Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 111 kévében keressünk magot, másrészt hogy egyszerűen a porzó szerepét játszuk. ügy hiszem, azért gyakoroltuk mi, méltóságos főrendek, oly ritkán a szószaporitást. Ma ellenben a fölvetett reformkérdések és a pártok életének átalakulásai oly zűrzavaros politikai helyzeteket teremtenek, hogy bármelyik oldalról lépjünk is a tömkelegbe, mindig új meg új tájkép áll előttünk. Régi parlamenti szokás az, hogy a költségvetést az egyes törvényhozók a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság szempontjából fogadják el vagy utasítják vissza, daczára annak, hogy sokszor helyes pénzügyi politikát követ oly kormány, melynek átalános politikája gyarló és viszont megfordítva. E régi szokást követi csekélységem is, midőn a költségvetés el vagy nem fogadása iránt a politika szempontjából nyilatkozik. Őszintén mondva, méltóságos főrendek, a kormány programmjában, legalább abban, melyet kormányprogrammként ösmerni szerencsénk van, kivált két momentum ragadta meg figyelmemet. A reactióé az egyik, a radicalismusé a másik. A merev ellenhatásé minden oly kérdésben, a hol Ausztria és Magyarország viszonyáról, a közös ügyekről van szó, másrészt a radicalismusé, a gyökeres reformoké az egyházi kérdések egész vonalán. Bármily zavaros legyen is a helyzet Magyarországon, bármily keresztűl-kasúl járják, czikázzák is át különböző irányzatok politikai láthatárunkat, egy eszme magason áll e khaosz fölött s megvilágitja a messze környéket, mint a világító torony a vihart: a magyar állam egységének és függetlenségének nagy eszméje. A vallási vita, a közigazgatás reformjának kérdése, sőt még a nervus rerum gerendarum-nak, pénzügyeinknek rendezése is csak alárendelt fontosságú ügyek ahhoz képest. Szerintem a kötelező polgári házasság nem képezi oly fontos érdekét a hazának, hogy annak gyors és radicalis keresztülvitele kívánatos volna. Vannak a magyar nemzetnek ennél sokkal fontosabb, sokkal életbevágóbb érdekei, miket a pártok életének csodás hullámzása a háttérbe szőrit. Igaz, hogy a magyar állam egységét, fejlődő függetlenségét ez idő szerint nem fenyegeti nagyobb veszély, igaz, hogy nemzetünk biztosabban mehet most előre a haladás utján, mint csupán egy negyedszázad előtt. De végzetes hiba volna magunkat bármely optimisticus felfogásra elcsábittatni és chimericus, kétes értékű vívmányok kedvéért más, fontosabb ügyeket elhanyagolni. Kár minden óráért, melyet a nemzet meddő vitákra elpazarol s melyet nem arra fordit, hogy azon alapot szilárddá, rendithetlenné tegye, a melyen saját jövője fog fölépülni. Ha szigorúan, objective vesszük a dolgokat, méltóságos' főrendek, ngy hiszem, el fogjuk ismerni, hogy azon közjogi viszonyból, melyben Ausztriához állunk, mireánk több rendbeli előny háramlik. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, előny már magában véve az, hogy hazánkat, a magyar érdeket kétannyi katona védelmezi, mint hogyha egyedül állanánk. Tagadhatlan, hogy másrészről e közjogi viszonynak erős árnyoldalai is vannak, melyek idebenn nemzeti egyéniségünk további kifejlődését, érdekeink hatályos védelmét sok tekintetben gátolják. így tehát a köztünk és Ausztria közt fennálló szövetség akkor lenne a legszilárdabb, ha a minimumra reducáltatnának mindazon hátrányok, melyek esetleg e szövetséggel járnak. Sőt a dualismus teljes kiépítése a leghatályosabb ellenszere volna mindazon föderalisticus törekvéseknek is, melyek a Lajthán túl monarchiánk nagy kárára mind jobban föltünedeznek. Két dolgot — tartozzék bár a dualismus legelszántabb híveihez —• senki el nem tagadhat, t. i. hogy ma, a kiegyezés huszonhatodik évében sincs elegendő magyar tiszt a közös hadseregben és elegendő magyar diplomata a diplomatiai karban. Pedig a hadsereg és a diplomatia két oly fontos factor egy nemzet életében, mely nemcsak kifelé játszik szerepet, hanem az ország belső fejlődésére is rendkívüli befolyással bir. A közös hadsereg magyar részét még mindig nem magyar tisztek vezetik, katonai nevelésünk gyermekkorát éli s a ki ifjaink közül a közös hadsereg kötelékébe lép, annak át kell alakulnia, annak bele kell illeszkednie egy reá nézve idegen szervezetbe. Ha megtartják is a
