Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

ÍÁGOS ÜLÉS. 168 XXX. ORS2 s azt látta, hogy érkeznek munkások tarisznyákkal, a melyekben ezeket a bor extractumokat hozzák magokkal, azután a kútból csebrekkel vizet hordtak a pinczébe s később, midőn megvirradt és a fővárosi pezsgő élet megindult, onnan szállították ki a kész bort. Egy másik dolgot is említek. Átalában elitélik a kormányt az olasz bor vámtételének a leszállítása miatt. Tény az, hogy ez bortermelésünkre nem áldásos, sőt voltak és vannak sokan, a kik azt mondják, hogy most, miután ezen concurrentiával szemben állunk, be kell várnunk ennek a szerződésnek a lejáratát, mert addig absolute nem érdemes bort termelni. Utalok arra, hogy ezen törvény nélkül még fokozható ezen baj, sőt fokoztatik is. Panasz tétetett arra nézve, hogy az Olaszországból behozott bort ott helyben elkeresztelik. A chemicusok bajosan constatálhatják azt, hogy az egészségre ártalmas-e, mert az eljárás, a melyet a borral követnek, csak abból áll, hogy azon magasabb szesztartalmú bort vízzel keverik. Ez által kétségtelen, hogy az ize romlik, de az ára jelentékenyen apad, még pedig az előállítási árnak felére és minthogy nagyobb quantumban állíttatik elő, a mely sem behozatali vámot, sem fogyasztási adót nem fizet, teljesen concurrens képtelenné teszi a magyar szőlő gazdát. Ez a törvényjavaslat tehát ezen jogosulatlan eoncurrentia ellen megvédi a gazdát. De van egy másik ok is, a mit szintén el fog ismerni a méltóságos főrendiháznak minden tagja és ez az, hogy daczára annak, hogy Magyarország kitűnő borokat állit elő, az egy tokajit kivéve, egyiknek sincs oly renommeja, hogy jóságának megfelelő áron kelljen el. Tudunk előállítani oly borokat, a melyek nem mondom a legelső, de az igen jó franczia és rajnai borokkal kiállják a versenyt, hogy ha etíquette nélkül teszik az asztalra. De borainknak renommeja a külföldön annyira el lett rontva, hogy ennek javításáról feltétlenül gondoskodnunk kell. És hogyha már a közvélemény hangosan követeli egy ily törvénynek a meghozatalát és ha az ez irányban meghozott törvény ily szigorú álláspontra helyezkedik, azt hiszem, hogy borkereskedésünk érdeke ellen vétenénk, ha akkor, a midőn a között kell választanánk, hogy vagy eltűrjük a hamisítást vagy ezzel szemben állást foglaljunk, mégis az előbbit tennők. A méltóságos főrend bizalmatlansággal fogadja és quasi elvben helyteleníti ezen törvényjavaslat főbb dispositióját, tudniillik, hogy a műbőr vagy hamis bor megállapított rendeleti úton eszközöltessék. Ezt mint a törvényjavaslat egyik hibáját állítja oda. Engedelmet kérek, de ez nem hiba. Megmondom az okát is. Tudjuk, hogy a borászat is, mint minden egyéb, halad és minduntalan találnak fel módozatokat a bor javítására ilyen a gallizálás, petiotizálás stb., mely módozatok azelőtt nem voltak ismeretesek. Most már oly törvényt alkossunk-e, mely a borászat mai stádiumát akarja fixirozni, vagy pedig olyant, mely lehetővé teszi, hogy a mint a a borászat halad, a magyar törvényhozás is mindig fokról-fokra lépést tarthasson ezen javításokkal. Azt hiszem, ha felveszszük, hogy csak a folyó ülésszakon is mily sok czélszerű törvényjavaslat maradt ki a tárgyalások sorából, mindenki igazat fog nekem adni abban, ha ezen törvényjavaslatot védelmezem, a melyben az elvi alap teljesen meg van teremtve, a kivitelre nézve azonban a kormánynak szabad és a fejlődéshez mért latitude van adva. Végre ő méltósága a bortermelésnek, a szőlészet fejlődésének érdekében szükségesnek látta ismételve figyelmeztetni arra, hogy ily kicsinyes rendszabályok, kapkodó eljárás helyett czélszerűbb volna nagyobb arányú actió megindítása. Én teljesen igazat adok ő méltóságának nemcsak, hanem a folyó 24-re összehívtam egy borászati enquétet annak megbirálására, vájjon mely eszközök lennének ennek elérésére alkalmasak. Remélem, hogy ő méltóságához is lesz ott szerencsém és elmondja azon nagyszabású, nagy horderejű terveit, melyekkel feltétlenül fog rendelkezni. Én csak arra kérem ö méltógát, hogy ezen nagyszabsú tervek — mert nem