, Széchényi ezt az ajándékot az akkor fennállott cs> kir. ménesek egyikébe beszállította. Mielőtt felszólalásomat befejezném, méltóztassanak megengedni, hogy elismeréssel adózzam Baross Gábor volt közlekedésügyi minister ur emlékének, mint a ki a kötelesség szoros hatái án túl is szentelte és áldozta fel magát hivatásának és a kit kora, de hozzátehetem, dicső halál ragadott ki körünkből, mert szebb halál nincs, mint a mely hivatás teljesítésében áll be. (Tetszés.) Becses örökség szállott tehát át e kormányzási ág jelen kezelőjére és én csak szerencsét kívánok neki, a ki ily nagy emberek, ily nagy elődök nyomdokait taposhatja és a ki — mint mindnyájan óhajtjuk — biíitos eredményre is fogja vezetni, meg vagyok arról g.yőződve. e nagyon becses és általa teljes becsében felfogott örökséget. Az isten éltesse őt és adja, hogy ö, ki még fiatalabb nálunknál, sokaknál legalább, kik alig fogják megélni, érje meg ezen munkálat szerencsés folytatását nem csak, de befejezését is. Ezeket előre bocsátva, könn>en érthető, hogy a törvényjavaslatot legnagyobb örömmel és készséggel megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Zichy Sándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nagy élvezettel és pietással hallgattam t. előttem szólottnak a Vaskapu szabályozásának művére vonatkozó érdekes és becses előadását Oly mű az, a melyen az évszázadokon ál előre törekvő emberiség működésének nyomai meglátszanak és a mely az emberiség fejlődésévei a technika vívmányaival kezet fogva folytonosan előre halad, a nélkül, hogy bevégzett dolognak volna tekinthető. És így áll az ma is elöltünk. A főrendiház is, a törvényhozás is és általa a nemzet bizonyítékát adta annak, hogy e müvet nem szűkkeblű és helyi érdekek, hanem épen a nagy haladás szempontjából tekinti és karolja fel, mert kétséget nem szenved, hogy vannak idők és körülmények, a melyek nem a helyi érdekek szempontjából való elszigetelést, hanem a messze távolba való kéznyujtást és a megközelithetés könnyítését teszik kívánatossá. De mennél nagyszerűbb ez a mű, mennél magasabb szempontból tekintjük azt, annál bensőbb iránta való érdeklődésünk és csak ennek vélek tanúságot adni

t ha a nagyméltóságú minister urat felkérem, hogy az ügynek jelen állásáról rövideden felvilágosítást nyújtana azokon felül, melyeknek írott nyomai vannak előttünk, hogy ezzel netalán a teljes sikerre vezető bevégzésre vonatkozó némely aggodalmat eloszlasson. Hunyady László gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Méltóztassanak nekem megengedni, ki épen ezen munkalatokat igen jól ismerem s ki életemnek nagy részét a Balkán félszigeten töltöttem és az ottani viszonyokat jól ismerem, hogy ezen alkalommal kifejezzem elismerésemet Baross Gábor érdeme