Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

166 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. szükséget, mert ez sem az ipar, sem a közérdek szempontjából nem bir indokoltsággal. Hiszen senki sem keresi a mesterséges bort, sőt ha valaki tudja, hogy az, nem is issza meg. A méltóságos grőf ur hivatkozott az olasz borvám behozatalára és ebből is érvet merített a törvényjavaslat ellen. En azt hiszem, hogy épen ez a példa, a melyre a gróf úr hivatkozott, a legeclatánsabb bizonyíték a törvényjavaslat mellett. Bizonyítja az azt, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedésekre szükség van, mert én hivatkozom arra a tényre, a mi köztudomású, hogy a kereskedelmi szerződésben leszállított olasz borvám következtében jelentékeny mennyiségű olasz borok hozatnak be. Most nem terjeszkedem ki azon intézkedésnek érdemleges részére, hiszen annak idején a törvényhozás minden illetékes factora e kérdéssel behatóan foglalkozott. Igaz, hogy az olasz borvám mérséklése által némi áldozatot hoztunk, de viszont kaptunk bizonyos előnyöket is. Most nem vitatom a kérdést érdemlegesen, hiszen annak idején nyíltan tárgyaltatott az a törvényhozás által. De a szerződésnek consequentiája az, hogy nagyobb mennyiségű, 100.000 hektoliterre menő olasz bor hozatik be Trieszten és Fiúmén keresztül is. És habár tudjuk, hogy ilyen bor a jelentékenyebb bortermelő vidékekre is hozatik, én a magam részéről még sem láttam sehol hirdetni, sem nagy, sem kiskereskedésben, sem pedig ott, a hol közvetlenül fogyasztatik a bor, hogy ott olasz bor kapható, vagy az illető olasz bort árul. Valószínű tehát, hogy az olasz bor nálunk azon hiedelemben fogyasztatik, hogy az magyar bor. A törvényjavaslat intézkedése provideál ebben az irányban; nem tiltja meg az illető boroknak forgalomba hozatalát, de megkívánja azt, hogy azok álnév alatt ne hozattassanak forgalomba. Szóval azt kívánja, hogy az olasz borokat ne itassák meg velünk budai, szegszárdi és vilányi borok gyanánt. (Helyeslés). Éppen azon példa, a melyre a t. gróf úr hivatkozott, és a mely szerint az olasz borok behozatala igen meg van könnyítve indokolja az e törvényjavaslatban foglalt határozmányokat, a melyek nem sértenek semminemű érdeket, de azt kívánják biztosítani, hogy saját borvidékeink hátrányára, szőlőtermelésünk és solid borkereskedelmünk rovására csalárd üzelmek és visszaélések a fogyasztók jóhiszeműségével szemben ne követtessenek el. Mindez indokokból ismétlem azt a meggyőződésemet, hogy a javaslat már az által, hogy bizonyos korlátozó intézkedéseket tartalmaz, megkönnyíti bortermelésünk és kereskedésünkjelen viszonyainak megjavítását, lehetővé teszi az azok érdekében elérendő ezélok megvalósítását, s ennélfogva kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. Kijelentem egyébként, hogyha e javaslatot a törvényhozás minden illetékes tényezője jóváhagyja és az törvényerőre emelkedik: nem követhetem a gróf azon tanácsát, hogy a végrehajtás iránti rendeletek kibocsátásával minél tovább késsem, hanem kötelességemnek fogom tartani a törvényhozás akaratát minél előbb végrehajtani. (Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző : Széchenyi Imre gróf! Széchényi Imre gróf: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Nem volt szándékom félszólalni, de még sem akarom elmulasztani, hogy a termelők és gazdák érdekében köszönetemet és hálámat ne fejezzem ki a minister urnak, a miért a gazdák és termelők érdekeit ily jól képviseli, kivált oly időszakban, midőn erre a kormány részéről — sajnos — kevés példát látunk. Arról folyt itt controversia, hogy e törvényjavaslat a termelőre, vagy a kereskedőre sérelmes-e? Azt hiszem, e javaslat nem akar társadalmi ellentéteket támasztani, hanem ellenkezőleg ki akarja azokat egyenlíteni. E javaslat nem is a termelőnek vagy a kereskedőnek hamis borát akarja sújtani, hanem átalában a hamis bort. Mert akár, mint Keglevich István gróf ő méltósága mondja, a termelő csinálja a hamis bort, akár a kereskedő: az egyaránt visszaélés, a visszaélés pedig mindig egyaránt büntetendő. Üdvözlöm e javaslatot már azért is, mert ezt első lépésnek tartom a különböző élehniczikkek hamisításának meggátlására, a mire külföldön a törvényeknek már egész sora czéloz.