Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

112 XXVIII. ORSZÁGOS ULES. német vezényszót, ha fentartják is a régi ezre deket, de adjanak a magyarnak magyar nyelvű tiszti iskolákat, a hol a katonai tudományt anyanyelvén elsajátíthassa. Az ismeretlen nyelv, az idegen tisztikar a közös hadseregben, ez az igazi oka a magyarok idegenkedésének a katonai pályától. Méltóságos főrendek! Hogy nemzetünk a nagy európai népcsaládban még mindig nem foglalta el azon positióf, mely őt számánál és intelligentiájánál fogva megilletné, azt első sorban annak kell tulajdonitanunk, hogy igazában véve alig van magyar diplomatánk. Az osztrák-magyar diplomatia az a másik idegenszerű szervezet, melyet a dualismushoz hiven átalakítani eddig sem sikerült. Nem is fog sikerülni soha, inig el nem határozzuk, hogy saját erőnkből nevelünk magyar diplomatákat, idehaza, az ország fő- és székvárosában s a kormány nem helyez kellő súlyt arra, hogy a diplomatiai állások a paritásnak megfelelően töltessenek he. Előránthatják ugyan ez aspirátidval szemben a legélesebb fegyvereket, de azokkal csak a jog és igazság fonalát fogják elmetszeni. A meddig hazánkban a katonai és diplomatiai nevelés szervezve nem lesz, addig a magyar nemzet fejlődése is egyoldalú és béna fog maradni. Hogy azonban nemzeti fejlődésünk e nélkülözhetlen kellékeit idővel kivívhassuk — se részben őszintén elmondom meggyőződésemet — ennek úija nem az, hogy idebenn a hazában zűrzavaros politikai helyzeteket inscenirozunk s eljátszuk azon factorok bizalmát, a melyektől első sorban függ ez életbevágó reformok megvalósítása. Méltóságos főrendek! Méltóztassanak most a kormány közjogi politikáját a tervbe vett. egyházpolitikai reformok szellemével összehasonlítani, méltóztassanak figyelembe venni, hogy azok, kik a magyar nemzet jogos aspirátióival szemben mindig a »non possumus« álláspontjára helyezkednek, mily drasticus, mily radicalis szert kivannak alkalmazni azon »non possumus«-sal szemben, melyet a katholikus clerus állit eléje. Oly radicalis szert, mely nem áll meg a katholikus papok viselt dolgainál, de mélyen belenyúl a többi keresztyén felekezetek életviszonyaiba is. Azt mondják, hogy a szabadelvű-párt megifjodott, hogy a kormánypárti államférfiak feltalálták azt a csalhatatlan élet elixirt, melytől a bénák járni, a némák beszélni fognak. Azt mondják, hogy a kormánypárt megifjodása nem azonos azzal a második gyermekkorral, melybe a legtöbb aggastyán bele szokott esni, azt állítják, hogy a szabadelvű jelszavakat nem használták föl egy államférfiú kiküszöbölésére. Ha jól emlékszem, méltóságos főrendek, még néhány hónap előtt arról beszéltek, hogy az 1868-iki LM. t.-cz., mely a keresztyén felekezetek közti teljes egyenjogúságnak egyik főbiztositéka, végrehajtassák és a zsidóvallás igtattassék be a törvényileg bevett felekezetek közé. Váratlanul jött ama kormánypárti árverezés, mely felzavarta a kedélyek nyugalmát s melynek eredménye az előbbeni pártvezér bukása volt. A liberalismusnak most említett két postulátumát rövid idő alatt Hezitálták föl az átalános kötelező polgári házasság meg az átalános vallásszabadság kérdésévé. És itt előrebocsátom, hogy nekem, mint protestánsnak, vallási szempontból a házassági ügyek állami rendezése ellen kifogásom nincs, kivéve ha a házasságot felbonthatlannak jelentenék ki, a mit egyházamra nézve határozottan sérelmesnek tartanék. Méltóságos főrendek! Parlamenti életünk egyik elhunyt rokonszenves alakja, Irányi Dániel, zászlójára irt két liberális elvet s azt évek hosszú során át újra meg újra szőnyegre hozta: a vallásszabadságnak és a polgári házasságnak elvét. Ugy hiszem Irányi azon vallásszabadságot értette ez alatt, mely nem képezi előjogát egyes felekezeteknek, nem képezi vesszőparipáját egyes cotteriáknak, de a melynek őszintén bevallolt czélja az, hogy szabad államban minden felekezet egyaránt szabad legyen. Bizonynyal egyetértettek vele mindazok, kik a szabadságot önmagáért és nem a jelszavak kedvéért szeretik s kiknek politikai hitvallása, hogy tiszteljed a más ember meggyőződését, akár a tenmagadét. Részemről az átalános vallásszabadságot ugy magyarázom, hogy legyen szabad minden