Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLEri. 167 Én megvallom, nem vagyok képes az önzetlenség azon ideális álláspontjára helyezkedni, a melyre Keglevich István gróf úr ő méltósága helyezkedett, hogy absolute számba se vegyem a magam érdekét, tehát a termelők érdekeit, és csupán egy harmadiknak érdekeit vizsgáljam. Én egyaránt objective nézem a termelők és a kereskedők érdekeit, ép ugy, mint a hogy ezt a kormány e javaslatban teszi. Hiszen ki lehet figurázni minden javaslatot s ezt annál inkább lehet itt tenni, mert ez nálunk úttörő, s mely ép azért vajúdott oly sokáig, mert oly kérdést akar megoldani, mely tisztelt barátom szerint meg nem oldható, szerintem pedig csak nehezen és nagy munkával oldható meg. Talán a javaslat ez első alakjában nem fog teljesen czélt érni, de mindenesetre meg lesz az az ethikai hálása, hogy a külföldön tudni fogják, hogy nálunk is bünteti a törvény a borhamisítást. Mindenesetre másként fogják nézni egész borüzletünket, ha ezt tudják, mintha azt mondhatják: nálunk úgyszólván jutalmat adnak a hamisítóknak, mert ma körülbelül ugy van. De abban —• sajnos — igazat kell adnom Keglevich gróf urnak, hogy az olasz borvám leszállítása megadta a kegyelemdöfést a mi bortermelésünknek. Én ezt annak idején e házban is jeleztem, de mások is felszólaltak ez irányban, azonban ennek daczára is megszavazták a magyar termelők a vámszerződést, a mi, azt hiszem igen hazafias ténye volt a magyar termelőknek, mert jól tudták, hogy ez által borukat illetőleg nagy bajt, nagy terhet vesznek magukra, de megtették hazafiságból önérdekök feláldozásával, azt mondván : a többiben oly sok jó van, hogy ezt az egyet letesszük a haza oltárára. Azt hiszem ennélfogva jogos, hogy compensatiot igényelhetnek ebben a tekintetben, és azért ismétlem, köszönettel vagyok a kormány iránt, a mely szives volt e tekintetben érdekeit képviselni és e törvényjavaslat által egy bizonyos compensatiot nyújtani. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Rudnyánszky József báró jegyző: Bethlen András gróf földmüvelésügyi minister! Bethlen András gróf földmfvelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok után a miket a t. keresdelmi minister úr elmondott, nagyon kevés mondani valóm van. De minthogy gróf Keglevich István engem directe apostrophált, a felelettel nem akarok adós maradni. Azzal, hogy ő ezen törvényjavaslatot kísérletnek nevezi, azt hiszem, még nem bélyegzi meg, mert hol van bármely törvény, a mely véglegesnek és örökbölcsességüaek mondható lenne? De, hogy meghozatala szükséget képez, utalok arra, hogy az élelmi szerek hamisítását korlátozó törvényekre is igen nagy szükség volna és ezek sorában is igen szükséges kezdetet jelent ezen törvényjavaslat. Azonban nem ezen szempontból akarom én azt ajánlani, hanem ajánlom különösen a termelők szempontjából, a magyarországi szőlők reconstructiója érdekében. És csodálkozom, hogy ő, a ki ezért anynyira buzgólkodik, most, midőn alkalma volna indirecte legalább ezen segíteni, inkább a törvényjavaslattal szemben foglal állást; mert azt határozottan állithatom, hogy ez a törvényjavaslat majd elő fogja segíteni a reconstructiót, ez bátorságot önt a gazdába, hogy most már positiv és biztos alapon dolgozhatik, mert biz tos alapnak tekintem azt, ha tudja, hogy minő áron képes előállítani a bort és minő áron az, a ki vele concurrál; mert hogy azon t. védenczei a főrendiházi tag úrnak, a kik Prágábau gyártják a műbőrhöz szükséges extractumokat és azt naponként hirdetik a lapokban, mikép járnak el, arra nézve igen érdekes példát nyújthatók, mely annak megítélésére szolgál, hogy nem könnyű fölfedezni ezen újabbkori phylloxerát. E hazának egy közbecsülésben álló polgára előtt -- alkalmilag meg is mondhatom, ha kívánja, hogy ki az — feltűnt, hogy abból a házból, a melyben lakik, igen sok palaczk bort szállítanak ki, nagy borkereskedés űzetik, be azonban soha sem visznek bort sem hordóban, sem palaczkokban. Ez az úr nem volt annyira objectiv, mint t. barátom; (Derültség.) kíváncsi volt és megkérdezte, hogy mi ennek a megfejtése? A diseret házmester azt mondta: keljen fel az úr egyszer korán és meg fogja látni, mi ennek a nyitja. Az illető felkelt korán